vissza a főoldalra

 2013.11.29. 

Emelkednek a rokkantsági és a rehabilitációs ellátások

Tizezerrel több fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű dolgozik 2013-ban mint kormányváltáskor

Több mint 870 megváltozott munkaképességű munkavállaló és fogyatékossággal élő munkavállalását segíti a kormány azzal a 325 millió forinttal, melyet pályázat útján biztosít 44 vállalkozásnak. Soltész Miklós szociális és családügyért felelős államtitkár szerkesztőségünk kérdésére elmondta: tízezerrel több fogyatékossággal élő és megváltozott munkaképességű dolgozik 2013-ban mint kormányváltáskor.

 Tekintsünk vissza az elmúlt hátrom évre. 2010-től milyen intézkedésekkel sikerült a megváltozott munkaképességű munkavállalók munkavállalását elősegíteni?

 –Mint sok más szociális és gyermekvédelmi területen, 2010-ben azzal szembesültünk, hogy fönntarthatatlan az addigi teljesen felelőtlen gazdálkodás és támogatási rendszer, annyira, hogy veszélyben is volt az ellátások kifizetése. Az is kérdéses volt, hogy milyen ellátást tudunk fönntartani. Azért volt szükség jelentős átalakításra, mert minden egyes szociális segélyezési támogatási terület nem azt szolgálta, hogy segítsenek a rászorulókon, s ezáltal kiemeljék őket, hanem a szavazatszerzési célzattal történt a szocialista kormányok idején. A megváltozott munkaképességű munkavállalók és fogyatékossággal élők esetében pedig azt tapasztaltuk, hogy kétszer annyian voltak Magyarországon, akik valamilyen szintű rokkantsági ellátást kaptak, mint átlagban az EU országaiban. Szinte mindenki ismer olyan eseteket, mikor olyanok kaptak ellátást, akik valójában arra nem szorultak rá, és dolgozhattak volna. Éppen ezért az átalakítást több oldalról, jogszabályi és anyagi szempontból kellett végrehajtanunk. Olyan döntéseket kellett meghoznunk, melyek elmaradtak a múltban, s ennek eredményeképpen már tényleg csak a rászorultak kapják meg az ellátást. Komplex felülvizsgálatot vezettünk be; s így már nem csak a jelentkező egészségi állapotát vesszük figyelembe, hanem a szociális szempontokat és a megmaradt munkaképességet is. Így, például, hogy mikor dolgozott utoljára. Azt, aki 10-15 éve nem dolgozott, nem tudjuk visszavezetni a munka világába, hiába lenne rá képes fizikailag, mikor mentálisan már nem. Természetesen azt is meg kell vizsgálnunk, hogy milyen az adott térség munkaügyi mutatója. Hiszen országos szinten nagy eltérések tapasztalhatók. Tehát a komplex felülvizsgálat orvosi, szociális és gazdasági helyzetből tevődik össze, s ez alapján kapják meg a minősítést a jelentkezők. A számok azt mutatják, hogy ma már azok nem jelentkeznek, akik eddig fölöslegesen terhelték a rendszert. Mondhatni amnesztiát hirdettünk, s így 5-6 ezer olyan ember esett ki az ellátási rendszerből, akik úgy gondolták, nem érdemes ellátást kérni. Az elmúlt időszakban pedig kevesebben jelentkeztek, így nagymértékben csökkent az elutasítások száma a minősítésre jelentkezők között. Ennek az eredménye az, hogy fönntarthatóvá vált a rokkantnyugdíj-rendszer. Mindez nem lett volna elégséges a foglalkoztatással együtt járó pénzügyi támogatások nélkül. Hiszen, ha valakinek a rehabilitációs ellátás mellett nem tudunk képzést, tanfolyamot biztosítani, akkor sokkal nehezebben vezethető vissza a munkaerőpiacra. Sikerült elérnünk azt, hogy a munkaadók szívesen alkalmaznak olyanokat, akik részt vettek a rehabilitációs képzéseken. Ennek egyik oka, hogy stabilizáltuk azokat a cégeket, ahol többségében megváltozott munkaképességű munkavállalók dolgoznak. Ezek a vállalkozások akkreditálták magukat, s mára több mint 340 cégnek egységesen adjuk a támogatást. A szocialista érában ez nem így történt, mert voltak kiemelten, közepesen és alig-alig támogatott cégek, annak ellenére, hogy adott esetben ugyanolyan állapotú fogyatékossággal élőt foglalkoztattak. Az is változás, hogy havonta, s nem negyed-vagy félévente fizetjük ki a támogatásokat; mindez annak idején likviditási problémákat is okozott az adott munkáltatónak. Emellett lényeges megemlíteni a rehabilitációs kártya bevezetését. A rendszerbe belépő vállalkozásoknak a csökkent munkaképességűek után így nem kell megfizetniük a 27 százalékos szociális hozzájárulási adót. Ennek eredményeként most már több mint 5000 cég közel 20 ezer embert foglalkoztat. Ez a számarány azt mutatja, hogy többségében kisvállalkozásokról – nem akkreditált cégekről – van szó, és így a fogyatékossággal élők kikerültek a nyílt munkaerőpiacra, ami a fő célunk.

