vissza a főoldalra

 2013.11.22. 

Lipócia arcai

Már nem érdekel mit pofáznak Lipócia arcai, nyúl a távkapcsoló után az MDP egyik, egykor nagy hatalmú urának női, oldalági leszármazottja, valamikori szavazó. Jelenleg autószerelő-műhelyében többnyire gumicserével foglalkozik, s ha nincs vevő tévézik.

–Ezek tettek tönkre bennünket – mutat egy régi eszdéeszes plakátra melyet kis műhelye ablakába ragasztott az alacsonyan járó délutáni nap ellen. Kifele fordította a plakát hátát, befelé az szdsz ötösfogatával és az szdsz Pistikés plakátjával néz farkasszemet. A plakát mesterien kipreparálva, Gyurcsány Bajnai és Kuncze smárolnak rajta, Kovács Pistike pisil a fejükre.

– Van egy segédem, aki  grafikusnak készült, ő csinálta. Itt hagytam, hogy minden percben lássam a mocskos pofájukat! – ad magyarázatot miután konstatálja, hogy a figyelemreméltó művet nézegetem. Lámpacserére tértem be hozzá, mert a Skoda bal első tompítottja érzékeny az időjárásváltozásra, ha lehűl 10 fok körülire, kialszik. A kissé hosszúra nyúlt, komplikált lámpacsere közben elpolitizálgatunk.

– Látom maga meg Csurkázik – bök a szélvédő mögött a Magyar Fórumra. – 2002-ben szavaztam utoljára – észleli, hogy meglepődöm, pontosít – persze nem a Mesterre, pedig akkor már tudtam, hogy igaza van, hogy mindent jól látott. Megmondta, hogy pincérnemzet leszünk, és vele sajnos meghalt az utolsó magyar úr, már politikailag értem. Én barom persze, amíg szavaztam, mindig a szocikat ikszeltem, akik csúnyán befíröltek, hogy ők a szakértők, azt a végén mindig Lipócia döntött. Engem mint szavazót, elfelejthetnek. Megutáltam a bárányarcúakat, mert mind azt hiszi ő sz...ta a spanyolviaszt. A rossebb aki megeszi – búcsúzik.

A liberális véleményformálókat, Lipócia arcainak nevezni, talán avítt megfogalmazás, mert ők haza már régen nem a kutyaszaros, nyüzsgő Lipóciába, hanem a kies budai kerületekbe hajtatnak, ha éppen itthon és nem valahol Európában vagy Amerikában pihenik ki a harc fáradalmait, melyet lankadatlanul folytatnak a nemzet ellen.

Valóban visszataszítók a nép számára, leginkább azért, mert azt hiszik, hogy amit a világról mondanak, az az egyetlen igazság, és csak azt, csak úgy teheti minden politikai erő, ahogy ők gondolják. Jaj annak, aki nem úgy és nem azt teszi. Hetediziglen jaj.

Ezt a kört, lássunk tisztán, már régen nem a pártok, pláne nem a szavazók, kizárólag a saját status quójuk érdekli. Tehát itt vagyunk mi, a liberális megmondók, vagy ahogy az autószerelő mondta, Lipócia arcai, s ott vagytok ti, akiknek egy feladatotok van, mögénk állni, hozzánk igazodni. Minden szinten, szinte mindig.

A nagy arcúak önbizalma töretlen. Évtizedek óta tartó túlhatalmukban elhülyültek, észre sem vették, mert önkontrolljuk a nullához konvergál, hogy a nép által gyűlölt SZDSZ-t ők támogatták a halálba, hál istennek. A következő áldozatukat éppen most ravatalozzák fel, a jó mély sír megásva, ha magától a végelgyengüléstől nem szédülne bele az MSZP, majd ők belelökdösik. Erre mérget vehetnek Mesterházyék. A lenini dialektika mindenekfelett: mindent meg kell változtatnunk elvtársak ahhoz, hogy minden változatlan maradhasson, magyarán az elpatkolt SZDSZ újrafazonírozásához kell a se íze, se bűze Bajnai. Közte és a szocikat úgy ahogy maga mögött tudó Mesterházy Attila között komoly hatalmi és személyi vetélkedés zajlott hónapokon keresztül. Éjjel-nappal Gordon dicsőségét zengte Ágh, Bánó, Bolgár és az összes pöszögő politológusuk. Az, hogy a választók az általuk megelőlegezett túlhabzó bizalmat semmilyen felmérés során nem igazolják vissza, az az apróság az Übü (a megtestesült liberális téboly, a valódi hatalom) király csináló kedvét ugyan nem szegi.

