vissza a főoldalra

 2013.10.11. 

A színházcsináló felelőssége

Kecskeméten nagyon komoly színházi műhely alakult ki

A 2013/-14-es évadban is temérdek feladat vár a kecskeméti Katona József Színház társulatra: az öt nagyszínpadi produkció mellett három gyermek és három kamara-előadást, valamint két stúdiódarabot állítanak színpadra. A tavalyi évad szenzációja az Egérfogó című előadásuk londoni bemutatója volt. Ismét rangos külföldi vendégszereplésre készülnek. Brecht: Angliai Második Edward élete című produkciójuk meghívást kapott Augsburgba, a nagy hagyományokkal rendelkező Brecht-fesztiválra.

 A Thália Színházban idén második alkalommal rendezték meg a Vidéki Színházak Fesztiválját, amelyen tizenegy teátrum új produkciója közül válogathatott a fővárosi közönség. Az előadásokat egy közéleti grémium értékelte. Döntésük alapján a kecskeméti Katona József Színház produkciója, a Dér András által rendezett Hangyaboly lett a legjobb előadás. Miért döntettek úgy, hogy ezzel az előadással mérettetik meg magukat, s számítottak-e erre az elismerésre? – kérdezem Cseke Pétert, a kecskeméti színház igazgatóját.

 –Mert egy ismert kultuszregény színpadi adaptációja. Az elmúlt évben is a mi előadásunk nyerte a Vidéki Színházak Fesztiválját – amit nagyon tisztelünk – , ezért idén komoly kihívást jelentett az, hogy egy remek produkcióval jelenjünk meg ezen a rendezvényen.

 Még szeptember elején a Budapesti Nyári Fesztivál záró eseményeként ünnepélyesen átadták a Városmajori Színházi Szemle díjait. A legjobb színésznő díját megosztva a Trokán-testvéreknek ítélte oda a zsűri. Trokán Nóra a kecskeméti Katona József Színház Chioggiai csetepaté előadásában nyújtott alakításáért díjazták és a legjobb mellékszereplőnek járó elismerést szintén megosztva kapta Hirtling István a Család ellen nincs orvosság és Porogi Ádám a Chioggiai csetepaté előadásokban nyújtott teljesítményükért. Ez azt is jelenti, hogy a vidéki színházakra egyre jobban odafigyel a szakma?

 –Biztos vagyok benne, hogy vidéken van néhány olyan bázis, ami kiváló és színvonalas előadásokat hoz létre. A Városmajorban ilyen díjra eddig nem volt példa, mert ezidáig „csak” közönségszavazattal döntöttek, de idén már szakmai grémium is értékelte a produkciókat. Nagyon boldog vagyok, hogy két fiatal, tehetséges, színészünkre fölfigyeltek, és díjra érdemesnek tartottak. Mindezek az eredmények annak a magnak a gyümölcsei, amit öt évvel ezelőtt elvetettem. Hiszek abban, hogy igazi elismerést csak komoly munka eredményeként lehet elérni.

 A felsoroltakon kívül a nyáron még milyen jelentős rendezvényeken vett részt a kecskeméti Katona József Színház társulata?

 –Jelen voltunk a kecskeméti Udvarszínház eseményein is. A tavalyi évad végén hagyományteremtő szándékkal mutattuk be a kecskeméti Arborétumban az Újvilág Passió című darabot, így ezt idén is eljátszottuk, s most is óriási sikerrel. Arra is nagyon büszke vagyok, hogy Londonban a West Enden játszottuk Egérfogó előadásunkat. Ezen a kultikus helyen még magyar színház nem mutatkozott be. Az előadás előtt, kérésemre, felhangzott a magyar himnusz, amit a nézők felállva hallgattak végig. A nyárra azért sem vállaltunk sok előadást, mert az előző évadban 16 bemutatónk volt, ami nagyon próbára tette a társulatot, így az volt a célom, hogy színészeink, dolgozóink kipihenjék magukat.

 „Hétköznapjainkat a szórakoztatás börtönében éljük. A művészet lehetőség a szabadulásra” – ez a Romeo Casteluccitól származó idézet olvasható a színház honlapján. Legyen szíves ezt elemezni. Ez azt jelenti, hogy a művészetnek nem feladata a szórakoztatás?

 –A művészetnek feladata a szórakoztatás, csak éppen nem mindegy, hogy milyen színvonalon teszi azt. Immár hatodik éve arra törekszem, hogy a szórakoztató darabjaink is magas művészi színvonalat érjenek el. A nézőnek sem mindegy, hogy milyen nívón játsszuk operettjeinket, vígjátékainkat. Kecskemét városában színház szerető és színház értő közönség nevelődött ki, és Bács-Kiskunon kívül még Pest, Csongrád megyéből, sőt a zempléni régióból is vannak bérleteseink. S ha már beszélünk az írástudók felelősségéről, beszélni kell a színházcsinálók felelősségéről is. Mert nem mindegy, hogy a fiatal nemzedék milyen színházzal találkozik. Az első színházi élmény határozza meg azt, hogy színházszerető lesz, vagy elpártol ettől a műfajtól.

 Szeptember 27-én már megvolt a Marica grófnő premierje. Miért döntöttek úgy, hogy egy operettel, ami sokak szerint igen drága műfaj, kezdik az évadot? Ezt azért is kérdezem, mert sok színház a zenésdarabot az évad végére tervezi.

