|
 2013.10.04.
A jó színház minőséget teremt és értéket,
amely táplálja a lelket
El kell érni, hogy a szó és a mozdulat együttesen és őszintének
hasson
Szívós Győző
színművész a GNM Színitanodában végzett. Ezt követően
egy évadot Egerben játszott, majd átszerződött a Kecskeméti
Katona József Színházhoz. Jelenleg ismét az egri Gárdonyi Géza
Színház társulatának tagja.
Főbb szerepei:
Ábrahám-Kellér-Harmath-Szilágyi: 3:1 a szerelem javára –
Pufi, Webber: Jézus Krisztus szupersztár – Péter, Turgenyev:
Egy hónap falun – Matvej, Dunajevszkij: Szabad szél - Nyikuska,
matróz, Pianosa: Mert a mamának így jó - Fabrizio, inas,
V.Hugo: Királyasszony lovagja – Ubilla, Mikszáth-Kocsák-Bodolay:
Új Zrínyiász - Szecsődy Máté, Wyspiansky-Ady-Bodolay: A
magyar mennyegző – Ordassy, Shakespeare: Tévedések vígjátéka
- Rendőr, hóhér, Schwartz-Tebelak: Godspell - 8. férfi, Madách-Arany:
Az ember tragédiája - az Ég és a Föld szereplői, Bart: Olivér
- Sowerberry, koporsókészítő, Pozsgai: Égi szerelem - Kuka,
Titkosrendőr, Ödön von Horváth: Kasimir és Karolin - Szemes
Franz, Mikszáth-Bodolay: A beszélő köntös - Csuda István,
Katona: Bánk bán - Mikhál bán ,Shakespeare: A makrancos hölgy
- Curtis, II.szolga, Goldoni: Mirandolina - Első szolga, a lovagnál,
Svarc. A király meztelen - Szakács, Apa gyerekkel, Bresan:
Paraszthamlet - Simurina ,Shakespeare: Sok hűhó semmiért –
Konrád, Taviani-Morricone-Bodolay: Előre hát fiúk - Gioacchino,
állatorvos ,Bulgakov: Álszentek összeesküvése - Filibert du
Croissy, Offenbach: Orfeusz az alvilágban - Mars , Karinthy: Játsszunk
Micimackót – Micimackó, Molnár: A vörös malom – Malacoda,
Moravetz: A fejedelem – George, Presser –Sztevanovity: A padlás
– Meglökő, Zerkovitz: Csókos asszony – Csipcsala Béla Géza;
Shaw: Szent Johanna – Hóhér,
La Trémouille
főkamarás, Háy Gyula: Mohács – Ciprusi Hannibál.
Idén Egerben a Magyar költészet napjának ön volt a
szervezője. Mennyire állnak önhöz közel a magyar költemények,
illetve melyik században született verseket kedveli inkább?
–Későn kerültem a színház világába; 23 évesen
döntöttem úgy, hogy színész leszek. Addig főleg azokat a
verseket ismertem, amiket irodalomórákra kellett megtanulni. Amióta
ezen a pályán vagyok, egyre jobban érdekel a versmondás, mint
kifejezésforma. Arra nem tudok válaszolni, hogy mely korok költeményét
szeretem jobban, mert Balassitól kezdve Petőfi Sándoron, József
Attilán, Ady Endrén át a kortársak – például Varró Dániel,
Kiss Anna – verseit is kedvelem. Tehát számomra nem az a lényeg,
hogy az adott költemény mikor született, hanem, hogy mit mond
nekem, mennyire szólít meg. Volt kitől örökölnöm: édesapám
a mai napig nagyon szereti a költeményeket, s olvassa a verseskönyveket.
Úgy látom, ma nem szokás verseket olvasni, de volt egy időszak,
amikor a társadalom sokkal többet foglalkozott költeményekkel,
és visszaemlékezve; a Vers mindenkinek tévéműsornak is
sikere volt. Ami pozitívum, hogy egyre több zenész dolgoz föl
klasszikus költeményeket, és bizony vannak olyan együttesek,
ahol a dal szövege felér egy verssel. A Magyar Költészet napján
Egerben, a stúdiószínpadon próbálunk dalokat versben
elmondani, és megzenésített verseket is előadni. A zenével
szeretnénk a közönség igényét fölkelteni a költemények iránt.
A program szervezését éveken át Fehér István barátom végezte,
s tőle örököltem meg ezt a posztot.
Említette, hogy későn adta a fejét a színészetre. Volt
valaki, aki azt tanácsolta, hogy erre a pályára menjen?
–Senki sem mondta nekem, hogy jó lenne, ha színész
lennél. Eredetileg borász voltam, de úgy, hogy nem volt meg
bennem a kellő hivatástudat. S olyan dologgal szerettem volna
foglalkozni, amit szeretek is.
Felvételizett a Színművészeti Főiskolára is?
–Egy tévés műsorban láttam a GNM Színitanoda növendékeit,
és annyira megtetszett nekem, amit csinálnak, főleg a zenés
produkciójuk – fiatalon egy rockbandában játszottam – ,
hogy elhatároztam, felvételizek hozzájuk. Sikerrel jártam, de
a Színművészetire már nem vettek föl. Avar István volt a
felvételiztető tanár, és mellette ült Bal József. Nagyon
szigorúak voltak, és az első rosta után nem engedtek tovább.
Bal Józseffel kapcsolatban egy érdekesség: miután elvégeztem
a Gór Nagy Mária Színitanodát, egy évig Egerben játszottam,
de mivel nem éreztem azt, hogy az akkori vezetőség építene rám,
átszerződtem Kecskemétre, ahol Bal József volt az igazgató.
