|
 2013.03.22.
Az
etnobiznisz jegyében olyan emberek szervezik magyarságunkat,
akik immár nem a bécsi udvarban kilincselnek, hanem Bukarestben
„Ki
kell szabadulnunk a társadalom börtönéből, a megkötöttségekből,
az elnyomatásból, a félelemből, a megalázottságból, ez
fokozott mértékben érvényes egy kisebbségi helyzetben élő
nemzeti közösségre, mint amilyen az erdélyi magyarság” –
fogalmazott Tőkés László EMNT-elnök március 15-i beszédében,
melyekből részleteket idézünk.
Orbán Viktor, a nemzet miniszterelnöke szavaihoz kapcsolódva,
az 1848-as szabadságharc kitörése – a pesti forradalom –
alkalmából, az európai parlamenti választásokkor jelszóként
használt tizenkettedik pontot idézem: „Unió, Erdéllyel”.
Amikor honfitársaknak nevezzük egymást, egyben arra gondolunk,
hogy a határok feletti nemzetegyesítés keretében most már valóban
azok lettünk, és amint a levélben állott, erősíthetjük
Magyarországot, hogy Magyarország a mi javunkra is szolgálhasson.
Ebben a kölcsönösségben látjuk a mai ünneplés egyik fontos
üzenetét: ők miértünk, mi őértük…Amikor a Pilvax kávéházból
elindultak a pesti fiatalok, akkor már féltek a hatóságok a néptől,
és nem merték elnyomni a mintegy húszezresre tehető tüntetésüket,
hanem felmentek a Főtanács elé, kiszabadították Táncsics Mihályt,
és elfogadtatták a Tizenkét pontot….Ki kell szabadulnunk a társadalom
börtönéből, a megkötöttségekből, az elnyomatásból, a félelemből,
a megalázottságból, ez fokozott mértékben érvényes egy
kisebbségi helyzetben élő nemzeti közösségre, mint amilyen a
romániai, az erdélyi magyarság. És amikor a tanács számon kéri
a tanítványokat, hogy hogyan merészelnek kiállni a templomban
Krisztus nevét hirdetni – amikor számon kérnek bennünket,
hogy hogyan merünk szabadon, szívünkből az igazságot szólni
–, akkor a tanítványok így válaszoltak: „Istennek kell inkább
engedni, hogynem az embereknek”! Ez az Isten iránti engedelmesség
szava és kiállása a hatósággal, a mindenkori főtanáccsal, a
mindenkori kormányzó tanáccsal, vagy Virgil Măgureanuval
szemben, aki még ezelőtt húsz évvel itt járt Váradon, és próbáltak
megfélemlíteni bennünket ünneplésünkben…Végre, mondhatnánk,
végre szabadon, hamisítás nélkül ünnepelhetünk, de nem egészen
így van, mert az etnobiznisz jegyében olyan emberek szervezik
magyarságunkat, akik immár nem a bécsi udvarban kilincselnek,
hanem Bukarestben, és a bukaresti hatalomhoz igazítják lépteiket.
Nem csoda, hogy Victor Ponta miniszterelnök azt mondja, hogy nekünk
más nem kell, csak az RMDSZ, azokkal jól kijövünk….Mindent
meg kell tennünk, hogy a hazugságban ne keveredjen el az igazság.
Íme, a Nemzeti Múzeumhoz kell menni, a templomba kell menni,
ahova mentek a tanítványok, és Szacsvay Imre szobrához kell
menni, és a temesvári templomba kell menni, és a marosvásárhelyi
székely vértanúk emlékművéhez kell menni, a Postarétre kell
menni – ahogy nevezik azt a helyet, ahol kivégezték szabadságharcosainkat.
Itt kezdődik az ünneplés! Mert ha nem vagyunk hívek a
Nemzeti Múzeumhoz, 1848-hoz, 1990-hez – amikor Marosvásárhelyen
a szabadságharc, késleltetve ugyan, de véres megtorlásba
torkollott –, ha nem vagyunk hívek a szabadság eredeti eszméjéhez,
akkor nem lehet hiteles a mi ünneplésünk.
(forrás:
tokeslaszlo.eu)
|