 –A kecskeméti tapasztalatok azt diktálják, hogy az évad elején mutassunk be operettet, mert akkor egészen júniusig játszhatjuk. A megyeszékhelyen nagy keletje van a zenés műfajnak; s azt kevesen vitathatják, hogy a Marica grófnő az egyik legszebb operett, sőt nagyoperett, ami nagyzenekart, énekkart, tánckart és kiváló énekes színészeket követel meg. Vannak ilyen kiváló színészeink, s én igyekszem úgy kiválasztani a darabokat, hogy a társulat tagjaira építsek. Idén augusztusban megalakult a színház balettkara: a Kecskemét City Balett, aminek tagjai szintén szerepelnek a darabban. A Marica grófnőt Nagy Viktor rendezte gyönyörű kiállításban, és hagyományos koncepcióban.

 Tudtommal novemberben az ön rendezésében színre kerül egy olyan darab, ami egy rézfúvós együttesről szól.

 – Peter Buckman Most mindenki együtt! című darabját állítom színre. A címe egy zenei műszóra utal, és szimbolikus értelemmel is bír, hiszen mivel is foglalkozna egy vidéki színház igazgatója, rendezője, mint a társulatépítéssel, az együttes munkával. Sokszor én is megfogalmazom azokat a kérdéseket, amik a darabban is felvetődnek; hogy milyen áldozatokat tudnak vállalni egymásért egy közösség tagjai, működik-e a szolidaritás, s hogyan is tud fejlődni egy adott művészi csoport. Sok kérdésre választ is tudunk adni az előadásban. A darab egy kisváros amatőr fúvószenekaráról szól, s 15 kiváló színészünk játszik benne. A tagok hetente egyszer összejönnek és hódolnak zene iránti szenvedélyüknek. Az előadás során meg is szólal a zene, úgy hogy a színészek imitálják a játékot, s takarásból egy valódi fúvószenekar játszik.

 A Madách Színházban kezdett el rendezni, méghozzá gyerekdarabokat. Kecskeméten is lesznek olyan darabok, amelyekkel főleg a gyerekeket, a fiatalokat szólítják meg?

 –Idén a Lúdas Matyit mutatjuk be a legkisebbeknek Mericske Zoltán zenéjével, s a nagyobbaknak a Muszty-Dobay szerzőpáros Macvedel, a kalózkísértet c. mese musicaljét visszük színre . A múlt évadban fenn a karzaton a gyerekeknek operát játszottunk. Ennek oka, hogy a kecskeméti közönséget nehezen lehet beinvitálni operaelőadásra, s azt gondoltam, ha a kicsiket az operák meséivel elkápráztatjuk, akkor ebben a városban is kinevelődik egy operaszerető közönség. Tavaly a Varázsfuvolát mutattuk be, most pedig Rossini Hamupipőkéjét játsszuk. A Varázslatos fuvolának elkészítettük a német nyelvű változatát is, mert a Mercedes gyár működése miatt közel 400 német család költözött a városba, így az ő gyerekeikre is gondoltunk az évad tervezésekor.

 Említette, hogy megalakult a Kecskemét City Balett. Ez azt jelenti, hogy lesznek külön balett-előadások?

 –Barta Dóra táncművészt kértem föl a társulat megalakítására; s tehetséges, fiatal, zömében frissen végzett fiatalok kerültek Kecskemétre. Ők az operettben és a musicalekben is fellépnek, néha statisztálnak, emellett lesz külön saját bemutatójuk. Az évad végén Vivaldi Négy évszakára tervezett Barta Dóra által koreografált művet adja elő a balettegyüttes.

 Egy adott évad megtervezésénél mennyiben veszi figyelembe a közönség igényeit?

 –Természetesen figyelembe vesszük. Például, minden szilveszterkor bemutatunk egy nagy vígjátékot, ami egy igazi közönségélmény, annyira, hogy még állóhelyekre is van igény. Múlt évben a Páratlan páros 1-et mutattuk be, aminek olyan nagy sikere volt, hogy a közönség „kikövetelte”, hogy idén a Páratlan páros 2-őt játsszuk szilveszterkor. Sőt tervbe vettük, hogy lesz olyan nap, amikor mindkét előadást eljátsszuk.

 Brecht: Angliai Második Edward élete című produkciójuk meghívást kapott Augsburgba, a nagy hagyományokkal rendelkező Brecht-fesztiválra. Egy ilyen nemzetközi fesztiválon való részvétel arra is jó, hogy megismerhessék az európai színházi kísérleteket?

 –A meghívás azt jelenti, hogy külföldön is felfigyeltek ránk, hiszen az augsburgi Brecht-fesztivál nagyon jelentős európai színházi esemény. Bizonyára a fesztiválon sikerül majd több külföldi színházzal felvennünk a kapcsolatot. Mi erre törekszünk, s nem véletlenül hívtam meg a Most mindenki együtt! előadásunk tervezésére a Kolozsvári Állami Magyar Színház kiváló díszlet- és jelmeztervezőjét, Carmencita Brojboiut.

Egyik interjúban azt nyilatkozta: „Jó párost alkotunk Réczei Tamás művészeti vezetővel: ő kicsit jobban elvinné a színházat a kortárs hangvétel felé, én pedig konzervatívabb vagyok” . Meg lehet találni az arany középutat?

 –Muszáj megtalálni ezt az arany középutat, s ha vitás kérdés vetődik föl, akkor azt megtárgyaljuk egymás között. A kortárs daraboknak, tendenciáknak és rendezéseknek támogatója vagyok, mert a színház fejlődése megköveteli a kísérletezéseket. A színház 2500 éve mindig képes megújulni. Féltették a színházat akkor is, mikor megjelent a mozi, a tv, de ennek ellenére a színházak még mindig teltházzal működnek. A tavalyihoz hasonló időszakot nézve idén 2500 bérlettel többet adtunk el idén. A színház él! Kecskeméten legalább is biztosan.

Medveczky Attila