|
 2013.10.18.
Megnyílt a 60. Vásárhelyi Őszi
Tárlat
A gazdasági válság
ellenére évről-évre egyre több erő, figyelem és pénz jut a
kultúrára
A magyar állam
újjászervezésének részeként a közgyűjteményi hálózatot
sikerült új alapokra helyezni. A múzeumi kiállítások felújítására
és újak létrehozására 2013-ban 300 millió forint áll
rendelkezésre Jövőre az ideinél 17 milliárd forinttal több
állami forrás jut a kultúrára – jelentette be Orbán Viktor
miniszterelnök október 6-án Hódmezővásárhelyen a 60. Vásárhelyi
Őszi Tárlat megnyitóján. A jubileumi tárlat megnyitása előtt
a kormányfő megkoszorúzta az 1848-49-es
forradalom és szabadságharc emlékművét az aradi vértanúk
emléknapján a hódmezővásárhelyi Kossuth téren.
Az elmúlt esztendőkben
a gazdasági válság ellenére évről-évre egyre több erő,
figyelem és pénz jut a kultúrára – mondta a kormányfő a
jubileumi 60. Vásárhelyi Őszi Tárlat megnyitóján. Kihangsúlyozta,
hogy az idei évhez képest 2014-ben 17 milliárd forinttal nő a
támogatás összege. A politikusok szakmája is művészet. Míg
a politika a lehetőségek művészete, míg a képzőművészet a
lehetetlen művészete, mert olyasmire vállalkozik, olyan
lehetetlennek tűnő dolgokra, amiket csak a képzőművészet
eszközeivel lehet kifejezni. Miniszterelnök úr a város
miliőjével kapcsolatban elmondta: szeretek Vásárhelyre járni,
mert szép város, ahol az ide látogató az élet sajátságos mélységével
és a komolyan vett munka jeleivel találkozik. A modern kor legfájdalmasabb
betegsége, a felszínesség Hódmezővásárhelyre nem férkőzött
be. Tekintélyes épületeket és karakteres embereket láthatunk.
Hódmezővásárhely egyedülálló kulturális teljesítményét
ma már bármelyik európai város megirigyelhetné. Emlékezzünk
vissza: 2006-ban nyílt meg az Emlékpont, ami modern és
kifejezetten XXI. századi intézményként az itt élő közösség
kollektív történelmi emlékezetének központja lett. Egy éve
pedig a kulturális városnegyedet is átadták a város polgárainak.
Tekintélyes lista ez, s gratulálok hozzá a város polgárainak,
és vezetőinek is, s az is kiváltja az elismerésünket, hogy az
őszi tárlat megnyitása köré komoly programsorozatot
szerveztek.
A magyar állam újjászervezésének
részeként a közgyűjteményi hálózatot is sikerült új
alapokra helyezni. A múzeumi kiállítások felújítására és
újak létrehozására 2013-ban 300 millió forint áll rendelkezésre
– hangoztatta a miniszterelnök. Végre van pénzünk arra
is, hogy felújítsuk nagy hagyományú kulturális intézményeinket,
például a Zeneakadémiát, az Operaházat vagy éppen az Erkel
Színházat. Nagy öröm mindannyiunk számára, hogy idén már
60. alkalommal nyitja meg kapuit a vásárhelyi őszi tárlat, a
kortárs magyar képzőművészet páratlan seregszemléje.
Magyarországon máshol nincs példa arra, hogy immár 59
esztendeje megrendezzenek egy ilyen nagyságrendű eseményt. Sőt
Európában is csak néhány ehhez fogható rendezvény ismert.
Ennek az évről évre megrendezett kiállításnak az egyediségét
nem csupán töretlen hagyománya, folyamatossága, magas szakmai
színvonala adja, hanem az is, hogy itt valamennyi képzőművészeti
ág képviselteti magát. Egyre nehezebb a zsűri feladata, mert
szinte rekordot dönt a pályázók és a pályaművek száma. Ez
a tárlat fontos bizonyíték és bíztatás. A vásárhelyi tárlat
azt bizonyítja, hogy egy lokálpatriótának induló kezdeményezés
országos rangra emelkedhet. Szerencsés csillagállás kell egy
ilyen sikertörténethez. Szükség van arra, hogy itt Hódmezővásárhelyen
mindig legyenek tanítványok, akik átveszik az alapító atyáktól
a tárlat megrendezésének munkáját. Emellett az is nélkülözhetetlen,
hogy a tárlat mindig képes legyen megújulni, és nyitott
maradjon a magyar képzőművészek, a fiatal generáció felé.
