|
 2013.10.11.
Víziváros újjászületett
A mai „egyenépületekhez” képest a vízivárosi házak
egyediek, ezért azokat óvni kötelességünk.
A Kapucinus utca
9. száma alatti lakóház ünnepélyes átadásával zárult
szeptember 14-én az I. kerület vízivárosi műemlék-felújítási
programja. A Batthyány utca, Iskola utca, Pala utca, Szalag utca,
Fő utca, Hunyadi János út és Toldy Ferenc utca önkormányzati
tulajdonú műemléképületeire mintegy 2,7 milliárd forintot
fordított a kerület, amelyből 1,4 milliárd forintot a fővárosi
városrehabilitációs pályázaton nyert.
Mi késztette az I. kerületi önkormányzatot
arra, hogy 15 évvel ezelőtt elindítsa a „Szerelmem, Víziváros”
műemlék-megújítási programot?
– kérdezem Dr. Nagy Gábor Tamást, Budavár polgármesterét.
–A Vízivárosban lévő,
és az önkormányzat tulajdonában lévő műemlék-lakóépületek
nagyon leromlott állapotban voltak, nem csak kívülről, hanem műszakilag
is. Ezek a házak csúfították a városképet is. Ilyen
esetekben felvetődik a kérdés: az omladozó régi házakat
lebontsuk-e, s valami újat építsünk helyükre; ami olcsóbb,
gyorsabb és megtérülő megoldás, vagy jelentős forrás összegyűjtésével
a műemlékek helyreállítását szakemberek segítségével az
előírásoknak megfelelően, az értéke megőrzésével végezzük
el. Mi az utóbbit választottuk, amire alkalmas forrást
jelentett az a városrehabilitációs alap, amely abból képződött,
hogy az értékesített korábbi tanácsi lakások eladásából
befolyt összeg egy részét a törvény szerint fővárost illeti
meg. A kerületek adták el az ingatlanokat, s a bevétel felét
átadták a Fővárosi Önkormányzatnak, ami az összeget a városrehabilitációs
pénzügyi alapba helyezte el. Tehát a kapott pénzt mi fizettük
be, de olyan jó célra került vissza, amit önmagában az önkormányzat
feltehetőleg nem tudott volna megvalósítani. Így azonban a
Budavári önkormányzat megalkotta a vízivárosi koncepciót,
amelynek keretében évente 2-3 házat tudtunk átadni. A
„Szerelmem Víziváros” címmel pedig arra akartunk utalni,
hogy miközben az utcák, és azok hangulata megváltozott, egyre
többen érezték, hogy nagyon is szerethető épületek felújításáról
van szó. Bízunk abban, hogy ezek a felújított épületek
megfelelő lakóterekként szolgálják majd a vízivárosiakat. A
mai „egyenépületekhez” képest a vízivárosi házak
egyediek, ezért azokat óvni kötelességünk.
Már 1998-ban is 15 éves kifutású projektben
gondolkodtak?
–Nem, mert azt nem lehetett előre sejteni, hogy
mennyi pénz áll a felújítási munkák rendelkezésére. Minden
évben azzal a lakóépülettel pályáztunk a Fővárosi Önkormányzathoz,
aminek a felújítása a legsürgetőbb volt. Természetesen jóval
több lakóépületet renováltunk a kerületben, de most értünk
el a Vízivárosban lévő műemlékházak helyreállítási
szakaszának végre. Tehát 15 év alatt végeztünk ezzel az érdemi
városképjavító, műemlékmentő programmal, és úgy
gondoltuk, érdemes visszatekinteni és bemutatni az elért eredményeket.
Amikor a műemléki világnapon nyílt napot hirdettünk, és a
kerületben végigvezettük az érdeklődőket, közel 100 ember
tekintette meg az eredményeket, azt, hogy miként néznek ki a
felújított házak udvarai belülről, milyen lett a Kapucinus
utca 9., vagy a Pala utca 8., vagy a többi épületet, melyek Víziváros
értékei.
Régészeti feltárások is folytak az elmúlt 15 év alatt?
–Alapvetően a lakóépületek, a falak felújítása
történt modern szigetelési módszerekkel, és néha teljes födémcserére
került sor, de nem történtek olyan bontási munkák, amikor a régészek
is megjelennek a helyszínen. Régészeti érdekességek éppen a
Kapucinus utca 9-es számnál kerültek elő, mikor a falkutatás
során kutat, s a mélypincében pedig olyan járószintet találtak,
melyeket korábban lefedtek. Értékes falfestések és másodlagosan
felhasznált kövek – melyek gótikus és török-kori faragványokat
rejtenek – is előbukkantak.
A rekonstrukciók során a lakóknak el kellett hagyniuk az
épületeket?
