vissza a főoldalra

 2013.03.29. 

IN MEMORIAM CSURKA ISTVÁN
Csurka István: A Rubicon túlpartja (2.)

Orbán nemzetközi fejleményekből levezetett, jól és higgadtan alátámasztott igénybejelentése az országra, annak visszafoglalására, a lényegi irányváltásra – tulajdonképpen hadüzenet. Gyökeresen más szerkezetű társadalmat látomásozott Orbán, mint ami most roggyant össze. Tántorgó, liberalizmus által vérszegénnyé szipolyozott állam helyett a bankokat ellenőrző nemzetállamot, a külföldi tőke tűzoltárán minden saját értéket elégető komprádorburzsoázia helyett nemzeti kis- és nagytőkét. Kimondatlanul: idegenszerű élet helyett magyar életet.

Az ellenfél nem fogja könnyen megadni magát, végsőkig ellenáll majd. Minden alattomos eszközt bevet.

A legnagyobb méretű lejáratás a nemzet ellen, a nemzeti keresztény, a magyar polgári középosztály hatalomátvétele ellen irányul. A Jobbikkal mindenesetre megrendeztették a Horthy Miklós 1919-es, fővezérkénti bevonulása kilencvenedik évfordulóját megünneplő felvonulást. Felültettek valakit egy fehér lóra, és őt egy nyilvánvalóan odarendelt lovas bandérium, egy hagyományőrző lovas alakulat kísérte, pompás díszmagyarokban, kócsagtollasan. A lovas menetet a Jobbik követte gyalog, a Gárdát azonban a Gyurcsány által kézi vezérelt rendőrség leválasztotta a menetről, természetesen azért, hogy botrány is legyen. A kampány-megemlékezéssel azt üzenték, hogy Horthy Miklós is a Jobbiké. Pedig, természetesen semmi köze sincs hozzá, azt sem tudják, eszik, isszák vagy falra kenik, s csak azoknak a párt-kádereiknek lehet valami hallomásuk Horthyról, akik tőlünk  lettek átszipkázva. De mindez nem érdekes.

Horthy fővezér beszéde a bevonuláskor, amelyben a „bűnös város” kifejezés szerepel, a későbbi kormányzó és a róla elnevezett rendszer legnagyobb bűneként volt nyilvántartva 1945 óta. A „bűnös város”-t zsidó városnak értelmezték, függetlenül Horthy szándékától. Nem vettek tudomást a megállapítás tartalmának időszerű jogosságáról, Kun Bélának és  társainak 133 napos vérengzéséről, rémuralmáról, és az előtte lefolyt hasonló, Károlyi Mihály nevével fémjelzett   tobzódásról. Hazaárulásról beszélt akkor Horthy, s ezek bizony mind elsősorban a fővárosban, a bűnös városban történtek. Horthy tiszti hadserege ez ellen a vörös  terror ellen szerveződött, és ennek központja ellen, Budapest ellen, amely a legnagyobb mértékben meg volt fertőzve ezzel a libás influenzával.

Aki erre a bevonulásra emlékezik, annak erre a beszédre is emlékeznie kell. Ez a szellem azonban, ami ebből a bevonulásból kisugárzik, azaz egy magyar sereg általi önfelszabadítás és új rend megalkotása, vagy annak a szándéka – ez a Jobbik számára ismeretlen, nem tudja, honnan is tudhatná, hiszen a magyarság többsége sem tudja – az egész rendszerváltás alatt, annak első percétől kezdve tiltva volt, és ma is tiltva van. A Nyugat 1989-ben megszabta, hogy a rendszerváltás nem hatolhat vissza a Horthy-rendszer visszaállításáig, a trianoni békeszerződést be kell tartani, Jalta, Potsdam nem évült el. A „bűnös városig” rendszert váltani tehát tilos. Aki tehát eddig a jeles Horthy-pontig megy vissza, az szembekerül az egész Nyugattal, a NATO-val, a nemzetköziség hatalmával, az IMF-fel. A szétesett, romjaiban heverő liberális piacgazdaság, a  IMF-es bankár haszonélvezői ma is kétségbeesetten tiltják – buktukban is tiltják.

