vissza a főoldalra

 2013.11.01. 

Mit ér a kultúra, ha magyar?

A Bartók Táncegyüttes, hivatalos nevén Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes 55 éve működik. 55 éve az iskolásoktól – sőt ma már óvodások is – a felnőttekig tanulják a magyar paraszti kultúrát. A néptánc ugyanis elsősorban ez. Egy eltűnő kultúra életben tartása, újrateremtése. A Bartók táncegyüttes a néptáncmozgalom egyik megalapítója és Tímár Sándor – Mesti – keze alatt a néptáncoktatás új, ma már világhírű módszerének első műhelye. Sebő, Halmos, Sebestyén Márta, Muzsikás, Téka, Tükrös, Janek József, Kovács Gerzson Péter mindanynyian e szellemi műhelyből indultak el.  Annak idején gyakran betévedt a próbákra Csoóri Sándor és Nagy László. Nem véletlenül kaptak Európa Díjat a Népművészetért. Az együttes ma is kiválóan működik. Szappanos Tamás művészeti vezető 5 úttörő táncszínházi produkcióval és 5 autentikus folklórszámmal vezeti tovább az együttest. A tisztánlátás érdekében hangsúlyozni kell, hogy az együttes tagjai, a táncosok ezeket a nagyszerű koreográfiákat munkájuk mellett, szabadidejükben, ellenszolgáltatás nélkül állítják színpadra. Méghozzá nem is akárhogy. Most, az együttes fennállásának 55. évfordulóját szeretnék megünnepelni. A tervezett műsorban természetesen részt vesznek az „öreg” táncosok, akik már nem járnak hetente kétszer próbára és nem lépnek fel rendszeresen az együttessel.

Ez az 55 év azonban csak nekik és a nézőknek, valamint az együttes közösségében részt vevőknek érték. A magyar államnak nem. Az együttes több mint fél évtizede egy fillér működési támogatást sem kap és az 55 éves táncegyüttes gálaműsorát sem tartja az állam támogatásra méltónak.

Miközben művészetnek álcázott tehetségtelen önkielégítésekre tíz- és százmilliók folynak el, az autentikus magyar kultúra egyik fontos műhelye néhány millióra sem számíthat.

Évek óta igyekszünk megragadni minden pályázati lehetőséget, hogy műsorainkat színpadra vigyük, más együttesekkel dolgozhassunk együtt és megteremthessük a feltételeit annak, hogy minden egyesületi tagunk elfogadható tagdíj befizetése mellett is az Együttesünktől elvárt szinten foglalkozhasson a magyar kultúrával. A „Tedd ki a pontot! Nemzetközi Legényesverseny és Gálaműsor” című közel 20 éve minden évben megrendezett rendezvényünk az egyetlen, melyre anyagi forrást tudunk szerezni, de többnyire ezt is csak a Budapesti Művelődési Központtal közösen pályázva, a feladatokat megbontva, a költségek alig 50-60%-ának fedezésére, holott milliós költségvetésű a rendezvény – mondja Bárány Dániel a Bartók Kulturális Táncegyesület – a Bartók táncegyüttes fenntartója – elnöke, aki maga is táncos. Az említett legényesverseny a világon egyedülálló virtuóz erdélyi férfitáncot művészi szinten bemutató táncosok megmérettetése.

Az Egyesület nem kap működési támogatást, lényegében csak azért tudunk próbálni, mert a Budapest Művelődési Központ helyet biztosít az együttesnek – teszi hozzá az elnök.

A néptáncegyüttesek általában nincsenek jó anyagi helyzetben. Egy két együttes – főleg a kisebb városokban – az önkormányzatra támaszkodva biztos körülmények között működik, de a profi együtteseket leszámítva nagyon kevés támogatás jut – folytatja Szappanos Tamás az együttes művészeti vezetője. – A Bartók azért van különösen nehéz helyzetben, mert a nevében is benne van, hogy fővárosi együttes, de se a főváros, se a kerület, se az állam nem érzi igazán magáénak.

