vissza a főoldalra

 

 

 2013.11.08. 

Raduly József fideszes fővárosi önkormányzati képviselő, a Művészeti- Oktatási-Kulturális Közéleti Alapítvány elnöke a Muzsikus Cigányok Parkjáról

Mi motiválta arra, hogy javaslatot tegyen a Muzsikus cigányok parkja létrehozására?

 – Az emlékhely kialakításával az értékmentés és -közvetítés volt a cél. Ma Magyarországon a 800 ezer főnyi cigányság 80%-át a romungrók, az úgynevezett magyar cigányok teszik ki. A magyar társadalom, illetve a magyar nemzet gondolkodásában és ismeretében a cigányság homogénnek, egyneműnek tűnik, holott a cigány társadalom igenis heterogén, megosztott. A cigányság Magyarországra három hullámban érkezett, amely időben és kulturális sajátosságokban, életvitelben, értékrendben mást és mást mutat. Az első cigányokra vonatkozó feljegyzés, írásos dokumentum 1423-ból származik. Ugyanis Zsigmond király menlevelet adott a Brassó városában megjelenő mintegy 120 főt számláló cigány kumpániának, akinek vezetője egy Ladislav nevű vajda volt. Így a kumpánia útlevelet, kiváltságlevelet – melyben adózás alóli teljes vagy részbeni mentességet –, illetve szabad költözködést kapott Európa-szerte.

Így jórészt a történelmi Magyarországon keresztül, magyar uralkodók engedélyével jutottak el Európa legtávolabbi pontjaira. Részben ezért, részben mert jelentős hányaduk az országban maradt, s második hazájának tekinti a cigányság Magyarországot. A magyar nép azért is fogadta barátságosan őket, mert a török veszedelem miatt a leendő katonát, illetve a katolikus keresztény hit terjesztésének lehetőségét látták bennük. A romungrók csoportját ma a muzsikus, a munkás és a kereskedő -cigányok egy része alkotja. Tehát a cigányzenész ebben a hazában közel 700 éve él. S bizony tudni kell, hogy a muzsikus cigány társadalom a cigányság arisztokráciája volt. Ezt nem azért mondom, hogy a többi testvéreimet lenézzem, hanem mert ez a tény. A muzsikus cigány a munkájával, a művészetével, értékrendjével és életvitelével kivívta a cigányság és a többségi társadalom elismerését. S így a cigányarisztokrácia követendő életmintát tudott adni a cigányságnak és a magyar népnek is. Ők voltak a zenei utazó nagykövetek, és így Magyarországnak és a cigányságnak dicsőséget szereztek. Ezeknek a remek muzsikusoknak eddig még nem volt emlékművük, s fővárosi politikusként megvizsgáltam azt, mit tudok tenni annak érdekében, hogy a cigány művészek zsenialitását méltó emlékpont hirdesse. Ennek a parknak az a lényege, hogy mind a dzsessz-, mind a klasszikus muzsikusok munkásságáról megemlékezik. Az álmom egy olyan háromméteres szoborcsoport létrehozása, ami az egész ország muzsikus cigányainak állít emlékművet történeti leírással. A cigánymuzsika és a magyar nép büszkeségeként említhetők a következő nevek: Bihari János, Cinka Panna, Patikárius Ferkó, Sárközi Ferenc, Boka Károly, Magyari Imre, a prímáskirály XXXVI. Rácz Laci, a XX század „még fénylő időszakából” pedig Járóka Sándor, Lakatos Sándor, Berki László, Pertis Jenő, Bobe Gáspár Ernő, Kozák Gábor József és még sorolhatnánk. Régi adósság, hogy nekik rangjuknak, eredményüknek és művészi színvonaluknak megfelelő emléket állítsunk. Meg kell köszönnöm Tarlós István főpolgármester úrnak azt, hogy az elsők között karolta fel a kezdeményezést. Kocsis Máté polgármester úr pedig örömmel támogatta elképzelésemet.

 Hogyan választották ki azt a nyolc személyt, akinek ma leleplezték a domborművét?

 – Az egyik lényeges rendező elv az volt, hogy a muzsikusnak legyen Budapesthez kötődése. A másik, hogy a XX. század fénykorában játszott. Így az utókor vissza tud emlékezni az adott zenész muzsikájára és emberi nagyságára.

 Ez az emlékpark példát is mutathat a helyi cigányság számára?  

–Nemcsak a józsefvárosi, hanem az egész ország muzsikus cigányságának példát mutat ez a park. A társadalmi felzárkózásnak nagyon sok feltétele van, s ezek közül nélkülözhetetlenek a szimbólumok, az eszményképek és a példaképek. Ez a park jelképezi azt, hogy a többségi társadalom elfogadja és elismeri, hogy a cigány kultúra a magyar kultúra része, míg a cigány fiataloknak példaképeket ad, megmutatja, hogy a vályogházak, a szegényes világból kellő szorgalommal meddig lehet eljutni. Így növekedhet a cigány értelmiségiek száma. Az értelmiségi nem csupán egyetemet, főiskolát végzett ember, hanem ír, olvas, értelmez, s ezek hatására dönt és cselekszik. Kiáll meggyőződése mellett, majd ez manifesztálódik abban, hogy egy kisebb vagy nagyobb csoport élére áll. A cigány értelmiséginek pedig lokálisan kell tevékenykednie, úgy, hogy ne szakadjon el gyökereitől.

 

Medveczky Attila