A rendszerváltás óráiban a nagyhatalmak korlátozták a demokratizálódásra kijelölt nemzetek önrendelkezési jogát, illetve megállapították ennek az önrendelkezésnek a helyi korlátait. Magyarországon nem volt szabad visszatérni a Horthy-korszakhoz. Csak a háború utáni koalíciós idők állítólagos demokráciája lehetett a minta. Románia nem lehetett királyság, és nem követelhetett semmit kelet felől, ellenben megtarthatta Erdélyt a trianoni feltételek között. Ez nekik nagyon elég volt. A lengyelek nem térhettek vissza háború előtti nacionalizmusukba, meg kellett tűrniük fél-kommunista, liberális kormányokat, egészen a Kaczynski-testvérek győzelméig. Magyarországon tilos volt még gondolni is a Horthy-korszak visszatérésére. Merthogy az zsidóüldözéssel terhes.

Ez természetesen nem volt valamilyen élő törekvés tiltása, mert nem is állt szándékában senkinek a tőkés rendet vagy a Horthy-rendszert teljességében, hibáival és nagybirtokával visszaállítani. A tiltás azonban a harmadikutas megoldás elvetésének a kényszerét, és az 1956-os forradalom törekvéseinek demokratikus, munkástanácsos, alulról építkező rendszerének a bevezetését is tiltotta.

A Nyugat rendszerváltási diktátuma, amely az SZDSZ- en keresztül valósult meg, a magyar függetlenség erős korlátozását, és egyúttal a Rákosi- és Kádár-korszakban is a ha-talombirtokos zsidóság privilégiumainak a megtartását jelentette. Ez a hatalom aztán az MDF– SZDSZ-paktumban, Göncz Árpád köztársasági elnökségében, és a rádió, televízió birtoklásában és a bankpolitikában öltött testet.

Magam mindezt pontosan tudom, mert átéltem. Az egész konfliktus Antall József és közöttem emiatt robbant ki. Ennek az alávetésnek a következményeit ma nyögjük. A demokrácia külső jellegzetességei közül sok érzékelhető, többpártrendszer van, némi szólásszabadság, de magyar önrendelkezés nincs. Nem az a probléma, hogy a magyarság ma nem választhatja a Horthy-rendszert, hiszen az képtelenség is volna ennyi idő után, hanem, hogy nem rendelkezik szabadon – egyelőre – önmagával. Nem építhet fel olyan, a maga számára egyedül előnyös harmadik-utas rendszert, amelynek sok eleme már megvolt a Horthy-korszakban.

A „bűnös város” kimondásának felidézése azonban egészen mást jelent ma. Más a cél vele. A Jobbik, a benne ripacskodó zsidókkal, és élén a zsidónővel nem a bolsevikokkal szemben rendcsináló Horthy-fővezért akarja visszahozni – azt sem tudják, miről beszélnek –, hanem a nemzeti középosztályt, a Fideszt akarja zavarba hozni. A nemzeti keresztény középosztály nagy része tisztelettel gondol a Kormányzó Úrra. Mindenekelőtt olyan történelmet szeretnének kapni, látni, iskolában tanítani, amely teljes nyíltsággal és tárgyilagossággal beszél erről a korszakról. Ha most a Fidesz elhatárolódik ettől a fehér lovas akciózástól, lovas happeningtől, az tollveszteség. Ha nem határolódik el, szétkürtölhető nemzetközi színtéren, hogy rasszista. A „bűnös város” antiszemitának nyilvánított Horthyja a példaképe. Orbán is autokrata, mint Horthy. Az, hogy Horthy soha nem volt antiszemita, mellékes.

A Jobbik akciózása és a felkavart botrány mindkét esetben arra szolgál, hogy a nagyhatalmak, a trianoni szerződő felek ne adjanak szabad kezet a jövendő magyar kormánynak. A Jobbik minden akciója, ágálása, felvonulása, nyomulása a komprádor burzsoázia, az ötszázalékos, túlnyomó részben zsidó álelit érdekét szolgálja – minden Árpád-sávtól függetlenül. Természetesen sem a rájuk szavazó választók, sem a menetelő gárdisták többsége erről mit sem tud. De hát a történelem proletár pártjai mindig így működtek. Felülről irányította őket egy zsidó kisebbség: Marx, Engels, Trockij, Rosa Luxemburg és Kun Béla vagy Kunfi Zsigmond.

Mi azonban, magyar keresztények, hatvanhattól nyolcvanig terjedő győzelemre állunk az időközi választások eredményei alapján. Elégedjünk meg annak nyugodt, tárgyilagos kimondásával, hogy Horthy fővezérnek első szavai az igazságot tartalmazták, és akármennyi hibát követett is el szegény feje a róla elnevezett korszak során, ő a miénk, keresztény magyaroké, és nem a szedett-vedett Jobbiké, mint ahogyan a nyilasoké sem volt soha.

(Elhangzott 2009 márciusában)