vissza a főoldalra

 2013.09.20. 

Eltávolodtunk a természettől, a szakralitástól, őseink kultúrájától

Nagy András színművész Losoncon született 1973-ban, Füleken nevelkedett, ahol amatőr színjátszó csoportba járt. Két éven át segédszínészként dolgozott a Kassai Thália Színházban. 1997-ben végzett a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán. Még diplomája előtt az egri Gárdonyi Géza Színházhoz került, melynek azóta is tagja.

Főbb szerepei: Rábay Miklós, osztálytanácsos(Csiky Gergely: Buborékok), Jean Dunois, az Orléans-i Fattyú (Shaw: Szent Johanna), Edward Lawrence (Portner: Hajmeresztő), Gábriel, Pilátus, Kevélység (Csíksomlyói passió), Harry (Murray Schisgal: Szerelem, Ó!), Tomori, kalocsai érsek (Háy Gyula: Mohács), Szappan, partjelző (Egressy: Sóska, sültkrumpli), Bert, rendező (Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza Cigánykerék), Jósika István, Erdély kancellárja (Márton László: A törött nádszál), Doktor (Dumas: A kaméliás hölgy), Eddy (Bret Easton Ellis: Bifidus Essensis), Lorenzo (Shakespeare: A velencei kalmár), Kadisa, mérnökkari tiszt (Jókai: Az aranyember), Mickey (Willy Russsel: Vértestvérek), Költő, Wagner (Goethe: Faust), Kolnay (Molnár: A Pál utcai fiúk), Vadius, tudós (Moliere: A tudós nők), Luigi del Soro, vándormuzsikus (Vajda: Anconai szerelmesek), Happy (Miller: Az ügynök halála). 2012-ben az év színészének választották Egerben.

 Milyen volt magyarként a Pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatója lenni?

 –Az volt ezzel a főiskolával a gondom, hogy nem volt külön magyar képzés. Tehát minden egyes újonnan induló osztályba felvettek 2-3 magyar ajkú diákot, akik később elhelyezkedhettek a Komáromi Jókai, illetve a Kassai Thália Színházban.

 Ilyen esetben, színészként nem volt nehéz elsajátítani a magyaros hanglejtést, hangsúlyozást?

 –Nem, mert otthon csak anyanyelvemen, magyarul beszéltünk. A főiskolán is tartottak magyar beszédtechnika -és művészi beszédképzést. Ezt úgy oldották meg, hogy havonta egy hetet csak ezzel foglalkoztunk. Kedves mesterem, Thirring Viola tartotta ezeket a kurzusokat. A gondot az jelentette, mikor a főiskolán szlovákul kellett szöveges gyakorlatokat tanulni. Azt viszont mestereink nagyon díjazták a magyar hallgatókban, hogy szorgalmasak, temperamentumosabbak, és eltérő világlátásúak. Tehát ott nem volt hátrány a magyar származás. A valós élet más volt, mert abban az időben regnált az első Meciar-kormány. Éppen ezért úgy éreztem magam a pozsonyi főiskolán, mintha burokban lennék. Nagyon védtek bennünket. Ritkán történt meg az, hogy valakit kirúgtak volna onnan. A felvételin nem voltak szigorú rosták, így azok távoztak el a pozsonyi főiskoláról, akik maguktól jöttek rá, hogy nem erre a pályára születtek.

 Mi volt a felvételi anyag?

 –Vereseket kellett mondani, énekeltünk és helyzetgyakorlatokat kellett megoldani. No de én nem eleinte nem is akartam színész lenni, hanem fogorvos, mert reál-beállítottságú voltam. Szegény édesanyám nagyon elkeseredett, amikor a füleki amatőr Zsákszínház tagja lettem. Ez a társulat nagyon nagy sikereket ért el produkcióikkal a különböző fesztiválokon. A közelmúltban vendégként visszatértem hozzájuk, segítettem nekik egy-egy előadás létrehozásában.

 A pozsonyi főiskola után viszont nem Kassára, nem Komáromba, hanem Egerbe került. Ki hívta ide?

 –Beke Sándorral még a főiskola előtt összehozott a sors a kassai színházban, mikor én is szerepeltem az általa rendezett A vágy villamosa előadásban. Megnézte a vizsgáimat is, tehát számított rám. Mikor 1996-ban Egerben igazgatóvá választották, elhívott a színházához. Akkor voltam negyed éves hallgató. Örömmel mondtam igent a felkérésre. Abban az évadban két bemutatóban szerepeltem, a Caligulóban –Háy Gyula A ló című drámájából – , míg Schiller Ármány és szerelem c. tragédiájában Ferdinándot alakítottam, ami diplomamunkám egy része volt. Nem is voltak szerepálmaim, mert nagyon komoly szerepekkel láttak el, és jó rendezőkkel dolgoztam. Mindig éppen az aktuális szerepet szerettem a legjobban, hiszen nem volt időm arra, hogy más figurák alakításáról álmodozzak.

 Sokan azt gondolják, hogy a színház a csillogás világa, s mikor szembesülnek az igazsággal, megrettennek. Nem fogalmazódott meg önben, hogy „nem ilyen lovat akart”?

 –Ha valaki tisztességesen és becsületesen akarja végezni a munkáját – és itt mindegy, hogy színész valaki, vagy más szakmában dolgozik – , biztosan előfordul vele, van olyan pillanat az életében, hogy arra gondol, nem ezt vártam a pályámtól, de ilyenkor mindig felszínre tör egy olyan dolog, ami ebből a letargikus állapotból kizökkenti.

 Édesanyja végül megnyugodott, amikor befutott színész lett Egerben?

 –Már akkor megnyugodott, mikor megvolt a diplomamunkám, és leszerződtettek a színházhoz. Amikor csak tudott, eljött a bemutatókra. Sajnos már magához szólította a Teremtő. Felvidéki rokonok, barátok, a Zsákszínház tagjai is számtalanszor megleptek azzal, hogy megnézték alakításaimat.

 Sok színész kacérkodik rendezéssel is. Ön is?

 –Nem csak kacérkodom a rendezéssel, hanem rendeztem is Füleken Mázik István művészeti vezető meghívására. Egy ideig pedig a Bornemissza Gergely Szakközépiskola diákszínjátszó csoportját vezettem. A kötelező ünnepségeken való fellépések mellett minden évben bemutattunk egy –egy előadást. Érdekes történet: jelentkezett a csoportba egy dadogós fiú, aki a drámai szövegek elsajátítása, és a játék közben annyira magabiztos lett, hogy elmúlt a dadogása. Ez is bizonyítja a színjátszás óriása pszichés hatását. Sajnos a leépítések miatt, engem, mint külsőst nem tudtak tovább foglalkoztatni, pedig nagyon szerettem a diákokkal együtt dolgozni.

 A fény éjszakájában Bolyai Jánost alakítja. Amikor kézhez kapta a szövegkönyvet, mit gondolt a műről?

 –Nagyon érdekes a téma, és engem azt fogott meg, amit a szerző a szakralitásról ír. Igaz, egyre jobban eltávolodtunk a természettől, a szakralitástól, de ezeket a fogalmakat nem szabad megtagadni, mert a magyarság gyökereiről van szó. Arra is rámutat a darab, hogy bár tudunk kommunikálni, dolgozni, mégis csak ösztönlények vagyunk. Az őskultúrák, így a magyar, a maja, az egyiptomi sokkal közelebb álltak a természethez, és tisztább lelkülettel éltek akkor az emberek. Ezen kívül a magyar történelem különböző állomásaira is utal a szerző, s kíváncsi vagyok arra, azok milyen benyomásokat keltenek a nézőben.