|
 2013.09.06.
Megmenekülnek a nagykőrösi tölgyesek
Csak szigetszerű foltokban maradt meg a pusztai tölgyes, és a
kis „szigetet” sok oldalról érikk kedvezőtlen hatások
Az Európai Unió
a legjobb, LIFE támogatásból megvalósított természetvédelmi
projektek közé választotta a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság,
Nagykőrös Város Önkormányzata és WWF Magyarország „Nagykőrösi
pusztai tölgyesek megőrzése” című pályázatát.
Tudtommal a nagykőrösi pusztai tölgyesek a Magyar Alföld és egész
Európa egyik utolsó homoki tölgyese, amelynek megmentése az utókor
számára fontos feladat. Ezért is pályáztak annak megőrzésére?
– kérdezem Csóka Annamária projektvezetőtől.
–A pusztai tölgyesek
az erdőssztyepp erdők közé tartoznak, s a legszárazabb
homokos talajokon fordulnak elő. Az erdőssztyepp zóna Belső-Ázsiától
húzódik végig egészen a Kárpát-medencéig. A nedvesebb éghajlatú
részeken erdők alakulnak ki, míg a szárazabb területeken füves
puszták. Az erdős pusztán pedig mindkettő megtalálható, de
nem csupán ezek keveréke: sajátos élőhely, mely számos olyan
tulajdonsággal és fajkészlettel rendelkezik, ami csak erre a zónára
jellemző. Nagykőrösi példa ezekre a fajokra a tarka nőszirom,
a piros gólyaorr, a nagy ezerjófű. A kárpát-medencei homoki
pusztai tölgyesekre, melyeknek Nagykőrösön vannak az utolsó
legnagyobb összefüggő állományai, az jellemző, hogy még az
erdőssztyepp –élőhelyek között is egyediek, mert egyrészt
finom mozaikokban helyezkednek el benne az erdős és a gyepes
foltok, másrészt pedig több Dél-Európából ide behúzódó
faj található meg a területen. 90 élőhelyet különböztetünk
meg Magyarországon, s ezek közül a legveszélyeztetettebb a
pusztai tölgyes. Sajnos mára 98%-ban megszűnt a pusztai tölgyesek
élőhelye. Az utolsó pillanatban sikerült ezzel a pályázattal
stabilizálni 420 hektárnak a sorsát, azzal, hogy a LIFE –
Természet pénzügyi alap elérhetővé vált számunkra. Az EU
1992 óta ezt az alapot olyan természetvédelmi projektek számára
tartja fenn, melyek a Natura 2000 területek példaértékű kezelését
tűzik ki célul. Mivel a nagykőrösi pusztai tölgyesek 2004-től
Natura 2000 terület lett, ezért tudtunk pályázni, és 500
millió forintos támogatást nyerni – aminek 75%-át finanszírozta
az EU – a nagykőrösi pusztai tölgyesek megőrzésére.
Milyen veszélyek fenyegették a nagykőrösi pusztai tölgyeseket?
–Nagyon sok veszélyeztető tényezőről van szó. Egyes nézetek
szerint a honfoglaló magyarokat éppen az erdőssztyepp terület
vezette be a Kárpát-medencébe, ahol ez a zóna véget ér. Évszázadok
során nőtt a lakosság szám, így a tölgyeseket kivágták, s
helyükre építkeztek, vagy szántókat, füves pusztákat alakítottak
ki a legeltető állattartás miatt. A végső csapást mégis a múlt
század fordulójától számítva szenvedték el ezek az élőhelyek,
amikor elkezdődtek az Alföld fásítási programjai. Régiónkban
az uralkodó erdőgazdálkodási gyakorlat az volt, hogy
idegenhonos erdőkre cserélték ki a levágott tölgyeseket, és
a gyepfoltokat is beültették. Így kerültek például fenyők,
vagy akác a helyükre. Ennek kiküszöbölésére
175 ha
pusztai tölgyest vettünk bérbe 90 évre magántulajdonosaitól.
Ezekben az erdőkben csak természetvédelmi célú beavatkozás történhet
ebben az időszakban.További probléma, hogy egyre nagyobb a szárazság,
és az alföldi vízszabályozási munkálatok miatt több métert
csökkent a talajvíz szintje. Nagy gondot okoz természetvédelmi
szempontból az is, hogy a területen magas létszámú vadállomány
van jelen, így például mesterségesen betelepített dámvadak.
A gyakori vaddisznó az elültetett makkot is elfogyasztja, míg
az őzek a rügyeket, hajtásokat pusztítják. A tölgyes
természetes felújulása (a vadkárok csökkentése és a
facsemeték védelme) érdekében a területen
27 km
vadkizáró kerítést építettünk. Emellett
megjelentek a területen az özönnövények is más kontinensről
a céltudatos betelepítés következményeként. Ezek a növények
elözönlik a természetes élőhelyeket, s azokat negatívan átalakítják.
Főleg az akáccal és a kései meggyel kell ezekben a pusztai tölgyesekben
számolni. A pályázat keretében sikerült ezeket 90-95 %-ban
visszaszorítani. Szintén problémát jelent a feldarabolódás:
csak szigetszerű foltokban maradt meg a pusztai tölgyes, és egy
kis „szigetet” sok oldalról érnek kedvezőtlen hatások. Az
önfenntartó képessége is rossz az ilyen kis területeknek;
beltenyésztettség alakulhat ki az ott élő populáció körében.
Azzal is szembesültünk, hogy a helyi lakosság sem tudta, milyen
természeti kincs közelében él. Csak akkor tudunk valamit megvédeni,
ha azt megismerjük; s a helyi lakosság teheti a legtöbbet a közeli
természeti értékek megvédése érdekében.
Ebben a pályázatban feltüntették-e már a Pálfája Erdei Oktatóközpontot,
vagy az már egy külön projekt?
–Ez is szerepel a projektben, hiszen éppen az említett ismerethiányt
akartuk ezzel pótolni. A Pálfája a nagykőrösi önkormányzat
tulajdonában lévő erdőrész, ahol a régi nyári táboroknak
használt épületek felújításával jött létre az oktatóközpont.
Nevét a környék legidősebb, 500 éves famatuzsáleméről
kapta. A Pálfája természetismereti- és kézműves foglalkozásokkal,
nyári táborokkal és rendezvényekkel várja a gyerekeket. A
napkollektorokkal ellátott oktatóközponttól szabadon látogatható
Pálfája tanösvény indul, amely végigkalauzolja a homoki erdőssztyepp
élővilágára kíváncsi turistákat a Pálfája-erdőn.
Medveczky Attila
|
