vissza a főoldalra

 

 

 2013.09.20. 

Kiszűrné a visszaéléseket a szociális és gyermekvédelmi támogatásoknál a kormány

Az egységes nyilvántartás alapján kormányzati szinten tervezhetők a vonatkozó jogszabályok és az összegek is

Egységes nyilvántartásra kérte föl a kormány az EMMI tárcavezetőjét, hogy nyomon követhető legyen a szociális - és gyermekvédelmi ellátások összege. Az állam hozzávetőlegesen 130 milliárd forint közpénzt költ évente tényleges segélyezésre, annak megállapítása az ellátástól függően jegyzői vagy járási hatáskör. Ezeket a jelenleg még széttagolt adatbázisokat kívánják most átláthatóvá tenni.

 Mi a nyilvántartás célja?kérdezem Fülöp Attilától, az Emberi Erőforrások Minisztériuma család- és esélyteremtési politikáért felelős helyettes államtitkárától.

 – Az állam évente, a törvényben meghatározott feltételek szerint nyújt szociális és gyermekvédelmi, rászorultságtól függő ellátásokat mintegy 130 milliárd forint értékben. Az ellátások megállapításáról való döntés jelenleg jegyző, illetve járási hatáskörökben vannak. Ebből adódik, hogy a nyilvántartásokat is jegyzői, vagy járási szinteken vezetik. Nem volt még eddig olyan egységes adatbázis, ami országos szinten mutatta volna meg egy személy vonatkozásában, hogy milyen ellátásban részesül, s azt, hogy a járási és jegyzői hivataloknál milyen típusú ellátásokat igényel. Így ellenőrizhetők, nyomon követhetők az ellátások, és rendelkezésre áll az ország minden pontjára vonatkozóan minden segélyben részesülő állampolgárt bemutató adatbázis, amely alapján tervezni is lehet a jogszabályokat, a célzottságot és az összegeket is.

 A jogosultság feltételeit nem is vizsgálják?

 Beszéljünk egy konkrét példáról: a lakásfenntartási támogatásnak vannak bizonyos olyan feltételei, melyek a szociális törvényből erednek. Mikor azt valaki kéri és elmegy a jegyzőhöz, neki a jogszabályban foglaltaknak meg kell felelnie. Ez a mostani fejlesztés nem érinti egyik ellátás jogosultsági feltételeinek felülvizsgálatát sem. Emellett a benyújtás módja és helyszíne sem változik. A változás, hogy ezentúl a nyilvántartást nem külön-külön, hatóságonként eltérő nyilvántartási rendszer keretében kezelik, hanem egységesen. Mindebből az is kiderül például, hogyha ugyanazon jogcímen több településen is igényelnek ellátást.

 Aki több településen is felvett ugyanolyan támogatást, milyen retorzióban részesülhet?  

– Alapvető célunk a nyilvántartás kialakítása. Ha bármilyen visszaélés történik az állami pénzekkel, akár a segélyezési, akár az ellátási rendszerben, annak ma is megvan a jogszabályban rögzített szankciója. Eddig az ilyen visszaéléseket szórványosan, egy-egy célellenőrzés keretén belül lehetett kiszűrni. A mi programunk a megelőzésre épül: az ügyintéző láthatja, hogy az igénylő korábban hol, mire, mennyi összeget igényelt, s van-e élő más segélye. Hiszen öt típusú szociális és egy gyermekvédelmi ellátásról beszélhetünk.

 Mikorra állhat össze ez az adatbázis?

 – Év végén kezdjük el az adatbázis feltöltését, akkor már látjuk az egységes feltételrendszert és a jelenleg érvényes határozattal rendelkező személyek listáját. Onnantól kezdve folyamatos adatbázisunk lesz.

 Engedjen meg egy másik felvetést: a kormány a fogyatékkal élő embereket nem másoktól elkülönítve, hanem a társadalom részeként akarja segíteni. Milyen módszerekkel sikerül(t) integrálni a társadalomba a fogyatékkal élőket?

 – Az Új Széchenyi Terv beruházásain keresztül a foglalkoztatást próbáljuk elősegíteni; így a cél, hogy minél több fogyatékos személy esetében próbáljuk meg az oktatást, a képzést, ezáltal a munkahelyhez jutást segíteni. Másrészt léteznek olyan beruházások, melyek egy-egy fogyatékos csoport számára biztosítják a társadalmi befogadáshoz szükséges szolgáltatásokat: Tatán a vakok és látássérültek számára bentlakásos rehabilitációs intézmény épül, a siketek és nagyothallóknak jelnyelvi tolmácsszolgáltatás bővítését célzó videótolmács- pályázat jelent meg, és a kormány célja az is, hogy az ötven főnél nagyobb létszámú bentlakásos fogyatékos intézményeket kisebb egységekre bontsa. Természetesen, akár a foglalkoztatás átalakítását vizsgáljuk, akár más területet, a fogyatékos személyeket egységesen, integráltan kell kezelni, ugyanakkor szükség van arra, hogy többet tudjunk arról, milyen fogyatékos emberként élni egy egészséges társadalomban. Három éve járja a szolidaritás nagykövete, – egy vak paralimpikon – a középiskolákat éppen azért, hogy minél több fiatallal találkozzon. Az ő beszámolóiból arra következtethetünk, hogy nem a tolerancia, hanem az információ hiánya miatt tartja magát távol sok esetben a fogyatékkal élőktől az ifjúság.

 Az Európai Unió célja, hogy 2020-ra az aktív korú emberek foglalkoztatottsága elérje a 75 százalékot. Ezt a célt azzal, hogy fogyatékkal élőket bevonják a munkákba, könnyebben meg lehet-e valósítani?

 –Összességében ma Magyarországon 56-57 ezer fogyatékkal élő és megváltozott munkaképességű munkavállaló foglalkoztatása biztosított állami támogatással. A kormány 2012-ben vezette be a rehabilitációs kártya rendszerét. Korábban a start-kártya az idősebbeknek, a fiataloknak, a munkába visszatérő édesanyáknak nyújtott kedvezményt. Ebbe a rendszerbe épül be a rehabilitációs kártya, amely járulékmentességet biztosít azoknak a munkáltatóknak, akik megváltozott munkaképességűeket alkalmaznak. Az idei féléves adatok szerint a nyílt munkaerőpiacon rehabilitációs kártyával mintegy 19 ezer munkavállaló tudott elhelyezkedni 4800 munkáltatónál. Továbbá létezik olyan támogatási rendszer is, − ez hozzávetőlegesen 30 ezer munkavállalót érint –, melyen keresztül a többségében fogyatékos munkavállalókat foglalkoztató cégeket, munkáltatókat támogatja az állam. A legsúlyosabb fogyatékkal rendelkezők esetében pedig a bentlakó fogyatékos személyek, mintegy 8 ezer fő foglalkoztatását biztosítja az állam.

 

Medveczky Attila