|
 2013.09.06.
Off-shore vagy átláthatatlan
tulajdonosi szerkezetű cég nem juthat közpénzhez
Világos képet kapunk arról, hogy 2007-től a szerződések
kedvezményezettjei milyen tulajdonosi háttérrel rendelkeznek
A kormány nevében
Lázár János, a Miniszterelnökség államtitkára arra utasította
a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) dolgozóit, hogy a
2007. január elsejétől kötött összes támogatási szerződést
vizsgálják meg. Szerkesztőségünk vendége Csepreghy Nándor,
kiemelt fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkár.
Miért döntött úgy a kormány, hogy felül kell vizsgálni
az összes támogatási szerződést, és miért pont 2007-től?
–Azért, mert – bár pénzügyi
elszámolás tekintetében nem – tényszerűen lezárul idén a
2007 és 2013 közötti EU-s fejlesztési periódus. A kormánynak
az a célja a vizsgálattal, hogy mindenki megtudhassa, akit érdekel:
kik azok a magánszemélyek, gazdasági társaságok, akik uniós
fejlesztési forráshoz jutottak a most lezáruló ciklusban.
Emellett azt is napvilágra hozzuk: milyen célokra kapták a
fejlesztési forrásokat, s azokat hogyan használták föl. 2011.
január 1-jén hatályba lépett Magyarország új alaptörvénye,
ami már rendelkezik arról, hogy hazánkban csak átlátható
tulajdonosi szerkezetű vállalkozás juthat bármilyen típusú közpénzhez
– legyen az hazai, vagy EU-s forrás. A periódus zárásakor,
tehát most van itt az ideje annak, hogy minden
eurócenttel elszámoljunk. 2011. január 1-jét megelőzően
semmilyen szankció nem érhet támogatási szerződéseket kötött
szervezeteket, még akkor sem, ha adott esetben off-shore-hátterű
vállalkozások voltak, hiszen az akkori törvényi szabályozás
ezt megengedte. Ha kiderül az új alaptörvény hatályba lépte
óta kötött szerződésekről, hogy nem tisztázott a kedvezményezett
cég tulajdonosi háttere, akkor az államnak jogában áll elállni
ezektől a szerződésektől és a fejlesztési forrásokat
visszakövetelni. 2011-től minden pályázónak önbevallás
alapján kellett nyilatkoznia arról, hogy az a szervezet, amit ő
képvisel, s EU-s forrásokra pályázik az Új Széchenyi Terv
keretében, megfelel az adott kritériumoknak. Most ezeknek a
nyilatkozatoknak a felülvizsgálata történik. Aki úgy adta a
nyilatkozatát, hogy az általa képviselt szervezet mégis átláthatatlan
tulajdonosi szerkezetű, annak számolnia kell a szankciókkal is.
Sajtóhír, miszerint a Bajnai Gordon vezetésével
a szocialisták a fejlesztési források 76%-át szabálytalanul költötték
el. Ezt meg tudja erősíteni?
–Ez nem felel meg a valóságnak. A Magyarországot
megillető 8200 milliárd forintos fejlesztési keret felhasználásnak
kevesebb mint 1%-ánál tapasztalható szabálytalanság. A források
hatékony felhasználása viszont erősen vitatható.
Az megerősítheti a felelős gazdálkodást, hogy
a minisztériumok és háttérintézményeik a költségvetésükkel
is felelnek a forrásfelhasználásért?
–Természetesen. Az európai uniós források maradéktalan
lehívásának ma már csak egy feltétele van, mert az a pályáztatási
folyamat, ami a források kihelyezését jelenti a különböző
fejlesztésekbe, nagyjából befejeződött. Még 4-500 milliárd
forintot kell meghirdetnünk, de jól tudjuk, hogy az igény a pályázói
oldalon ennek az összegnek a többszöröse lenne, ezt a munkát
nem lesz nehéz ősszel befejezni. Ahhoz, hogy a forrásokat valóban
le is tudjuk hívni – hiszen utófinanszírozásról beszélünk
– , ezeknek a fejlesztéseknek abban az ütemben kell megvalósulniuk,
ahogy azt a pályázók vállalták. Ma ebben a kérdésben nagy
problémákkal szembesülünk: mintegy 600 milliárd forintnyi késedelemről
van szó, mert a pályázatok nem valósultak meg kellő gyorsasággal.
Ezért úgy döntöttünk, hogy ott, ahol az állam volt a pályázó,
s nem halad kellő ütemben a pályázat megvalósulása, az adott
állami költségvetési szerv a saját költségvetésével felel
azért az EU-s forrásért, amit adott esetben elveszíthet az
ország.
A rossz projektgazdáktól akár el is veheti az
állam a fejlesztéseket?
–Ez az egyik szankció.
Amennyiben nemzetstratégiai érdek fűződik a fejlesztés megvalósulásához,
és kiderül a projektmenedzsment felelőssége, akkor az államnak
át kell venni a projektmenedzsment feladatait a pályázat
sikeres befejezése érdekében.
