vissza a főoldalra

 2013.11.15. 

Biszku bűne

Bizonyára nem vitatható a Biszku Béla (1921) ellen kezdeményezett büntetőeljárás jogszerűsége. Remélhetőleg nem azért késett húsz évet, hogy kiegyensúlyozottnak tűnjenek a Simon Wiesenthal Központ aggastyánokat hajkurászó, netán halálba is segítő akciói. A nácivadászat által célba vettek, Csatáry, Zentai, és mások esetében a háború utáni büntetőeljárások dokumentumait sorakoztatták fel elsődleges bizonyítékként. Vérdíjat kitűzni, a tényekkel nem sokat törődni, Zuroff kiváltsága. Közismert, hogy azok a hajdani eljárások milyen körülmények között indultak, folytak, mennyi ellentmondást és valótlanságot tartalmaztak, a bizonyítottságuk sokkal inkább hiteltelen volt, mint hiteles és megalapozott. Ennyi évtized után ráadásul felismerő tanúkkal előhozakodni, kétes tanúvallomásokra hivatkozni alighanem több mint kalandorkodás.

Biszku esete azonban teljesen más. Az ő ügyében nincs szükség még tanúkra sem. Annyi hiteles dokumentumot őriznek tárgyi bizonyítékként a levéltárakban vele kapcsolatban, hogy azok bőségesen elegendők annak a felelősségnek a megállapításához és bizonyításához, amit az 1956-os forradalmat követő megtorlás során vezető pártpolitikusként és belügyminiszterként elkövetett. A felelősség büntetőjogi értelemben még akkor is terheli, ha soha életében nem bántalmazott senkit, nem akasztott fel önkezével egyetlen embert sem és nem lőtt agyon, nem sebesített meg sem volt forradalmárokat, sem másokat. Mint a legfelsőbb kádári politikai és kormányzati döntéshozó és irányító testületek tagja, elvárta, kívánta, követelte, elrendelte és ellenőrizte a megtorlás brutális intézkedéseit, értve ezek között a „fizikai megsemmisítések”-et is.

A fiatalabbaknak s a kevésbé tájékozottaknak álljon itt néhány mondat arról, hogy ki is volt ez a Biszku Béla:

Már az 1956-os forradalom előtt is igen magas vezető tisztségeket töltött be a magyar kommunisták akkori pártjában, az MDP-ben. 1955-től ő volt a budapesti XIII. kerületi – angyalföldi – pártbizottság elsőtitkára. A Rákosi börtönéből szabadult Kádár Jánost követte ebben a fontos funkcióban. 1956-ban, a forradalmi napok alatt Biszku elvtárs kommunistához méltó módon állta meg a helyét. Hollós Ervin és Lajtai Vera könyve, a Drámai napok szerint 1956. október 30-án a kerületi pártbizottsági első titkár, Biszku Béla közbenjárására mentek az angyalföldi laktanyából a harckocsik a Köztársaság térre, az ostrom alatt álló budapesti pártbizottság székházának megsegítésére. Arról viszont már nem Biszku elvtárs tehetett, hogy a harckocsik közül három átállt a forradalmárok oldalára és ágyúikkal a pártházat kezdték lőni.

A forradalom leverése után Biszku Béla az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága tagja lett, rövid ideig az MSZMP budapesti bizottságának első titkára is, majd az MSZMP Központi Bizottságának tagja, hamarosan az MSZMP legfelsőbb szűk körű vezető testületének, a Politikai Bizottságnak is tagja, majd 1957 és 1961 között belügyminiszter. A csúcsra 1962-ben ért, amikor rövid miniszterelnök-helyettesség után az MSZMP Központi Bizottsága egyik titkára lett. Ebben a funkcióban maradt 1978-ig, amikor szélsőbalos beállítottsága miatt szembefordult Kádár enyhülési politikájával, ami a félreállítását, nyugállományba küldését eredményezte. Meggyőződése, beállítottsága a későbbiekben sem változott, még a rendszerváltozás után is kitartott azon nézete mellett, hogy 1956-ban Magyarországon ellenforradalom volt. Az utóbbi időben gyakran használt kifejezést kölcsönvéve tehát, Biszku Béla elkövette a forradalmunk tagadását. Ez a tagadás azonban nem sorolható a címbeli bűnei közé, erre a tagadásra nincs, s valószínűleg nem is lesz soha külön törvény.

A lényegre rátérve, vegyünk most néhány idézetet Biszku Bélától, amelyek mindmáig jegyzőkönyvek formájában fennmaradtak és bizonyító erővel rendelkeznek. Ezekből a kiragadott részletekből is megtudható, hogy ki volt valójában Biszku Béla.

