vissza a főoldalra

 2013.10.04. 

Csorja Gergely: Meddig mehet el a szolgáltató?

A Nemzeti Adatvédelmi Hatósághoz fordultunk. Panaszunk lényege, hogy akadályozzák meg az ilyen-olyan szándékkal működő, általában csak szolgáltatónak nevezett társaságokat abban, hogy tönkretegyék az életünket.

A szolgáltató – legyen az mobiltelefon cég vagy wellnesközpont – nagy előszeretettel kínálja fel szolgáltatásait mindenféle valótlanságokkal kísérve. Reklámhadjáratot folytatnak, hogy a vékony, kissé idegesítő és sajátos arcú srác valamint a lány, akit a szolgáltató segítségével felcsíp, mennyire boldog életre számíthat a szolgáltatások által. Ez a boldogság ránk is átszáll mindenféle kedvezmények formájában, már amennyiben aláírjuk a megfelelő szerződéseket és hűségnyilatkozatokat.

Aztán amikor ott állunk egy 9-es betűmérettel teleírt 10-12 oldalt kitevő szerződés előtt és az előttünk teljesen ismeretlen egyéb feltételek titokban behálózzák életünket, nem tudunk semmi másra gondolni, csak az ígért boldogságra.

A boldogság természetesen csak ígéret marad, ellenben a szerződés alapján a legkülönbözőbb díjakat, költségeket és kártérítéseket próbálnak a nyakunkba sózni. Ha fel akarjuk bontani a szerződést, akkor hűségidők, felmondási idők és egyéb átláthatatlan kötelezettségvállalások miatt ez nem vagy csak jelentős összegek kifizetésével valósítható meg.

De még ha sikerül is megszüntetnünk szerződéses kapcsolatunkat ezekkel a rablótársaságokkal, akkor sem nyugodhatunk meg. Két, három, de akár négy év múlva is képesek előállni követelésekkel, melyeket már természetesen nem ők, hanem a rablók következő szintje, az adósságkezelő cégek akarnak majd behajtani.

A folyamat bármely pillanatában előfordulhat, hogy egyszer csak megcsörren a telefonunk és egy kezdetben nyugodt, majd egyre agresszívabb női hang felszólít minket, hogy azonnal adjuk meg minden személyes adatunkat, különben soha nem tudhatjuk, meg hogy mi mindennel tartozunk nekik, és hogy ezért mikor kell majd végrehajtás keretében helyt állnunk.

A dolog odáig fajult, hogy a saját bankom hívott fel, ők akartak nekem ajánlatot tenni, de addig nem voltak hajlandóak belekezdeni az ajánlatba, míg nem igazolom magam, természetesen azzal, hogy az összes létező adatomat bemondom egy vadidegen nőnek.

Tehát a tisztánlátás végett. Ők hívnak fel engem, náluk állítólag ott van az összes adatom, de azokat nekem be kell mondanom. Természetesen – ledorongolás nélkül – kétségem sem lehet, hogy az ismeretlen, sőt gyakorta magánszámról jelentkező hang az, akinek mondja magát. És azt is tilos megkérdőjeleznem, hogy tartozom nekik.

Jogérzékem azt mondja, hogy ez lehetetlenség, ez szélhámosság. Ezért kérjük a Nemzeti Adatvédelmi Hatóság állásfoglalását.