vissza a főoldalra

 2013.10.04. 

Nem elefántcsonttorony, hanem közösségi tér a zalaegerszegi színház

A tavalyi évad szakmai sikerei, s az, hogy 10 ezer bérletesünk volt, hatalmas előrelépést jelent

Évadnyitó színházi forgataggal várta szeptember 13-án az érdeklődőket a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulata. Sor került kulisszajárásra is, s így a látogatók megismerhették a teátrum kulisszatitkait, bejárhatják az épületet a ruhatártól egészen a jelmezraktárig. A színház előző évadát szakmai sikerek övezték: a Színésznők című kamaraelőadást meghívták a POSzT-ra, ahol Ecsedi Erzsébet megkapta a legjobb női alakítás díját; több előadásuk kapott országos kritikai elismerést. Dr. Besenczi Árpád, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatója elmondta: a Tantermi Deszka sorozat egyik sikertörténetük. Ennek és az elődök munkájának köszönhető, hogy egyre több fiatal jár a színházukba.

 Kezdjük az aktualitásokkal. Szeptember 18-án a Hevesi Sándor Színház társulata először vendégszerepel Aradon, ahol a Kebab című előadást tekinthette meg a közönség a bábszínház épületében. Milyen a darab fogadtatása?

 –A Kebab a sikeres, kortárs román írónő, Gianina Carbunariu darabja. Maga a mű nagyon aktuális és izgalmas kérdésről, a közép-európai fiatalok elvándorlási kényszeréről szól. A darabban egy 14 éves bukaresti kislány kimegy Írországba, ahol barátja prostitúcióra kényszeríti. A mű tragédiával végződik: a lány gyilkosság áldozata lesz. A Kebab magyarországi ősbemutatója Zalaegerszegen volt, rendhagyó körülmények közt, mert egy diszkóban adtuk elő. Úgy gondoltuk, ha a fiatalokat nem tudjuk becsalogatni a színházba, akkor autentikus helyszíneken kell számukra előadásokat létrehozni. Az előadás előtt beavató programot tartottunk, aminek keretén belül az előadás főszereplője, Madák Zsuzsanna a középiskolákban elmesélte a darab tartalmát, mondanivalóját. Ezt az előadást Balogh József, a szegedi Maszk Egyesület vezetője rendezte – tehát ő az alternatív világból érkezett Zalaegerszegre. Az ő kapcsolatain keresztül jutottunk el szeptember 18-án Aradra és 19-én a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházba. Nagyon jól fogadták mindkét helyen a darabot. Aradon kissé idősebb közönség ült a nézőtéren, és kicsit féltünk is, hogy sokkolja majd őket a mű mondanivalója, de kellemesen csalódtunk. Szabadkán pedig kifejezetten fiatalok jöttek el az előadásra, így büszkén állíthatom, hogy jó hangulatú és izgalmas turnén vagyunk túl.

 A Vidéki Színházak Fesztiválján színházuk Krusovszky Dénes Üveganya című drámájával vett részt, s ön kapta a legjobb férfi alakítás díját, melyet szeptember 14-én adtak át. Szerkesztőségünk nevében gratulálok a díjhoz! Mennyire tartja fontosnak az ilyen fesztiválokon való részvételt?

 –Köszönöm szépen! Szeptember 7-én volt a Thália Színházban az előadásunk, és rá egy héttel tartották a díjkiosztó ünnepséget. Nagyon fontosnak tartom az ilyen fesztiválokon való részvételt, mert az ország Budapest-központúsága miatt lényeges, hogy egy vidéki társulat meg tudja magát mutatni a fővárosban. Emellett nagyon nehéz logisztikailag az ilyen rendezvényeken való részvétel, hiszen 230 km-re vagyunk Budapesttől. Nem tartom igazán szerencsésnek a szeptemberi időpontot, jobb volt, mikor ezt a rendezvényt májusban tartották, hiszen nálunk az évadnyitó után máris elkezdődnek a próbák. A zalaegerszegi teátrum minden évadban új darabokat játszik, hiszen maxumum100 ezer néző látogatja színházunkat, s így 25-30 alkalomnál többet nem él meg egy produkció. Visszatérve a darabra: Krusovszky Dénes Üveganya című drámájának szintén nálunk volt az ősbemutatója. Darabját eredetileg rádiós hangjátékpályázatra írta. A mű egy kisvárosban játszódik, s bepillanthatunk egy kis közösség mindennapjaiba. A főszereplőnek meghal az édesanyja, de nem akar megválni hamvaitól. Én az előadásban a főszereplő munkatársát, Lacibát játszom, aki művezető egy cégnél. A darab azért is érdekes, mert egyaránt vannak benne tragikus és komikus részletek. Annak külön örülök, hogy megkaptam a díjat, mert azt jelenti, hogy odafigyelnek a munkámra. És ezzel a színházra is. A POSzT-on pedig Ecsedi Erzsébet megkapta a legjobb női alakítás díját, amire szintén büszkék vagyunk.

 Szeptember 13-án tartotta a színház immár negyedik évadnyitó forgatagát. Ön akkor azt mondta, hogy „a múlt évben példátlan sérüléshullám sújtotta színházunkat”. A sérüléseket átvitt értelemben használta, a pénzügyi helyzetre utalva?