Természetesen arra is szükség van, hogy a város vezetése és
polgárai magukénak érezzék ezt az eseményt. A kormányfő
szerint a szalonok és a szalonok élete fájdalmasan hiányzik a
magyar szellemi életből. Nem a találkozási alkalmak, mert abból
akad éppen elég, hanem a biztos értékítélet hiányzik igazán.
Ez a tárlat mára igazi szalonná vált, melynek értékítélete
megbízható tájékozódási pontot jelent a magyar képzőművészetben,
s az itt kapott elismerések valódi díjat adnak a művészeknek.
A miniszterelnök úgy fogalmazott, talán sokan vannak, akik
úgy vélik, nehéz időkben, amikor gazdasági válsággal küszködünk,
s ha körülnézünk Európába, láthatjuk, lesz még jó néhány
ilyen évünk, nem érdemes áldozni a művészetre. Azt gondolják,
ilyenkor luxus a zene, vagy éppen a képzőművészetek támogatása.
Orbán Viktor álláspontja szerint azonban éppen a válságból
való kibontakozáskor van szükség arra, hogy megmutassuk, az
emberi élet több a megélhetésért folytatott puszta küzdelemnél.
Ezért mai is, holnap is szükségünk van a művészet jótéteményeire,
és szükségünk van a kiváló művészeinkre – tette hozzá.
Fontos, hogy a válság alatt is észben tartsuk: a művészet nem
kiadás, nem pénzügyi tehertétel, hanem pótolhatatlan és mással
ki nem váltható erőforrás. Jó reményekkel lehetünk afelől,
hogy Hódmezővásárhely még hosszú időn keresztül a kortárs
magyar képzőművészek találkozóhelye marad – mondta a kormányfő.
 A
Vásárhelyi Őszi Tárlat minden évben a kortárs magyar képzőművészet
országos találkozója – hangoztatta Lázár János
Miniszterelnökséget vezető államtitkár. A politikus először
a vásárhelyi közösséget méltatta, amelyik befogadta a művészetet
akkor, mikor a Munkácsy Mihály iskolájából hazatért Tornyai
Jánosnak szülővárosként alkotási lehetőséget biztosítottak,
majd 60 éve biztosít bemutatkozási lehetőséget Hódmezővásárhely
képzőművészeinek és az országból idesereglett kiállítóknak.
Jelzésértékű, hogy 350 művész tartotta fontosnak, hogy műveivel
a seregszemlén részt vegyen. A kényes ízlésű zsűri sokakat
ítélt arra, hogy művét itt nem állíthatja ki, de mégis bővelkedik
a kiállítás olyan művekben, mely a kortárs magyar, sőt európai
képzőművészetnek versenyképes alkotásai. Szót kell ejteni
azokról a művészekről, elsősorban Kurucz D. Istvánról és
Szabó Ivánról, akik alkotóként támogatták Galyasi Miklós
kezdeményezését, hogy az akkori Szépművészeti Múzeum főigazgatójával
olyan tárlatot szervezzenek, amely lehetőséget biztosít arra,
hogy bemutatkozzanak a képzőművészek Vásárhelyen. Szólnunk
kell Almási Gyula Béláról is, aki városi tisztviselőként és
amatőr festőként segítette a tárlat megszületését. A múzeumban
található Barcsay Jenő egyik befejezetlen nő aktja, amelyet még
a ’20-as években alkotott, akkor, mikor Szentendrén Tornyai Jánossal
– mindketten nagy szegénységben éltek – dolgozott egy helységben.
Az útkereső, akkor még a realizmussal barátkozó Barcsay
befejezetlen képének másik oldalára festette Tornyai a Csokorkötő
asszony című képét. Ez a közös festmény szimbóluma is a vásárhelyi
tárlat szellemiségének. Az elmúlt hatvan esztendő nem
volt könnyű, hosszú viták övezték - főként az 1970-es,
1980-as években - a Vásárhelyi Őszi Tárlat üzenetét, súlyát
és szerepét. 100 esztendővel ezelőtt Bródy Sándor és Ady
Endre vívta azt a nagy sajtóvitát, hogy vajon Hódmezővásárhelynek,
s a paraszti kultúrának van-e jövője. Ady pozitívan
viszonyult ehhez a kérdéshez, míg Bródy úgy vélte a
barbarikum nem illik bele Pannónia művészeti világába. A kiállítás
létjogosultságát ma már senki nem kérdőjelezi meg, így a
vitát lezártnak tekinthetjük. Jelentős tisztelet illeti azokat
a művészeket, akik Hódmezővásárhelyt megszerették és
megtisztelték alkotásaikkal, s így 60 éve megtarthatjuk a városban
a seregszemlét. Az elmúlt 20 esztendőben újra tágíthattuk a
kiállítás horizontját. Mindenki, aki minőséget képvisel
és vállalja Tornyai János szellemei hagyatékát, az lehetőséget
kap a bemutatkozásra Hódmezővásárhelyen. S az, hogy egy közösség
ennyi mindent tett a kulturális infrastruktúra fejlesztése érdekében,
mindenképpen figyelemre és elismerésre méltó. Köszönjük a
mecenatúrát biztosító hódmezővásárhelyi polgárok segítségét,
akik fontosnak tartják a helyi kulturális élet felpezsdítését
– közölte az államtitkár.
