vissza a főoldalra

 2013.10.04. 

IN MEMORIAM CSURK ISTVÁN
Csurka István: Korszerű félrevezetési és elnyomási technikák

A szocialisták második, 2002-ben aratott választási győzelme, majd pedig a 2006-os, minden addigi csalást felülmúló, tökéletesített választási hazudozással és szavazatszámolással való uralomra jutása óta, amely Gyurcsány Ferenc nevével kötődik össze, olyan új, a magyar társadalom körében ismeretlen félrevezetési és elnyomási technikák kerültek alkalmazásra – közéjük tartozik a cigánykérdéssel való manipuláció is –, amelyek teljesen összezavarták a védtelen magyarságot. És az ellenzék minden pártját, egységét, civil szervezetét is alaposan elbizonytalanították. Ezeket a technikákat Izraelben, az USA-ban és – csak részben – a feltámadó KGB utódszervezetében, Moszkvában dolgozták ki.

Első bevetésére Moszkvában, Jelcin érdekében került sor. Jelcin és pártja a választás előtt egy évvel négy százalék körüli jelentéktelenségben fürdött, de az USA-nak, Izraelnek rá és a vele kötött egyezségekre, koncessziókra volt szüksége, ezért rengeteg pénzzel, új fogásokkal és sűrű csalásokkal felhozta őt és csapatát – ekkor Putyin még közéjük tartozott – egy Amerikából érkezett stáb. Mindez összefügg a 2001. szeptember 11-i sikeres kísérlettel, amikor Amerikát olyan támadás érte, amely két világháborúban sem. A WTC ikertornyát és a washingtoni Pentagon épületét külső támadás érte. A két torony összeomlott, mert a nyolcvanadik-századik emelet táján utasszállító repülőgépek csapódtak beléjük. Az Egyesült Államok társadalmát sokkolta a háborús esemény, és közakarattal vált megindíthatóvá a terroristaellenes világháború, Irak és Afganisztán bombázása és megszállása, és ezek a háborúk ma is tartanak. Ma azonban már széles körű tiltakozás van ellenük világszerte. A tiltakozások a leszerelésére és a hazugságok elleplezésére, valamint éppen a demokratikus társadalmak elnémítására dolgozták ki a korszerű félrevezetési és elnyomási technikákat, tudományos alapossággal és kegyetlen módszerességgel.

Az antiterrorista világháború és benne Izrael állam palesztinokkal és a környező államokkal szembeni agresszív politikája számára mindenekfelett a tömegek valóságra rádöbbenése jelenti – jelentené – a legnagyobb veszélyt. A felismerés. Ha a tömegek nagy erővel, egybehangzóan tennék fel a kérdést, hogy mit keres az USA hadserege Irakban, Afganisztánban, hogy miért nincsenek emberi jogai a palesztinoknak a szülőföldjükön, miért fenyegetik háborúval Iránt az esetleges nukleáris fegyverkezésért, amikor Izraelnek van atombombája, akkor ezeket a népirtásokat nem lehetne folytatni. De ma ezeket a kérdéseket a tömegek a felismerés erejével és a tudatosság büszkeségével nem teszik fel, mert így már nem is tudják feltenni. Meg vannak fosztva a felismerés képességétől és a tudatosságtól. Helyettük, a nevükben bizonyos csoportok beszélnek, harcolnak, robbantanak, melyeket aztán kineveznek terroristáknak, fundamentalistáknak és egyben elszigetelnek a saját tömegeiktől. Milliárdnyi tömegember van felismerőképesség nélküli állapotban tartva. Talán tudja, talán érzi, hogy nem a demokráciáról van szó, ahogy el akarják hitetni vele, de a lényeget és az egész dolog sötétségét, ellene irányuló voltát nem látja. Európában és általában a fehér ember világában ehhez különleges technika és nagyon erős médiahatás szükséges, Fekete-Afrikában és másutt elég, ha nem emelik ki az embert az őserdei létezésből, még a nagyvárosaikban sem. Magyarországra természetesen az Európában alkalmazott módszerek az érvényesek. Most ezekről beszélünk.

Az új félrevezetési és elnyomási technikának mindenekelőtt a nagyobb kizsákmányolást kell elfeledtetnie. Magyarországon ma nagyobb fokú, körmönfontabb és aljasabb a kizsákmányolás, mint a hetvenes-nyolcvanas években, a gulyáskommunizmus idején volt. A körmönfontságot mindenekelőtt az jelenti, hogy sokkal több az áru, mint akkor volt. Megszűnt a hiánygazdaság és az emberek java része ebben a bőséges kínálatban tengeti a létét – elkábítva a bőségtől és sokszor éhezve vagy nélkülözve. Hosszú évek műsorkínálatával, demokráciatanfolyamaival, idegenimádatával és a most is sokkal gazdagabb és nagyobb kínálatú Nyugat vég nélküli dicséretével szoktatták rá az embereket az árubőség közbeni nélkülözés elviselésére. Ami azt illeti, ennek, vagyis a bőség közbeni indokolatlan, csak a kizsákmányoltságból eredő nélkülözésnek nagyobb felháborodást kellene kiváltania normális esetben, mint az általános, egyenlő, hiánygazdaságbeli nélkülözésnek, de ez sem így van. Ezt elsősorban a televíziók segítségével érik el. Az új technika az, hogy megtanították az embereket örülni az árubőségnek, amely sokak számára puszta absztrakció. A reklámokon nevelt ember beleéli magát a másik gyönyörébe, aki pompás bóvlik között válogat, telerakja a kocsiját, miközben ő maga néhány üveg sörét babusgatja. Régen azért gyűlt össze indulat a rendszerrel szemben az emberekben, mert nem volt áru, és éveket kellett várni egy-egy autókiutalásra, most pedig azért kell adót csalni, mesterkedni, hogy a reklám hőséhez legyen hasonlatos a tévénéző, s legalább egy tolókocsit rakjon meg mindazzal, amire voltaképpen nincs szüksége.