 –Alapvetően testi sérülések voltak. Sok kollegánk szenvedett balesetet, és sokan lebetegedtek. Ezért át kell szervezni az előadásokat, és több beugrásra került sor. Hála Istennek mindenki meggyógyult és új erővel vágtunk neki az évadnak. Az anyagi sérülésekkel kapcsolatban: immár a város a fenntartó, és a megyétől kapott 60 millió forintos támogatástól elestünk, s még nem tudjuk, miként pótoljuk a hiányzó összeget. Dolgozunk, s remélem, hogy a felelősen cselekvők megértik problémánk lényegét, és hatékonyan cselekednek azért, hogy a bajt orvosolják. Ha nem kapjuk meg a támogatást, akkor az létszám-és bemutatószám csökkenéshez vezet. A tavalyi évad nagy szakmai sikerei, s az, hogy 10 ezer bérletesünk volt, hatalmas előrelépést jelent, hiszen 30 év alatt nem váltottak még ilyen nagy számban bérletet a színházba. S aki megnézi a repertoárunkat, látja, hogy színes, változatos műsortervet állítottunk össze. Emellett neves rendezőket tudtunk a színházhoz csábítani, s mind a szakmai sikerek, mind a nézőszám arra ösztökél minket, hogy haladjunk a megkezdett úton.

 Balaicz Zoltán Zalaegerszeg alpolgármestere megerősítette: a város vezetése mindent megtesz azért, hogy jövőre is rendelkezésre álljon a működéshez és a színvonalas előadásokhoz szükséges összeg.

 –Nagyon konstruktív a kapcsolatunk az önkormányzattal, látjuk, segíteni akarnak nekünk,csak éppen meg kell találni a szükséges forrásokat.

 A tervek szerint a színház nonprofit gazdasági társasággá alakul át. Ez azt jelenti, hogy a színészek nem alkalmazottak, hanem darabra lesznek szerződtetve?

 –Nem, ez azt jelenti, hogy a színészek közalkalmazottiból alkalmazotti státuszba kerülnének, s ez nem jelentene kirívó esetet, mert sok vidéki színház így működik. A nonprofit formában való működés gazdasági értelemben rugalmasságot jelentene a színház számára, s nem függnénk teljes mértékben a fenntartótól. Az átalakulás ötlete valóban felvetődött, de még erről most kezdődnek el a tárgyalások.

 Az adott évad megtervezésénél mennyire veszik figyelembe a nézők visszajelzéseit?

 –Három év alatt sikerült feltérképeznünk azt, hogy a zalaegerszegi közönség mit szeretne látni. Természetesen mindenkinek az igényét nem tudjuk kielégíteni. Tavaly fölvetette az egyik önkormányzati képviselő, miért nem játsszunk operettet. Ennek gazdasági okai vannak, hiszen nincs saját zenekarunk, énekkarunk, sőt ilyenkor vendégművészeket is le kell hívni. A musical pedig századunk operettje, ami nagyon vonzza a fiatal -és középgenerációt. Már arra is büszkék lehetünk, hogy évadonként hat nagyszínpadi bemutatót tartunk, s azok közül kettő zenés, ezenkívül a nagyszínpadon gyerekeknek szóló darabot tűzünk műsorra, a stúdióban is játsszunk, elindítottuk a Tantermi Deszka sorozatot, diszkószínházat és lakásszínházat nyitottunk. Tehát igen széles a kínálatunk. A Tantermi Deszka sorozat pedig az egyik sikertörténetünk; ennek és az elődök munkájának köszönhető, hogy egyre több fiatal jár a színházunkba. A sorozaton belül olyan darabokat mutatunk be, melyek érdeklik a fiatalokat, és a saját nyelvükön mutatják be az ifjúság problémáit, s keresnek azokra választ. Idén Tasnádi István Cyber Cyranóját visszük a fiatalokhoz; három színészünk laptopok segítségével játssza el a Cyranót osztályteremben. Szintén osztályterembe járunk Háy János Völgyhíd c. darabjával, ami szintén beavató színház, mert az előadás előtt és után beszélgetnek az alkotók a diákokkal.

 Emellett a kortárs drámaírók darabjainak színrevitelét is lényegesnek tartja?

 –Lényeges, hogy a jó kortárs darabokat megismerje a publikum. Idén magyarországi ősbemutatónk lesz Szálinger Balázs keszthelyi születésű szerző Köztársaság című darabja, ami tavaly az év drámája volt.

 A már említetteken kívül milyen új bemutatókkal várják a színházszerető zalai közönséget?

 –Az első bemutató szeptember 25-én az Emil és a detektívek című zenés kalandjáték lesz. A történet napjaink Magyarországán játszódik, s egy olyan interaktív játék lesz, amiben a nézők is segítenek a színház különböző részein üldözni Grundeist. Október 4-én pedig a Csíksomlyói passiót visszük színre – ennek már júliusban megvolt a házi bemutatója – eredeti nyelvezetben, hiteles jelmezekben, feldolgozásban. November 8-án a Köztársaság premierjére kerül sor. December 13-án pedig igazi klasszikus családimusicalt láthatnak, a Muzsika hangját. A lakásszínházban Ecsedi Erzsébet Én, Shirley... c. egyszemélyes játékát adja elő. A második félév első bemutatója Szép Ernő Vőlegény komédiája, majd egy kortárs musicalre, a Madách Színház pályanyertes művére, a Csoportterápiára kerül sor. Az évad végén pedig egy másik nagy klasszikust adunk elő, a Svejket, míg a stúdióban a Vaknyugatot mutatjuk be.

 A színház részt is vesz aktívan a város közösségi életében?

 –Nagyon fontosnak tartottam, hogy a színház ne elefántcsonttoronyként létezzen, hanem vegyen részt a város életében. Erre példa az évadnyitó forgatag, és emellett művészeink fellépnek a különböző rendezvényen. Ahogy engem, úgy hanem több kollégámat is megállítják az utcán, s nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk, aminek örülünk, mert az adófizetők pénzéből tartunk előadásokat, azért, hogy a nézők fel tudjanak töltődni a színházban. Abban a színházban, ami arra törekszik, hogy igazi közösségi térré váljon.

Medveczky Attila