 Nemrég egyik rokonom mesélte, hogy az egyik nagy bevásárlóközpontban olyan alkalmazottakkal is találkozott, akik értelmi fogyatékosak.

 –Mindez annak is a következménye, hogy meghirdettük a fogyatékos-barát munkahely pályázatokat, és díjakat. Többször tárgyaltunk nagy cégek, bevásárlóközpontok vezetőivel, hogy ne csak a termelést, a munkahelyet támogassuk, hanem a piacot is. Ezért indítottuk el a „Segítő Vásárlás” mozgalmat. Mindazok a cégek, akik termékeik előállításához fogyatékossággal élő embereket foglalkoztatnak, azok használhatják a „Segítő Vásárlás" logóját. Idén a Segítő Vásár december 7-8-án lesz Budapesten, a Millenárison.

 Felvetődik a kérdés: a fogyatékossággal élők nem kapnak-e kevesebb juttatást az adott cégnél, mint a többi munkavállaló?

 –A legtöbb esetben nem kapják meg ugyanazt az összeget a fogyatékossággal élők, aminek fő oka, hogy részmunkaidőben dolgoznak. Viszont az akkreditált cégekkel szemben elvárásunk az, hogy a minimálbérhez igazodó bért adjanak. Lényeges, hogy a megmaradt munkaképességre koncentráljunk. A fogyatékkal élők lehet, hogy lassabban dolgoznak, de jobban tűrik a monoton munkát, és jól elvégzik az adott feladatot. Minden cég saját felelőssége, hogy ilyen esetben a jó munkaerő megtartása érdekében bért emeljen.

 Most 870 megváltozott munkaképességű munkavállaló és fogyatékossággal élő munkavállalását segíti a kormány azzal a 325 millió forinttal, melyet pályázat útján biztosít 44 vállalkozásnak. Ezt a 325 millió forintot a költségvetésből különítették el?

 –Ezt az összeget is a költségvetés biztosítja. A lényeg: a költségvetésben erre a területre fennmaradt előirányzott összeget pályázatokba fordítjuk vissza, hogy újabb munkahelyek jöjjenek létre. Így most már több mint tízezer fővel magasabb a foglalkoztatás. Elvárásunk, hogy, aki a pályázatok útján támogatást kap, a munkahelyek megőrzése mellett bővítsen is, és jobb munkaeszközöket, munkalehetőséget biztosítson.

 Megfogalmaztak-e olyan hosszú távú stratégiát, melyben leírják azt, hogy összesen mennyi megváltozott munkaképességű munkavállaló és fogyatékossággal élő munkavállalását szeretnék elősegíteni?