Természetesen vannak kegyelt rétegek, amelyek nem nélkülöznek, sőt élvezhetik a kor technikai áldásait, fejlődő motorjait, s módjuk van pazarolni is. Ezek nem csak a leggazdagabb felső tízezerből tevődnek össze, ide- tartozik a középosztály felső, államilag eltartott vagy a nemzetközi cégeknél jobb állást betöltő része is. Nyilvánvalóan idesorolható a most regnáló politikai hatalom és a holdudvaruk. Az országot a túlnyomó részben idegen pénzoligarchia vezeti, mégpedig az antiterrorista világháború, Amerika és Izrael igényeinek megfelelően. Állandóan fenntartja az agresszív beszivárgást és a kormányt arra kötelezi, hogy a társadalom tűrőképességét, félrevezetettségét és akaratgyengeségét folyamatosan tartsa fenn, s ha kell, fokozza.

Az elnyomás új technikái, fogásai, eljárásai a régi, a szovjet időkben alkalmazott durva és kegyetlen fegyelmezések emlékén alapulnak. Régen minden fegyelmezés hátterében a börtön állt és a teljes földönfutóvá tétel. Padláslesöprés, kitelepítés, akasztófa. Bekerülni a végtelen szenvedések malomkövei közé. Ezek az árnyak olyan emberek emlékezetében is élnek, akik nem is éltek még akkor, amikor ezeket alkalmazták. Egy nemzet kollektív emlékezete sokkal rejtélyesebb, mint gondolnánk. Ezt a mai elnyomók pontosabban tudják, mint az elnyomottak. Az elnyomottak inkább csak a szépre emlékeznek. Millió és millió embernek szép volt a hatvanas-hetvenes évek Magyarországa, mert akkor voltak fiatalok. Táncoltak és csókoltak. De a szülőkkel, a szomszédokkal és a közösség vezetőivel megesett akkori borzalmak is ott élnek a tudatukban. Félnek. Mégis, a börtönfélelmet, a Gulág-félelmet a rendszerváltás után sikerült teljes mértékben egzisztenciális félelemmé átformálni. A munkahely megszűnések, az állásvesztések, a kényszerű váltások, kényszervállalkozások, a megoldhatatlan helyzetek soha nem ismert létbizonytalanságot és ebből következően soha nem tapasztalt egzisztenciális szorongást borítottak a kisemberre. Aki már leélte legalább a fél életét úgy, hogy egyhez értett, egyet csinált és azt most nem csinálhatta, az ebbe bele is bolondulhatott. Valamire komoly tanulással felkészülni, benne nevet szerezni, becsületet, s erre családot alapítani, aztán ebből egyik napról a másikra kikerülni – tragédia. Akik azonban ezeket, a mondjuk olvasztártragédiákat okozták, könnyedén csak lemaradóknak nevezték ezeket a dolgozó százezreket, és legfeljebb segélyekre utalták őket, amelyeket ki sem nagyon fizettek. Ezek a tragédiák övezték a rendszerváltást.

Közben azonban, az eltelt hat év alatt összeomlott a liberálbolsevik rendszer és a Gyurcsány-kormány végképpen hiteltelenné vált. Részben azért, mert végtelenül tehetségtelen, hozzá nem értő és annyit lop, amennyit már tilos lopni. Ezért a kormány és az egész rendszer új túlélési technikák alkalmazásába fogott. Eljátszotta és ma is játssza a koalíció szétmenésének kabarédarabját, hogy a maradék kormányt a kisebbségben való kormányzás mentse fel a kormányzás alól. Most nekünk, kisemmizetteknek, meglopottaknak meg kell értenünk a kormányt, hogy állandóan szavazatokat gyűjt, mint valami mezőn kórészó szegény ember vagy rőzseszedő öregasszony az erdőn, és nem kormányoz. Nem teheti. Fogadjuk el. S közben az idő telik.

Ezt a helyzetet azonban igazolni kell. Kell valamilyen veszélynek fennállnia, leselkednie a társadalomra, amelyet csak ez a kisebbségi kormány vagy ez a magát degeszre összelopott liberálbal tud orvosolni. Mi más lehetne ez, mint a fasizmus veszélye, a feltámadó erőszak és a roma- és zsidóellenesség.

Az utcán romboló, gyújtogató csoportokat már korábban létrehozta a rendszer.

(Folytatjuk)