Másik téma, hogy az Európai Bizottság úgy döntött,
hogy felzárkóztatási támogatások legtöbb programjában átmenetileg
leállították a kifizetést Magyarország számára. Ez mekkora
kárt okoz a magyar gazdaságra, fejlesztésekre nézve?
–Magyarországon 15 operatív program fut egymással párhuzamosan;
ezek finanszírozzák például az energetikai fejlesztést, a közlekedésügyet,
az egészségügyet, az oktatást – az egész fejlesztési
portfoliót. Ebből a 15 programból az Európai Bizottság időlegesen
13-at felfüggesztett technikai problémára utalva. Az EU tagállamaiban
400 operatív program fut, s ezekből körülbelül 250 állandóan
érintett időleges felfüggesztéssel. Jelenleg a pályázók nem
érzékelik a felfüggesztést, mert az általuk benyújtott számlákat
a költségvetésből maradéktalanul kifizetjük. A bizottság
szankcionálni akar, aminek a mértékéről vitázunk. Szeptember
9-én Lázár János államtitkár úr találkozik Johannes Hahn
regionális politikáért felelős uniós biztossal, ekkor a vita
végére pontot tehetnek.
50-70 milliárd forintos bírságot is kiróna az EB
Magyarországra.
–Ez nem kizárt, de magát a bírságot nem pénzügyi
kötelezettségként kell értelmezni. Jelenleg az Európai
Bizottságnál mintegy 500 milliárd forintnak megfelelő, ki nem
fizetett számlánk van. Amennyiben Lázár János és Johannes
Hahn a szankcionálás százalékos mértékéről megegyezik,
akkor azt az értéket levonják az említett 500 milliárdból. A
levont értéket viszont új pályázatokba kihelyezheti az ország,
így szabad forrásként jelennek meg, amiket a lehető
leggyorsabban le kell kötnünk újabb fejlesztésekkel. Így több
fejlesztés valósul meg Magyarországon és valamivel több állami
költségvetésből, mint eredetileg terveztük.
Miért nem mennek az Európai Bírósághoz ezzel az üggyel
kapcsolatban?
–Annyira közel vagyunk a hétéves ciklus végéhez,
hogy bírósági ügy lezárulásáig nagyon sokat veszítenénk a
kifizetések felfüggesztésével. A költségvetés jelenlegi
tartalékai alkalmasak arra, hogy finanszírozzák ezeket a
fejlesztéseket, de arra nem, hogy ezt akár több éven keresztül
megoldják. Ezért is fűződik stratégiai érdekünk a minél
gyorsabb és minél kevesebb szankcióval járó pénzügyi megállapodáshoz.
Ma egy állampolgárra vetítve mennyi fejlesztési forrás
jut, és mit terveznek ezen a téren a következő EU-s költségvetési
ciklusban?
–A 2005-2006-ban megkötött megállapodás értelmében,
ha az ország teljes lakosságára vetítjük,
minden magyar állampolgárra 660 ezer forint fejlesztési
forrás jut. A következő hétéves költségvetési ciklus vitája
több hónapon keresztül zajlott az európai intézményekben. Az
egyik oldalon a nettó befizetők álltak, akik azt akarták, hogy
a lehető legnagyobb mértékben csökkentsék az Unió központi
költségvetését, minél kevesebbet kelljen befizetni közös
alapba, így minél több fejlesztési forrás maradjon a tagállamoknál.
A kohéziós tagállamok, melyek jóval kevesebbet fizetnek be,
mint amennyit kivehetnek a fejlesztéseken keresztül a közös
alapból, abban voltak érdekeltek, hogy legalább szinten
maradjon ez a forrásmennyiség, vagy adott esetben növekedjen.
Az Európa Tanácsban az a megállapodás született, hogy csökkenjen
a költségvetés. Magyarországgal szemben mindenki azt
prognosztizálta, hogy a jelenlegi keretekhez képest 30%-os
veszteséget szenved el a jövőben, így fejenként 480 ezer
forintnyi uniós forrás érkezett volna. Ezzel szemben a tárgyalások
végére elértük azt, hogy 2014 és 2020 között egy főre vetítve
712 ezer forint fejlesztéshez jutunk hozzá.
A kis-és középvállalkozások könnyebben jutnak forráshoz
2014 után?
–Már 2010-től is könnyebben jutottak forráshoz a
kkv-szektor tagjai, de tudjuk, ez nem elég. Ezért is
gondolkozunk azon, hogy az állam felvállalja a pályázatírás
feladatait is, s nem a kkv-nak kell ezzel foglalkozni. A kkv-k könnyített
forráshoz jutása kiemelt célja a kormánynak, úgy, hogy az EU
által is elvárt, nyitott piacgazdaság elveinek is megfeleljünk.
Medveczky Attila
|
