vissza a főoldalra

 2013.10.04. 

Elhibázott Amerika külpolitikája

Hosszú évek óta érlelődik bennem, de még soha sem mertem így leírni. A világ első számú hatalma, az Amerikai Egyesült Államok annak ellenére, hogy sok tekintetben – az objektivitás kedvéért ezt el kell ismernünk – jól működő állam, a világ egyik legrosszabb külpolitikai rutinját hajtja végre több évtizede. Nemcsak a világnak, az emberiségnek vagy az Amerikán kívüli területeknek okoznak ezzel kárt, hanem magának az USA-nak is. Az amerikai külpolitika és vele szinte együvé nőtt védelmi politika a létező legelhibázottabb, mondhatni amatőr szintű politikabefolyásolási manőverekkel alakítja a világ eseményeit.

Erejénél és méreténél fogva képes lenne Amerika számára valódi előnyt kovácsolni a rendkívül kiterjedt és a szuverén államok belpolitikájába igen mélyen belenyúló titkos műveletekből. A baj, hogy a tevékenység haszonélvezői egy szűk körben határozhatóak meg, mely szűk körnek egyik központi problémája, hogy hogyan tartsa fenn Izrael államot.

Nemrég szüntették meg a titkosságát a CIA háromszáz fontos dokumentumának. Az egyik összefoglaló jelentésből, mely 1995-ből származik kiderül, hogy a délszláv háborúban az amerikaiak rendkívül kétes szerepet játszottak.

A megjelentetett CIA jelentések ugyan csak elemzői anyagok, és természetesen nem utalnak az amerikai szolgálatok aktív részvételére a délszláv háborúban. Azokat nyilván nem hozzák nyilvánosságra. Egyértelművé teszik azonban, hogy az amerikai külügy és a titkosszolgálatok nem a válság valódi megoldását tűzték ki célul, hanem a háborút az oroszok elleni geostratégiai játszma részének tartották.

Egy 1995. október 24-i jelentés szerint Milosevicsnek nincs akkora befolyása a boszniai szerbek körében, mint amekkorának ő azt a Nyugat szemében láttatni akarja. Néhány más dokumentumban azt említik, hogy Richard Holbrooke amerikai diplomata többször is felvetette: enyhíteni kellene a Szerbia elleni szankciókon, hogy a boszniai szerbekre is tudjon hatni, de Washington ezeket elvetette, mert szerintük nem volt ilyen befolyása.

A CIA úgy gondolta, hogy a boszniai Szerb Köztársaság elleni további horvát offenzíva veszélyeztetné a béketárgyalásokat és a civil lakosságot, de a lehetséges orosz reakciókat is fontosnak tartották kiemelni abban az október 14-én kelt dokumentumban, amely szerint „az oroszok hisztérikussá válhatnak, ha a szerbek még több területet veszítenek el”.

A dokumentumot a Nezavisne Novine nevezetű boszniai lap idézte.

Ráadásul a CIA 1995. szeptember 5-i keltezésű beszámolója szerint „semmi kétség, hogy Karadzsics élvezi a boszniai szerbek vezetőjének és a nemzetközi tárgyalások egyik kulcsfigurájának szerepét”. Az elemzők szerint Karadzsics nem biztos, hogy támogatná azt a tervet, amely szerint a boszniai szerb területeket Szerbiához csatolnák, mert „a Nagy-Szerbia kisebbítené az ő szerepét”.

A jelentés alapján a CIA konkrét tanácsokat adott az amerikai diplomatáknak arra, hogyan viszonyuljanak Karadzsicshoz. Elsősorban azt említik, hogy Karadzsics nem áldozná fel magát, bármit is mond nyilvános szereplései során. „Ezért egy komoly katonai fenyegetés, amely rövid távú diplomáciai elszigeteléssel párosul, és amelyet a párbeszéd megújítása követ, sokkal elfogadóbbá tenné őt a jövőbeli béketárgyalásokkal szemben” – áll az elemzésben.

Azt is megemlítik, hogy a 90-es évek elején Karadzsics valószínűleg őszintén hitt abban, hogy a szerbeket elnyomják, és meg kell őket védeni Jugoszlávia szétforgácsolódásától. Ahogy azonban hatalma a boszniai szerb hadsereg segítségével nőtt, „elkezdett nőni saját jelentőségébe vetett hite is” – emelik ki a CIA elemzői.

A Milosevics és a hatalom játéka című dokumentumban a CIA kiemeli, hogy Slobodan Milosevics jugoszláv elnök nem olyan ultranacionalista, mint amilyennek mutatja magát, inkább nagy taktikus, akinek egyetlen érdeke az, hogy megtartsa hatalmát Szerbiában, bármekkora árat kell is ezért fizetnie a szerb népnek.