A közvetítők, akik nélkül mint tudjuk nincs üzlet, a „Gordon majd kormányoz, és Attila, ti meg tapostok”, pofátlan diktátumát, tűzön-vízen keresztülviszik. Tulajdonképpen Mesterházyt éppen hogy le nem hülyézik Bolgár bértelefonálói. A szombat című zsidó online újság mandinerre játszik, azt állítja, hogy az ő szavazói szerint Gyurcsány a nyerő. Pedig Bajnai a lieblingjük, a bérpublik őt ajnározzák, mert neki van vezetői képessége, ő alkalmas – mondják – nem Mesterházy, akit Gyurcsánnyal akarnak kilöketni az ajándékba adott tandem nyergéből, ha nem látja be Übü kiály (a megtestesült liberális téboly, a valódi hatalom ) igazságát. Jön majd még Domány András, a legfeljebb Zuroff úrhoz hasonlítható hajthatatlan adatvadász és leleplezheti Mesterházyt is. Így tudtuk meg azt is, hogy Róna Péternek semmi köze az Oxfordban folyó közgazdászképzéshez, hanem a domonkos rend ottani tagozatán műkö-dik egy pontosan nem ismert munkakörben. Ez csak a kezdet , mert ha az akarat ellenére mégis alulmaradnak, akkor bizony előkerülhet a bármikor bevethető „náci” feliratú furkósbot. Már publikálva van az omnipotens FRA-tanulmány, ami nem reprezentatív adatokon alapul ugyan, de jó ha minden magyar kussol, mert fel vagyunk mérve. Magyarország ki van szerkesztve, nálunk félnek a zsidók a legjobban állítják, vagy nálunk füllentenek a legnagyobbat? Mint Hanákné az 5 és fél méteres náciról, aki arcon szúrta. Na de ne merüljünk el az antiszemitizmus vádjának bűzös mocsarába, állapítsuk meg a kiválasztott személy szinte lényegtelen, ő csak egy báb. Itt az akarat diadala a lényeg. A liberálbolsi maffia akarata. Ebben a maffiában aki számít, benne van. Aki meg kívül, az ellenük, az csak magára vethet, ha ráhúzzák a vizes lepedőt. Jelen pillanatban a statisztikai számok feltornászása a következő FRA-felméréséhez most folyik. A szerepek kiosztva. Az antiszemita patás ördögök bevették magukat a Szabadság térre. A toleráns kisebbségvédők a Magyar Fruzsina társaságában köcsög kurvázó nők és a kurvaanyázó agresszív elmebeteg férfiak egy magánterületen megrendezett szoboravatás miatt hánytak vért századmagukkal vasárnap, és ennek alapján követelt elhatárolódást a legmagasabb magyar közjogi méltóságoktól az a nagykövet, aki még el sem foglalta állomáshelyét. Megérne egy misét, hogy miért nem a saját háza táján söpör a Szabadságtéren székelő követségi adminisztráció? Lehallgatások helyett, kideríthetnék, hogy vajon a liberálbolsi maffia által szervezett nyilvánvaló provokációsorozat milyen összefüggésben áll a korábban izraeli zászlót égetők és a közönséget magunk és magukfajtára osztók, a zsideszezők, a cigány vagy zsidó származásuk miatt bárkit kipellengérező Amerikában bejegyzett internetes oldal léte és aközött, hogy Szegedi Csanád az egész kócerájt a parlamentekig repítő, sikeremberré kovácsolt fiatalember már körülmetéltette magát, s kóser módon étkezik. A mór megtette kötelességét, mehet, pontosabban betérhet?

A nép előtt, ahogy az autószerelő műhelyben hallottam, már nem titok, hogy ki küzd itt ki ellen.

A közvetítőkben föl sem merül, hogy ez több mint átlátszó?

czyla