60. alkalommal kerül sor a vásárhelyi őszi tárlat
megnyitására, s ez olyan hat évtizedet jelent, amely alatt a Vásárhelyen
és művészeti vonzásában létrejött alkotóműhelyekben készült
műalkotások sajátos tükröt tartanak elénk az elmúlt esztendőkről
– mondta köszöntő beszédében Almási István, Hódmezővásárhely
polgármestere. Az őszi tárlat kiemelt szerepet tölt be a város
életében, hiszen több, mint fél évszázada, minden októberben
a városra irányul a képzőművészetre érzékeny polgárok
figyelme. Az elmúlt évtizedekben a Hódmezővásárhely a kultúra
közvetítőjeként pozícionálta magát a hazai települések között.
A belváros és a kulturális intézmények folyamatos fejlesztése
nem csupán egy pontra, a Tornyai János Kulturális Rehabilitációs
Programra támaszkodott, hanem egy átgondolt, minden stratégiai
fejlesztést igénybe vevő elemekből tevődött össze. Ezek
mintegy 4,2 milliárd forintnyi infrastrukturális beruházást
jelentettek, s így megváltozott a belváros arculata – mondta
a városvezető. A fejlesztések és a nagy elődök örökségének
ápolása, valamint továbbgondolása biztos garanciát jelent
arra, hogy Hódmezővásárhely a XXI. század elején is
kiemelkedőt alkosson. Az évről évre megrendezésre kerülő kiállítás
egyediségét, töretlen hagyománya, folyamatossága, magas
szakmai színvonala biztosítja. A vásárhelyi őszi tárlat
kezdeményezői célja egy karakteres, egyedi kiállítás
megrendezése volt, ezért olyan művészeket hívtak meg az első
tárlatra, akik valamilyen módon kötődtek Hódmezővásárhelyhez.
Ez a szokás továbbra is megmaradt, hiszen az őszi tárlat
hagyományosan meghívásos kiállítás, melyre olyan művészek
kapnak invitálást, akik kötődnek a városhoz, vagy a már történelmi
múlttal rendelkező őszi tárlathoz – hangsúlyozta beszédében
Almási István.
 Baán
László a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója
megnyitójában emlékeztetett arra, az első – Galyasi Miklós
múzeumigazgató, Kurucz D. István és Almási Gyula Béla festőművészek,
valamint Szabó Iván szobrászművész által kezdeményezett –
őszi tárlat a Hódmezővásárhelyen élő, illetve a város művésztelepein
vendégeskedő alkotók kiállítása volt. Már az első tárlatok
díjai is mutatták a képzőművészeti seregszemle országos
jelentőségét – tette hozzá. Az első évben nemzeti szobrászatunk
egyik akkori legnagyobb mestere, Medgyessy Ferenc kapta a
Tornyai-plakettet, a következő év fődíjasa pedig a friss
Kossuth-díjas Barcsay Jenő volt –közölte a főigazgató. A tárlat
meghívásos és beadásos rendszerű szervezésével sikerült elérni,
hogy a kiállításnak arca, szerves fejlődéstörténete, mi több,
szellemi közössége van. Sem Róma, sem München, sem Párizs
nem tudtak meggyőzni annyira, hogy reájuk támaszkodva alakítsam
ki a magyar valóság művészetét – idézte Baán László
Rudnay Gyula gondolatát. Rudnay volt az, aki számára és számunkra
esszenciálisat nem talált meg sem a világváros Rómában, sem
az iskoláiról híres Münchenben és Párizsban sem, ahová
minden művész vágyott abban a korban. Rudnay sokat tanult külföldön,
mégis Hódmezővásárhelyet választotta lakhelyéül, éppen az
európai élmények után. Főigazgató úr felhívta arra a
figyelmet az október 14-én a párizsi Musée d’Orsayben magyar
festményekből nyíló Allegro Barbaro című kiállításra,
amely Bartókot és a múlt századforduló művészetét ünnepli.