Így direktorom volt, de eddig olyan darabban nem játszottam,
amit ő rendezett volna. Amikor ő tavaly az egri bábszínházban
dolgozott, felvetődött, hogy egy darabban fellépek náluk, de
ez elmaradt. Eredetileg úgy lett volna, hogy József szerepét játszom
az általa rendezett Képzelt riportban, de mivel nemrég műtöttek,
most sem tudunk együtt dolgozni. Visszatérve a színészi képzésemre,
egy hátránya van annak, aki nem végezi el a Színművészetit,
hogy pályája elején sokkal kevesebb kapcsolati tőkével
rendelkezik.
Voltak álomszerepei?
–Nincsenek; azt szeretem, ha a rendező, az igazgató
felfedez bennem valamit, s azt szeretné a színpadon viszontlátni.
Példaképei sem voltak?
–Nem voltak példaképeim, viszont vannak olyan színészek,
akiket nagyon tisztelek. Így szerettem Bubik István játékát,
és Kecskeméten nagyon sokat tanultam Sirkó László színművésztől.
A nyáron dolgoztam együtt Lendvai Zoltán rendezővel, aki annak
idején Kecskeméten főrendezőm volt, és ő megerősített
abban, hogy jó úton járok.
Milyen típusú próbafolyamatban szeret dolgozni? Ha a
rendező ex chatedra megmondja, mit kell tenni, vagy ha a színész
elképzeléseit is meghallgatja az adott szerepről?
–Szeretem, ha a rendező segít a szerep, a darab értelmezésében.
A jó rendező rendelkezik koncepcióval, s azt rávetíti a színészekre.
Ezt tartom optimálisnak. Előfordult olyan eset, mikor szinte a
színészeknek kellett megoldaniuk saját maguk vezetését, de
olyan is, amikor nagyon kevés szabadságot kaptam. Arra törekszem,
hogy megértsem a rendező elképzeléseit, s azután saját
kifejezésvilágommal megmutatom azt, amit kér tőlem.
Több könnyed, zenés játékban is szerepelt?
–Pályafutásom alatt számtalan zenés darabban játszottam,
s szinte minden évadban osztanak rám olyan szerepet, amiben énekelnem
kell. Így felléptem a Hairben, az Oliverben, és a Jézus
Krisztus szupersztárban is.
Sokan azt hiszik, hogy a könnyű műfaj, valóban könnyű
a színészeknek is. Mi erről a véleménye?
–Ez egy nagy tévhit.
Amikor egy prózai színész először lép föl zenés darabban rájön
arra, hogy figyelni kell a szövegmondáson kívül a zenére és
a táncra is. Tehát igen nehéz a musical műfaja is, amit többfelé
módon lehet előadni, de mindig igyekszünk a lehető legjobban
megfelelni mind a műfaj, mind a közönség igényeinek, követelményeinek.
Zenés művekkel jobban be lehet csalogatni a nézőket a
színházba?
–Az nyilvánvaló,
hogy a közönség szereti a kellemes zenét, a szép melódiákat,
de azt gondolom, hogy jó színházzal lehet becsalogatni a nézőket
a színházba. Ha olyan színházat csinálunk, ami értéket
mutat föl mind a zenés, mind a prózai előadásokon, és minőséget
produkálunk, akkor az vonzza a nézőt.
Személyes élményeket is fel tud használni egy szerep
elsajátítása kapcsán?
–Erre is volt példa. Egyértelmű, hogy mi is
megfigyelünk egy-egy érdekes figurát, esetet az élet színpadán,
s ezt hol tudatosan, hol tudattalanul felhasználjuk alakításaink
során. Minden emberben benne van a jó és a rossz, így a színészben
is. Akkor leszünk igazán hitelesek a színpadon, amikor
tudatosan, belülről építjük föl az adott figurát.
Hányadik előadásra érik meg, áll össze általában
egy produkció?
–Hozzávetőlegesen 5-6 hetes próbafolyamat előzi be
a bemutatót, s jó esetben a produkció már a premierre összeáll.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy néző nélkül nincs színház,
és így a közönség reakciói is formálják a darabot. Ezért
eltelik néhány előadás, mire a színész is megérzi az, hogy
mire, miként reagál a közönség, s az alakításon kell–e
valamit változtatni.
Nagyon sokféle szerepkörben megmutatkozhatott. Ez pozitívuma
lehet a vidéki színjátszásnak?
–Az mindenféleképpen jó, hogy vidéken évadonként
akár öt előadásban is játszhat a színész, ami más-más
karaktert jelent. S minden egyes szereppel fejlődünk, tanulunk.
Alkatomból is adódik, hogy a rendezők mit látnak meg bennem,
és nagyon örülök annak, hogy nem csupán egy szerepkörben
mozoghatok.
–Nem szabad sorrendbe állítani ezeket a fogalmakat,
mert mind fontosak és meghatározók a színház világában. A
minőség az, amit nehezebb meghatározni, mert a színvonal, a mérce
koronként és helyileg is változhat. A jó színház minőséget
teremt, és értéket, amely táplálja a lelket. A színész érzékenysége
pedig nélkülözhetetlen a szerep megformálásában. Az őszinteség
is elengedhetetlen kritérium a művész munkájában. El kell érni
az alakítások során, hogy a szó és a mozdulat együttesen és
őszintének hasson.
A vidéki társulok
tagjai összetartóbbak, mint egy fővárosi színháznál?
–A vidéki színészt általában elkerüli a
szinkron, a film világa, s így számára csak a színház létezik.
Ezért is összetartóbbak a vidéki színházak művészei, sokat
beszélgetünk a próbák, előadások után, és mindez nagyon
sokat segít abban, hogy a társulat tagjai ne csak a másik színészt,
hanem az embert is meglássák a kollégákban.
Medveczky Attila
|
