|
 2013.11.08.
Londonban járt 45 szentendrei ferences
diák az őszi szünetben
Több mint fél éves
előkészület és szervezés után 45 diákunk elrepült
Londonba. Nem kis izgalom egy világváros tömött utcáin együtt
maradni és türelemmel, fegyelmezetten végig csinálni egy
feszes, sok kihívással teli programot. Ezt csak tetézte, hogy a
világháló meghirdette az évszázad legerősebb hurrikánját,
mely éppen érkezésünk kezdetén csapott le Londonra. Mindezzel
együtt az út nem csak nagyszerű kulturális élmény volt, de
kiváló nyelvi inger is, amelyet sokféle képen stimulált az
idegen nyelvi környezet.
Szinte lábunk se érte az angol hont, máris a London
Bridge Experience félelmetes útvesztőiben találtuk magunkat. Véres
hullák társaságában, bűzös folyosók vittek minket keresztül
a sötét történelmi középkoron. Kaptunk egy kis sokkot, de
megráztuk magunkat és a Southwark Cathedrális nyugodt falai közt
egy kis templomi muzsika mellett, szépen összeszedtük magunkat.
A Globe Színház különösen nagy élmény volt mindenkinek, egy
eredeti angol színész minden tehetségével vezetett minket körbe
a guide.
A Westminster
Abbey-be kétszer is jártunk. Istentiszteleten is és turistaként
körbejárva. Döbbenten találtunk rá fizikusokra, írókra, költőkre,
színészekre, uralkodókra… akik mind-mind itt vannak
eltemetve.
Elsétáltunk a
Saint Paul katedrálisba és gyönyörködtünk a hihetetlen
londoni belvárosban. Megtekintettük a Tower-t és büszkén húztuk
ki magunkat látva az angol koronázási ékszereket. Azért a
magyar korona mégiscsak… Hajókáztunk a Temzén, ami lehetőséget
adott nekünk, hogy a kivilágított Londonban is gyönyörködjünk.
Volt köztünk olyan, aki a London Eye-ról is körbe nézett, de
mindannyian bepillantottunk a Parlament működésébe, és
mosolyogva néztük, milyen kedvesen marakodnak a parlamenti képviselők.
Óriási élmény volt Windsor, a királynő nyári rezidenciája.
Ide vonattal mentünk ki, és audio-guide-os segítséggel sétálhattunk
körbe. Eaton-ba is ellátogattunk, ahol a világ egyik leghíresebb
iskolája található. Többek között itt diákoskodott 19 brit
miniszterelnök. Mi is fogtunk magunknak egy diákot, lehet, hogy
még viszi valamire, és lefényképezkedtünk vele. Eljutottunk a
Chelsea Stadionba, és megcsodáltuk, ahogy még a füvet is szoláriummal
növesztik. Napfürdőben sétálhattunk Greenwich-ben, ahol a
meridian line-ra, azaz a kezdő hosszúsági körre bizony mind a
48-an felálltunk.
Saját busszal
mentünk Canterbury-be, ahol nem csak gyönyörködtünk a katedrálisban,
de énekeltünk is benne. Thomas Becket meggyilkolásának helyszínét
megrendülten jártuk körbe. Ezután csapatokban, térképpel a
kezünkben egy akadályversenyen vettünk részt, ami lehetőséget
adott nemcsak, hogy felfedezzük Anglia legrégebbi templomát,
vagy bepillantsunk egy modern hajvágó szalonba, de lehetőségünk
volt keresztül-kasul bejárni Canterbury belvárosát. Innen a
busz elvitt minket a Dover-i fehér sziklákhoz, ahol a lemenő
nap fényében még megfigyelhettük hogyan dock-olnak a francia
partokkal szemben.
Utolsó nap, érdeklődés
szerint, háromfelé szakadtunk és a British Museum, a National
Gallery avagy a Science Museum falai közé vettük be magunkat.
Élménydús hat
napot töltöttünk együtt. Jól elfáradva, de feltöltődve érkeztünk
haza, kicsit kiéhezve a hazai és az iskolai kosztra.
Bodó Márta
|