Pedig díjakban nincs hiány, annak ellenére, hogy Szappanos Tamás új koreográfiái elindultak a folklórműsortól a táncszínház felé. Ezek lényegében rövid történetek, elsősorban tánccal, de nem csak tánccal elmondva. A mai néptánc-kánontól – ha beszélhetünk ilyenről – egy kicsit távol vannak ezek a koreográfiák, de egyáltalán nem előzmény nélküliek – magyarázza Szappanos. – Ez természetesen egy amatőr együttestől óriási pluszenergiákat követel. Nem elég, hogy a táncokat megjelenítik, de még a történetet is elő kell adniuk, méghozzá hitelesen. Az együttes tagjainak emberi minőségét mutatja, hogy ez legtöbbször sikerül.

A táncszínház felé elmozdulás valóban nem előzmény nélküli: a nemrég Kossuth-díjjal elismert Zsuráfszky Zoltán, a Budapest Táncegyüttesel több táncszínházi produkciót is készített. Szappanos Tamás még profi táncosként hosszú ideig dolgozott együtt Zsuráfszkyval.

Ötletből és lelkesedésből nincs hiány, csak hát sokszor kevés az anyagi tehetség – mondja Bárány Dániel, aki amellett, hogy táncol és az elnöki teendőket ellátja, a Mundruc kupa egyik alapítója és szervezője is.

Mátyás István „Mundruc” Erdély, a kalotaszegi Nádasmente tájegységének legkiemelkedőbb táncos egyénisége és Martin György néprajzkutató legkedvesebb adatközlője volt. A „népfocitorna” – az alapítók szerint – a közösségteremtés új formáját biztosítja a táncházmozgalomban.

A Mundruc Népfocitorna szervezése során egyszer sem tudtunk anyagi forrást szerezni. Kulturális pályázaton nem indulhatunk labdarúgó bajnokság rendezésével, sportpályázatokon pedig nem indulhatnak táncegyesületek. A kupát minden esetben a résztvevő csapatok nevezési díjából próbáljuk kigazdálkodni. Ebből fizetjük a pálya nevezési díját, a bírókat, a díjakat, a serleget, a gálaműsoron szereplő és a mulatságban muzsikáló zenekar „tiszteletdíját”, esetleg étkezést, szállást. Összekötjük a magyar hagyományokat, a magyar kultúrát a sporttal. Érkeznek csapatok vidékről, Budapestről, Erdélyből, Újvidékről. Életre szóló barátságok köttetnek és rendszeresen szerveznek különböző programokat az együttesek, akik a kupán ismerkedtek meg egymással – mondja Bárány Dániel.

Az együttes most egy új kezdeményezésnek is az élére áll. A tánctáborért mozgalom még csak a szervezés elején tart. Ezzel a paraszti kultúra kialakulásának egyik legfontosabb közegét a kalákamunkát akarják újraéleszteni. A kezdeményezés lényege, hogy a táncegyüttesek – már amelyik akar – részt vehetnek kétkezi munkájukkal egy tábor felépítésében. A tábor épületei a népi építészet technikáival és anyagaival készülnek. Ha sikerül véghezvinni, akkor egy-egy együttes végérvényesen megoldhatja a rendes nyári edzőtáborok problémáját. Nemcsak a táborok nagy kiadása és a szervezés okoz nehézséget az állandó anyagi problémákkal küszködő együtteseknek, de sokszor az időpontegyeztetések is nehézséget okoznak. Ezeken túl a tánctábor a közösségteremtés új minőségét adhatja.

A táncházmozgalomban több mint tízezer ember vesz részt aktívan és majd száz táncegyüttes működik a Kárpát-medencében. Ez a magyar kultúra egyik kiemelkedően fontos területe. Az együttesekben dolgozók nem várnak hatalmas pénzeket. Ingyen vagy minimális díjazás mellett végzik kultúramegtartó tevékenységüket. Nem százmilliókra, vagy milliárdokra várnak, csak a működés feltételeinek megteremtéséhez kérnek segítséget. Amellett, hogy idejükkel, pénzükkel, tehetségükkel fontos szolgálatot látnak el, joggal várják a támogatást. Mi mást támogathatna a magyar állam, ha nem ezt?!

Csorja Gergely