|
 2013.03.29.
Újjáéleszthető a hazai textilipar
Minőségi, jó magyar árút akarunk gyártani
Romeisz
Norbert, a Rovitex Hungária Kft ügyvezetője szerint újraéleszthető
Magyarországon a textilipar. Ezért egy zöldmezős beruházással
új üzem építésébe kezdtek Pécsett. A gyártócsarnok közvetlenül
75 új munkahelyet teremt, de emellett az üzem egy komoly alvállalkozói
kört is ellát majd.
Ismét lesz magyar tervezésű függöny. Mióta
nem forgalmaznak ilyet Magyarországon?
–2008-ban került végelszámolásra a győri Gardénia,
a legutolsó függönygyár Magyarországon. Ők 2005-ben szüntették
meg a gyártását, és akkor a gépeit kihelyezte illetve részben
eladta Törökországba. Gyakorlatilag erre datálható – tehát
2005-ig készültek itthon függönyök, és addig foglalkoztak a
tervezésükkel is.
Önök pedig megvették a Gardénia márkanevet.
–A céggel 2006 óta tárgyalásban vagyunk, de 2008-ban
sajnos nem tudtunk az akkori tulajdonosokkal megegyezni, így 2009
végére sikerült a márkanevet megvegyük. A márkanevet, az
ahhoz tartozó jogokat, mintákat, tehát globálisan azt, ami
akkor még a Gardéniából „élt”.
Azóta eltelt több mint 3 év. Miért pont most gondoltak arra, hogy
akkor újraéleszthetik a magyar függönyt, a magyar textilipart?
– 2011 végén olyan Gardénia – kollekcióval jöttünk
ki, amit a hagyományoknak megfelelően, azokkal a gyártókkal gyártattunk
le, akik előtte a Gardéniának dolgoztak. Tehát gyakorlatilag
akkor már elindult a munka. Fontosnak tartottuk, hogy úgy élesszük
föl a márkát, hogy újra boltokba kerüljön. Tavaly jutottunk
el odáig, hogy a márkát 150 hazai boltba bevezettük, és a környező
országokba is. Innen jött akkor az ötlet, hogy ha már a
kollekciózással elkészültünk, akkor nem állhatunk már meg
az úton. Tavaly indítottuk el azt a beruházást, ami olyan pécsi
üzem megépítését célozza, ahol a textilkonfekcionálás
mellett textilfestéssel, textilnyomással foglalkozunk. És ehhez
kapcsolódva jött az ötlet, hogy ha már Magyarországon gyártunk,
és Magyarországon van textil tervezői képzés, akkor mindenféleképpen
össze kellene ezt kapcsolni. Úgy érzem, hogy a képzés inkább
művészeti, és azt gondolom, hogyha a művészetet és ezt az üzleti
részt összekapcsoljuk, akkor ebből sikeres kooperáció születhet.
A magyar tervezők mennyiben veszik figyelembe azokat a
technikai paramétereket, melyek a gyártáshoz kellenek? Tehát
mennyire szakadnak el a valóságtól?
– Több tervezőnek hirdettünk pályázatot, és a beérkezett
anyagokból azt látjuk, hogy elég sokan elrugaszkodnak a valóságtól,
de a rendszernek hibája; mivel az utóbbi időben Magyarországon
megállt a textilgyártás, az igazi gyakorlati tanácsokat, az
igazi gyakorlati képzést nem tudják a tervezők megkapni. Ez a
pályázat nagyon jó fórum volt arra, hogy kooperációt tudtak
folytatni az egyik kollégával, aki nekünk a kollekciózásban
segít. Ő 35 évig a Gardéniánál a gyártásfejlesztésért
felelt. Úgyhogy őneki tényleg egy nagyon komoly gyakorlati
tapasztalata van. Úgy látom, hogy ezt nagyon pozitívan vették
a pályázók, mert olyan gyakorlati ötleteket kaphattak megvalósíthatóságra,
amit tudnak hasznosítani.
Minőségi
textilipart akarnak újraéleszteni. Így a termék bizonyára drágább
lesz. Fel tudják így venni a versenyt a keletről bejövő termékekkel?
–Azokkal a termékekkel, amire gondol, árban nem tudjuk fölvenni a
versenyt, de nem is ez a célunk. Tehát mi mindenképpen egy közép
és afeletti minőséget szeretnénk legyártani. Ami nekünk még
az előnyünk lehet, az a flexibilitás, hogy gyorsan tudunk reagálni
a különböző piaci igényekre. Jelentős mennyiséget dolgozunk
exportra, főleg a németajkú területekre – Svájcba, Németországba
-, ahol a termékeinket jól tudjuk pozícionálni. Természetesen
ott is a keleti termékek az olcsóbbak, de mi más vevőkört
szolgálunk ki. Olyanokat, akinek tényleg nagyon fontos a
szerviz, a precízség, a gyors szállítás, és ezért hajlandó
és tud is többet fizetni.
Medveczky Attila
|