 –A cél, hogy elérjük az európai átlagot, bár tudjuk, minden országban másként definiálják a fogyatékossággal élő, vagy megváltozott munkaképességű kategóriát. El akarjuk érni, hogy a fogyatékossággal élők elsősorban a munkaerőpiacra kerüljenek, s csak másodsorban legyen jövedelme a támogatási, segélyezési rendszerből. Azt is megfogalmaztuk, hogy a teljesen védett munkahelyek kinyíljanak , ezért támogatjuk az úgynevezett tranzit foglalkoztatókat.  Feladatuk, hogy a fogyatékossággal élő dolgozók néhány százalékát vigyék ki a nyílt munkaerőpiacra. Így nem lesz zárt a rendszer, hanem elérhetjük, hogy az újabb megváltozott munkaképességűek is bekerülhessenek a támogatottak körébe.

 A másik témánk: emelkednek a rokkantsági és a rehabilitációs ellátások is januártól. Ez mit jelent a számok nyelvére lefordítva?

 –A 2002 és 2010 közötti kormányok minden egyes ellátás, így a nyugdíj ellátás egy részét is hitelből finanszírozták, s nem vették figyelembe az ország gazdasági helyzetét, sőt a nyugdíjrendszeren belül bevezették a kötelező magánnyugdíj pénztárakat, amiknek a haszonélvezői magánbiztosítók, magánpénzintézetek voltak. Ennek az lett a súlyos következménye, hogy 2010-ben 350 milliárd forint hiányzott a nyugdíjkasszából. Ezért kellett átalakítani a nyugdíjrendszer összes területét, így a rokkantnyugdíj –rendszert is. A korai nyugdíjak esetében minden irreális elemet megszüntettünk olyan kifutórendszerrel, hogy ne okozzunk azoknak kárt, akik korábban megkapták ezeket az ellátásokat. A harmadik lépcső pedig a kötelező magánnyugdíj-pénztárak megszüntetése volt; hiszen az államnak kötelessége megvédeni az idős emberek nyugdíját és a nyugdíjak értékét. Ezt garanciálisan viszont csak az állami nyugdíjpénztárakon keresztül tudja megtenni a kabinet. Ennek az átalakításnak eredményeként az első két évben megőriztük a nyugdíjak reálértékét, tavaly minimális emelkedés történt, idén reál-és vásárlóértékben is emelkedésvolt, 2014-ben pedig a költségvetési törvényben elfogadásra váró infláció tervezett mértékével, vagyis 2,4 százalékkal fognak emelkedni a nyugdíjak, és az ehhez kapcsolódó rokkantsági és rehabilitációs ellátások is.

 Akkor miként lehet az, hogy Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége több más intézkedés mellett az ellátások felső összeghatárának emelését, a jövedelemkorlát eltörlését, a szükséges biztosítási idő módosítását és a foglalkoztatás támogatására vonatkozó jogszabályok módosítását javasolja az Emberi Erőforrások Minisztériumának a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény tervezett módosítása kapcsán?

 –Azt megértem, hogyha egy szervezet kap valamilyen lehetőséget, akkor még többet szeretne elérni. Az is igaz, hogy vannak olyan dolgok, melyekre a nagy átalakításkor nem figyeltünk eléggé. Ezeket el is ismertük, és korrigáltuk is a hibákat. Amit a MEOSZ kíván ezen a területen, annak egy része egy törvénymódosító indítvány részét képezi, s ezt a kormány támogatja is a gazdasági realitások figyelembevételével. Nem csak a MEOSZ, hanem a többi hasonló civil szervezet is megkapta a szükséges támogatást, ami azért lényeges, hogy a felvállalt munkájukat elvégezhessék. Javaslataikat meghallgatjuk, figyelembe vesszük, s a Fogyatékosügyi Tanácsban többségében vannak a civilek az államiakkal szemben – eddig ez nem így volt. Összességében az együttműködés kiváló, s mi elfogadjuk a kritikákat is, s azokat sokszor beépítjük a különböző rendeletekbe.

Medveczky Attila