–Volt olyan lakóépület, ahol meg tudtuk oldani a
bentlakással együtt a felújítást, de a nagyon leromlott állagú
házak esetében az önkormányzat arra törekedett, hogy véglegesen
máshol biztosítsa az addigi bérlők lakhatását. Így a lakásszámok
is megszűntek, s nem az addigi, az ’50-es évektől
folyamatosan lepusztuló állapotban lévő szobakonyhás szükséglakásokat
újítottuk fel, hanem nagyobb, korszerűbb, jobb kialakítású
lakásokat hoztunk létre. Ezek a házak mind lakóépületek
maradnak, hiszen századokon keresztül polgári otthonokként
funkcionáltak.
Elképzelhető, hogy a pártállam idején éppen azért
nem újították föl ezeket a házakat, mert a polgárság
otthonai voltak?
–A XX. század második felének hazai politikája nem
kedvezett a bel-budai városrészeknek. A műemlékeknek is más
volt az akkori döntéshozók viszonya, mint ma. Sőt 1990-ben is
gondolkodtak a műemlékekről. 40-50 évvel ezelőtt azt mondták,
hogy ami a barokk korból, vagy azt követően származik, nem túl
értékes. Ma már egy barokk lakóépület falait nagyon nagy értéknek
tekintjük, tehát jelentős szemléletváltás történt. A most
felújított épületek a szocializmus idején szociális
szempontból is leromlottak, így nem voltak nívós polgári
otthonok. A kort a társbérletesítés, a szoba-konyhás lakások
kiépítése jellemezte, tehát nem beszélhetünk anyagilag értékes
ingatlanokról. Hiszen a szűk lépcsőházas házak, a vizes, sötét
lakások nem voltak kelendők az ingatlanpiacon. S csak most történt
meg az esztétikus felújítás, az épületek színezése és a
nyílászárók kicserélése.
A szépülő környezet
ösztönzőleg hathat az identitástudat erősítésére is?
–A kerületben 20 éve támogatjuk a magántulajdonban
lévő társasházak felújítását is. Nagy jelentőségű, hogy
míg a rendszerváltás idején a felújított épület volt a
kuriózum, addig ma arra a házra néznek furcsán, amelyiket nem
renoválták a közelmúltban. Amennyiben az önkormányzat rendbe
hoz egy területet, azután a lakók igényesebbé válnak, s
jobban vigyáznak rá, sőt gondozzák is az általunk felújított
műemlékeket. Tehát, ha egy városrészt megtisztítunk a
graffitiktől, rendbe rakjuk a parkjait, játszótereit, akkor az
ott élők már jobban ügyelnek azok tisztaságára, hiszen az egész
közösség szépészeti tanulási folyamatáról van szó.
Ezeket a felújított épületeket miként lehet megóvni az
emberi rongálástól vagy a graffitiktől?
–Figyeljük a kerületben a graffiti-szennyeződéseket,
s azokat hamar letakarítjuk, sőt minden rongálás után eljárást
indítuk, aminek visszatartó ereje van. S emellett maguk a lakók
is odafigyelnek a tisztaságra, az értékek megőrzésére.
A Várbazár építéséről már beszámoltunk az olvasóknak.
Ennek a létesítménynek a felújításával mit nyernek a kerület
lakói? Tudtommal a Várbazár környékén közlekedési fejlesztések
is történnek.
–Már eleve az hatalmas fejlődést jelent, ha nem egy
omladozó csúfság áll a Duna-parton, a királyi vár tövében,
hanem egy közönség által látogatható pihenőpark, ahol több
éttetem, üzlet, turisztikai attrakció várja a látogatókat.
Ehhez kapcsolódik a kerület hosszú távú közlekedésfejlesztési
koncepciója, amelynek része például a vár mélygarázsokkal történő
tehermentesítése; ennek feltétele a megfelelő közlekedési
kapcsolat, úgy a közösségi, mint
a gyalogos közlekedés számára, hogy feljuthassanak a látogatók
a várba. A Várbazárból lift, mozgólépcső és sétaútvonal
vezet majd föl a várba, s ebben a beruházási ütemben további
liftek készülnek, melyek a Lovas utat kötik össze a további sétányokkal.
Emellett az elavult és korszerűtlen BKV-buszokat is le szeretnénk
váltani, ami már a következő uniós költségvetési időszakban
valósulna meg. Bízom abban, hogy miként a Budai Vár a jelen
kormányzati ciklusban kiemelt támogatást és figyelmet kapott,
úgy mindez a továbbiakban is fennmarad. Így végre a balliberális
kormányok idején büntetett kerületben és a Budai Várban véghez
vihetjük a további szükséges felújításokat.
|