 A
jubileumi kiállításra rekordszámú, 768 alkotás érkezett,
ezek közül a közönség 194 művész 262 műalkotását láthatja
december elejéig az Alföldi Galériában. A kiállítás megnyitóján
mintegy húsz elismerést adtak át. A fődíjat Orbán Viktor
miniszterelnöktől és Almási István polgármestertől Czene
Márta festőművész vehette át. Az idén első ízben odaítélt
– a hódmezővásárhelyi önkormányzat és a Magyar Művészeti
Akadémia által közösen alapított – Rudnay Gyula-ösztöndíjat
Jagicza Patrícia Linda festőművész kapta Czene Márta
tanulmányait édesapja, Czene Gábor festő- és grafikusművész
műtermében kezdte, majd a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába
járt. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán
2007-ben, tanár szakán a következő esztendőben végzett. A Vásárhelyi
Őszi Tárlaton először 2007-ben mutatkozott be, ekkor Endre Béla-díjjal
tüntették ki, s ezt követően is többször szerepelt az Alföldi
Galériában rendezett képzőművészeti seregszemlén, ahol
2009-ben az Oktatási és Kulturális Minisztérium elismerését
kapta meg. A 31 esztendős festőművész egyike a
Tornyai-plakettet legfiatalabban elnyert alkotóknak. Pogány Gábor
művészettörténész mondatait idézem a tárlat katalógusából:
Nem vagyok biztos benne, hogy a tisztelt vásárhelyi kiállításlátogató
első pillantásra egyet fog érteni a zsűri döntésével. De a
másodikra talán már igen. Czene képei ugyanis nem kellemes képek.
De ha egy kis időt hagyunk magunknak, látjuk: van istenáldotta
tehetsége a festéshez, ismeri a szakmai fogásokat, ismeri a
szakmája történetét, egyébként is nagyon művelt, érzékenyen
gondolkodó ember. Igen, szembesít olyasmivel, amit nem kellemes
nézni. Ahogyan a nagy középkori, reneszánsz és barokk festők
is megmutatták (vagy inkább bemutatták) a rosszat, a
helytelent, a jó és a szép mellett.
A
Szabó Iván szobrászművész által tervezett Tornyai-plakettet
a díjazottak csak egyszer kaphatják meg. Az eleinte csupán erkölcsi,
majd 1966 óta anyagi elismerést is jelentő fődíj a hazai kiállítások
között a legmagasabb összegű, nettó egymillió forintos
jutalommal jár, a hódmezővásárhelyi önkormányzat felajánlása
révén.
***
 Október
6-án, az őszi tárlat megnyitását követően, 16 órakor a
Kossuth téren, az Aradi vértanúk emlékművénél Dr.
Kószó Péter alpolgármester
mondott emlékező beszédet. A rendezvény ünnepélyességét példázta,
hogy azon részt vettek a határon túli magyarság képviselői
és a testvérvárosok delegációi. 1890-ben Palágyi József
költő és tanító megnyerte a Petőfi Társaság pályázatának
100 aranyas fődíját az Aradi vértanúk című versével.
Az esemény érdekessége nem csak az volt, hogy egyúttal az a
megtiszteltetés is érte, hogy a Hősök szobránál elszavalták
költeményét, s még csak nem is az, hogy Palágyi egy ideig Hódmezővásárhelyen
tanított. Hanem, hogy a pályázat jeligés volt. Palágyi jeligéje
pedig ez volt: „nem haltak ők meg”. Az az igazság, amit
jeligéjével kijelentett, ma is érvényes. Erre figyelmeztetnek
bennünket a pályanyertes vers sorai is: „Eszméiden nem győzött
az enyészet/Örökbe hagytad halhatatlan részed/Fényeddel fényt
hint késő századokra/ A tizenhárom vértanú alakja.” Mi
sem tanúsítaná hívebben Palágyi sorainak igazságát a mártírok
halhatatlanságáról, minthogy itt állunk most együtt, s reájuk
emlékezünk. Ismerjük a nevüket, tisztelettel tekintünk életútjukra,
és soha nem feledjük őket. Amikor Pöltenberg Ernő végignézett
a társain azt mondta: „szép küldöttség megy Istenhez a
magyarok ügyében eljárni.” Ha végiggondolunk történelmünkön,
láthatjuk, hogy az aradi tizenhárom vértanú nem csak a
csatamezőn teljesítette küldetését, hanem meghallgatta őket
az Úr.
Medveczky
Attila
|
