|
 2013.10.25.
A függetlenség ünnepe előtt
Október 23-a
mindig felszólít az összegzésre. Nemcsak azért, mert ez a
rendszer, a 2010-ben valósággá vált rendszer, valóban 1956.
október 23-ában gyökerezik, de azért is, mert 57 évvel a
forradalom után még mindig a forradalom nagy kérdése lebeg a
nemzet felett. Képes-e Magyarország független államként működni?
A magyar függetlenség
kérdése létkérdés. A magyarság története a függetlenség,
az önállóság felé igyekvés története. A magyarság csak
akkor élt teljes életet, akkor volt sikeres, akkor tudott a Kárpát-medence
meghatározó hatalmaként kultúrát, gazdaságot, haderőt létrehozni,
amikor önálló volt. Amikor függetleníteni tudta magát a
hatalmas, Európát meghatározó germán, szláv vagy éppen török
birodalmak befolyása alól.
A függetlenség
azonban nem elutasítás.
István óta a
magyar függetlenség többnyire tiszavirág-életű időszakaiban,
a magyar hatalom része volt Európának, része volt annak a
keresztény világlátású rendszernek, melyet valójában csak
önállóságában tudott erősíteni. Ezt a történelmi tényt a
Nyugat hatalmai többnyire figyelmen kívül hagyták és most is
figyelmen kívül hagyják.
Orbán felismerte
az önálló, szabad Magyarország megteremtésének szükségességét.
Az az ellentét, ami látszólag a Nyugat és az Orbán Viktor
meghatározta új magyar rendszer között fennáll, a fentiekből
következik. Az előző mondatban szereplő látszólag magyarázatra
szorul.
A 2010-ben
megkezdett új magyar rendszer ugyanis most nem a Nyugattal úgy
általában áll szemben, hanem annak egy lényegében
Nyugatellenes képződményével. Orbán vihart kavart és erősen
torzított, a konzervatív angol lapnak adott interjújában
szerepel a fenti jelenséget megvilágító mondat: „a
kommunista örökség lépett házasságra a radikális
liberalizmussal.” És valóban, az ebből a házasságból származó
csoportok tartják elsőszámú érdeküknek az új magyar
rendszer megbuktatását. Tévedés ne essék, nem elsősorban
Magyarország miatt, hanem bürokratikus hatalmuk fenntartása érdekében.
Ugyanis, ha kiderül, hogy az a fene nagy szakértelem, az a
kifinomult bürokrácia mellyel Európát ezek a csoportok gúzsba
kötötték és tehetetlenségre kárhoztatták nem lecserélhetetlen,
ha kiderül, hogy az új magyar rendszer életképes, sőt kiutat
mutat az általános válságból, akkor Európa-szerte feltehetik
a kérdést: Ha a magyaroknak sikerült ezek nélkül, nekünk miért
nem? Ha a magyaroknak nincs szükségük ezekre, nekünk miért
van?
Ezek a kérdések
sok ezermilliárd euró sorsát döntik el. Ezek a kérdések, ha
szétterjednek a társadalomban hatalmas, az amúgy jól működő
nyugati gazdaságokat szipolyozó rendszerek végét jelenthetik.
Ez számukra megengedhetetlen, ez számukra létkérdés.
Ha így tekintjük,
akkor Magyarország és a liberális-kommunista származású élősködők
harca létharc. Ha az új magyar rendszer elbukik, azzal
Magyarország is elbukik. Azzal a magyarság eltűnik az öregedő
Nyugat szervezetéből. A liberális-kommunista származású erők
ugyanis a bukás után rendszerünket a Nyugat rákos betegségének
fogják minősíteni. A protokoll szerint pedig a rák radikális
kezelést igényel. 1956. november 4-e után ezt a kezelést a Vörös
Hadseregre és a Kádár Jánosra bízták. Azt még túlélte a
magyarság. A mostani, elrendelendő kemoterápiás kezelésbe
azonban belepusztul. Lassan, évtizedek alatt, de biztosan.
A magyar függetlenség
ma is létkérdés. Mi, magyarok az ünnep alkalmával egyet tehetünk.
Kiállásunkkal, jelenlétünkkel erősítjük függetlenségünket.
Legyen 2013. október 23-a a magyar megmaradás ünnepe is!
csorja
|
