|
 2013.09.13.
A „történelmi kálvinimus” eszméjét
követve
Sorkérdésekkel foglalkozó konferenciákat szervez a református
diákmozgalom
MIGeneRÁCIÓ néven
szervezett konferenciát augusztusban a Soli Deo Gloria Református
Diákmozgalom (SDG) a híressé vált 1943-as találkozó szellemében.
A szójáték a migráció és generáció szavak összetételéből
alakult, jelképezve azt az égető problémát, hogy ma számosan
vándorolnak ki hazánkból a fiatal generáció tagjai.
Mi adta az ötletet ahhoz, hogy migrációval foglalkozó
konferenciát szervezzenek? – kérdezem Katona Viktort, a
Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom elnökét.
–1943-ban tartotta a Soli Deo Gloria Református
Diákmozgalom a híres balatonszárszói táborát, és tavaly nyáron
arra gondoltunk, hogy egy ünnepséggel, konferenciával lehetne a
70 éves évforduló emlékére tisztelegni. Nagyon fontos számunkra,
a hagyomány, a magyar múlt, de nem egy emlékező konferenciára
gondoltunk. 1943-ban a legaktuálisabb kérdés az volt, mi lesz a
magyar társadalommal a háború után. Így mi is a jelen kor
egyik aktuális kérdésre kerestük a választ, ez pedig a migráció.
A fiatalok között dolgozva látjuk, hogy már a középiskolások
körében felvetődik a kérdés: hol tanuljanak tovább, itthon,
vagy külföldön kéne-e munkát vállalni? Sokan úgy látják,
hogy külföldön boldogabban lehet élni.
Tudtommal az 1943-as találkozó szellemiségét
szeretnék feléleszteni. Nem anakronizmus –e egy 70 évvel ezelőtti
találkozót hivatkozási alapul venni?
–Az 1943-as találkozó ihletés a számunkra,
tiszteljük a gyökereinket, de már nem ugyanazt a világot éljük,
más dolgok foglalkoztatják a fiatalokat. Az SDG sincs olyan
helyzetben, nincs olyan társadalmi befolyása, mint 70 évvel
ezelőtt. Többek között arra is rájöttünk, hogy ma nem a nyári
időpont a legalkalmasabb konferencia megrendezésére; hiszen a
fiatalok vagy nyaralnak, vagy nyári munkát végeznek.
A háború előtti SDG filozófiájából van, amit tovább
lehet vinni, ha már az akkori módszerek túlhaladottak?
–A
legfontosabb a régiek világnézetében a „történelmi kálvinizmus”
az volt, hogy minden, amit az ember tesz, gondol , ahhoz az
Istennek is köze van.
Isten szuverén úr, így az élet minden területét áthatja.
Tehát arra törekedtek, hogy mindenben Isten akaratát kövessék.
Ez a gondolat ma is élő, amit igyekszünk tovább vinni.
Kiket hívtak
meg előadóknak a mostani konferenciára?
–Az egyházi emberektől kaptunk olyan kritikát, hogy
kevés volt a teológus, a lelkész az előadók között. Ennek
oka, hogy mi sokkal inkább egy adott társadalmi problémára összpontosítottunk.
Így szociológusokat, pszichológusokat, közgazdászokat, történészeket,
civil szervezetek vezetőit hívtuk meg. Természetesen egyházi
előadónk is volt: Köntös László, a dunántúli egyházkerület
főjegyzője arról szólt, milyen válasza van a református egyháznak
a migrációra, és az áhítatokban is megjelent teológiai
vonal. Fiatal politikusok is előadásokat tartottak, mert
fontosnak tartottuk a véleményüket.
Mi lett a válasz arra a kérdésre, hogy „menni, vagy
maradni”?
–Zárónyilatkozatunkban nem fogalmaztuk meg direkt, hogy
a maradás mellett tesszük le a voksot, ám az előadók főleg a
maradás mellett érveltek. Azt senki sem vitatta, sőt jónak látta,
ha a fiatalok néhány évig külföldön tanulnak, dolgoznak,
tapasztalatokat szereznek, de a kint megszerzett tudást itthon
hasznosítsák. Ehhez olyan lehetőségeket kell itthon teremteni,
hogy jó legyen hazatérni.
Ön is végzett önkéntes munkát Franciaországban. Többen
azt hiszik, hogy Nyugaton minden csillogás, és nagyon könnyű
elhelyezkedni, és jól megfizetik őket. Aztán azzal is szembesülhetnek,
hogy külföldön sem olyan könnyű…
–Nem is a mostani találkozón, hanem a Csillagpont
rendezvényünkön volt olyan fórumbeszélgetés, hogy azok, akik
megjárták külföldet, azt állították, ott sem jobb az élet,
kint is hitelből élnek az emberek, és jó szerencse kell ahhoz,
hogy valaki gazdagabban térjen vissza.
A gazdasági és az erkölcsi világválság mennyiben
foglalkoztatja a mozgalom tagjait?
–Ezekkel a kérdésekkel még konkrétan nem
foglalkoztunk, de azzal, hogy az iskolákban bibliaköröket
hozunk létre, és hitéletüket erősítjük, hatással vagyunk
fiatalok erkölcsi értékrendjére.
Hogyan képes a mozgalmuk megszólítani a fiatalokat?
Hiszen az ifjú korosztály jobban szeret bulikba járni, az
interneten szörfözni, mint társadalmi kérdésekkel
foglalkozni.
–Ezt a konferenciát főleg főiskolások és
egyetemisták számára szerveztük, és bizony nem tudtuk őket
terveink szerint elérni. Igaz, a fiatalok többségben voltak, de
mégsem sikerült őket nagy számban megmozdítani. A kommunikációnkat
még erősíteni kell.
Gondolom sok református gyülekezetben vannak fiatal
tagok is…
–Nagy hangsúlyt kell arra helyezni, hogy a gyülekezet
minden tagjának meglegyen a megfelelő helye és szerepe.
Úgy veszem észre, hogy a civiliázós vívmányokat sokan
bálványként kezelik. Ilyen esetben nem nehéz felébreszteni a
közösségben való gondolkodásmódot?
–Nagyon elkényelmesedett a társadalom. Ma már
otthonról bármit meg lehet tenni az Internet segítségével, még
előadásokat is lehet megtekinteni, meghallgatni. Ezért nehéz
megszólítani az embereket. A másik oldalon pedig azt is látjuk,
hogy nagyon sok
fesztivált rendeznek, melyek mellett
a komolyabb témák, társadalmi kérdések háttérbe
szorulnak. Azt gondolom, hogy ami is a személyes kapcsolatok révén
lehet leginkább megszólítani a fiatalokat.
A megfogalmazott problémák nem csak hazánkat érintik.
Vannak a Soli Deo Gloria Református Diákmozgalomnak határon túli
sejtjei, kapcsolatai?
–Nyitunk a határon túl élő református magyarok
felé is. Két versenyünket határon túli iskolákban is
meghirdettük. 2009-től Magyar Református Egyház megalakulása
óta egyre több határon túli szervezettel vagyunk kapcsolatban
a zsinati ifjúsági irodán keresztül. Így erősödnek a
szakmai, pályázati és személyes kapcsolatok.
Medveczky Attila
|