MSZMP Központi Vezetőség 1956. december 2-i ülés.

Biszku: Karhatalmi szerveinknek (...) sokkal erélyesebben kell dolgoznia, mint eddig. Az utóbbi három-négy napban növekedett az ellenforradalmi nyomás az üzemekben, és ez elsősorban a munkástanácsokon keresztül történt. (...) A munkástanácsokkal szemben olyan politikát kell folytatni, hogy a tulajdonképpeni feladatokra kell irányítani a figyelmünket, de ezt karhatalmi-rendőri fellépés nélkül nem lehet sikeresen megoldani.

(Forrás: MOL 288.f . 4. csop. 1. ö.e.)

MSZMP Intéző Bizottság 1957. január 14-i ülés.

Biszku: Tisztázni kell, hogy az ellenforradalmi ténykedésben kik vettek részt és ezekre szervezetten kell csapást mérni. Nagyjából tudjuk kik ezek, de ellenük még szervezett intézkedés nem történt. Most ezek beépülnek a munkástanácsokba. (...) Meg kell szüntetni pl. azt az állapotot, hogy lefognak embereket és utána kiengedik. Ilyen tapasztalat vidékről is van.

(Forrás: MOL 288.f . 5. csop. 11. ö.e.)

MSZMP Intéző Bizottság 1957. június 14-i ülés.

Biszku: Akik az ellenforradalmi szervezkedésben vezető szerepet vittek, azok felelősségét meg kell állapítani.

(Forrás: MOL 288. f . 5. csop. 29.ö.e.)

MSZMP Politikai Bizottság 1957. július 2-i ülés.

Biszku: Most van folyamatban a közbiztonsági őrizetbe vettek felülvizsgálata. Eddig több mint kétezer embert néztünk meg és kiderült, hogy az őrizetbe vettek jelentős részét bíróság elé kell állítani. (...) Szeretnénk a kormányrendeletet úgy módosítani, hogy az internálást háromszor hat hónapra lehessen meghosszabbítani. (...) Megyei szinten a szervezkedés vezetőinek a felelősségre vonása elő van készítve.

(Forrás: MOL 288.f . 5. csop. 33.ö.e.)

MSZMP Politikai Bizottság 1957.július 23-i ülés:

Biszku: Az elmúlt heti akciókat a korábbi határozat alapján foganatosítottuk. Tervbe lett véve az ellenforradalmi cselekményekben részt vett, különböző hatalmi pontokat kézbentartó emberek feldolgozása. Ez három hónapja folyik. (...) Két hete elhatároztuk, hogy lecsapunk rájuk. (...) Elhatároztuk, hogy tartóztatunk le közülük embereket, betesszük az internáló táborba és majd utána bíróság elé állítjuk őket. (...) Fontosnak tartjuk, hogy a Politikai Bizottság nagyon szilárdan álljon ezek mellett az intézkedések mellett. (...) Most odacsapunk és kész!

(Forrás: MOL 288.f . 5. csop. 36. ö.e.)

MSZMP Politikai Bizottság 1957. december 10-i ülés.

Biszku: Az ellenforradalmi szervezkedés bűnöseinek felelősségre vonásánál, a politikai jellegű bűncselekményeknél sok az enyhe ítélet és viszonylag kevés a fizikai megsemmisítések száma. (...) Intézkedéseket kell tenni, hogy az ellenforradalmi szervezkedésekért (...) súlyos ítéletek szülessenek. (...) A pártkonferencia is erre kötelez bennünket. (...) Az én részemről már korábban felmerült, hogy az ellenforradalmi bűncselekményeket elkövetők felelősségre vonását illetően sokkal többet lehetett volna elítélni. (...) Személyesen ellenőriztem a munkát és megállapítottam, hogy vannak olyan ügyek, ahol a vizsgálatnál liberalizmus tapasztalható.         

 (Forrás: MOL 288.f . 5. csop. 54. ö.e.)

Ez a teljesség igénye nélkül készült bűnlajstrom csak ízelítő, és azt igazolja, hogy ilyen dokumentumok bőségesen fellelhetők. Csupán utána kell járni. Biszku Béla ellen a hírek szerinti vád háborús bűntett és más bűncselekmények elkövetése. Remélhetőleg a háborús bűntetten van a fő hangsúly és nem azon a 11 db. sörétes vadásztöltényen, amely a ház-kutatás során előkerült, és amelyeknek az engedély nélküli tartása a más bűncselekmények közé soroltatott.

Bálint László