vissza a főoldalra

 2013.09.27. 

Népszínház Angyalföld szívében

Saját bemutatóink biztonságot adnak mind a színháznak, mind azoknak a színészeknek és alkotótársaknak, akik részvevői ezeknek a produkcióknak

Ha jól tesszük a dolgunk, az út során őriznünk kell mindent, ami értékes és értékőrző. Tisztelet van benne a hagyományok iránt, miközben alázattal fogadja, közvetíti az újból is mindazt, ami a fejlődést szolgálja. Táplálékot ad a szellemnek és a léleknek. – idézem Nemcsák Károlynak az új évadot reklámozó műsorfüzetben olvasható gondolatait. Igazgató úrral a József Attila Színház tervezett bemutatóiról, a fiatalok megszólításáról, a teátrum gazdasági helyzetéről az ünnepélyes évadnyitót követően beszélgettünk.

 Szeptember 14-ére tervezte a József Attila Színház évadnyitó utcabálját, ami a kedvezőtlen időjárás miatt ilyen formában elmaradt, s így a teátrumban tartották meg a közönséggel a találkozót. Honnan a rendezvény ötlete?

 –A József Attila Színház régi hagyománya az az évadnyitó rendezvény, amikor egész napos programmal várják a közönséget, nem csak a színművészek, hanem a színház háttérben dolgozó munkatársai is. Azt gondoltam, ha vannak olyan események, melyek öregbítik a színház hírnevét, azt meg kell tartanunk. Egy ilyen rendezvénynek az a lényege, hogy találkozzunk a közönséggel, ízelítőt adjunk a repertoárból, és megtudjuk, mit várnak tőlünk nézőink. Tehát a partneri kapcsolatot szeretnénk erősíteni. Nem titkolt szándékunk, hogy ezzel reklámozzuk színházunkat, megismerjék a nézők az évad programjait, s azt is, kikkel szeretnénk játszatni.

 A József Attila Színház a 2013/2014-es évadban mennyi bérletsorozattal várja a közönséget?

 –Még a régebbi időkben is négy-öt bemutatót tartott a színház és ezt ajánlotta a bérleteseknek. Ezt a hagyományt vittük tovább. A felnőtt bérletsorozat darabaji Jókai Mór : Az aranyember, Bognár Zsolt-Kiss Stefánia : Munkácsy, a festőfejedelem, a Dobozy Imre, Verebes István és a Rebublic Együttes közös műve, a Hattyúdal és az Úrhatnám polgár. Az ifjúsági bérletbe Az aranyember, a Munkácsy, a festőfejedelem és Moliere remekműve tartozik bele. A gyerekeknek pedig a Csizmás kandúrt, a Rézerdő lakóit és a Rumcájsz, a rablót kínáljuk bérlet formában. Ami az évad igazi újdonsága, hogy saját erőből állítunk színpadra darabokat, amire eddig nem volt anyagi lehetőségeink. Most is komoly gazdasági számítások előzték meg ezen előadások biztonságos színpadra állítását, hiszen egy-egy bemutató összköltsége esetünkben 10-15 millió forintot tesz ki. A saját bemutatók viszont biztonságot adnak mind a színháznak, mind azoknak a színészeknek és alkotótársaknak, akik részvevői ezeknek a produkcióknak.

 Amikor átvette a színház vezetését, a teátrum gazdasági helyzete finoman szólva nem volt megfelelő. Erről annak idején lapunk is beszámolt. Mára konszolidálódott a helyzet?

 –Komolyan föltérképeztük akkor a gazdasági helyzetünket, és kijelöltük azokat a határokat, amelyeken belül a színházunk működőképes lehet. Nagy öröm számomra, hogy ebben az évadban olyan 20-25 fős csapatról beszélhetek, akik erőteljesebben kötődnek a József Attila Színházhoz. Ők legalább 2-3 bemutatóban szerepelnek. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mostanra dúskálunk a pénzben, s így nincs lehetőségünk arra, hogy a színészekkel, alkotótársakkal előnyösebb feltételű szerződéseket kössünk. Viszont munkalehetőséget és egzisztenciális biztonságot tudunk ajánlani kollégáinknak. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy a színdarabok minőségén ne látszódjon az, hogy szűkebb költségvetéssel dolgozunk. Tudom, hogy az alkotóknak sokkal többet kéne fizetni az elvégzett munkájukért, és bizony néha szégyellem magam, mikor nem tudok a művész kvalitásának megfelelő összeget felajánlani. Színészeink átérzik viszont azt a helyzetet, amiben vagyunk, de újra hangsúlyozom, az fontos, hogy munkát tudunk biztosítani a művészeknek. Ez a mai helyzetben lényeges, mert nagyon sok színész nem jut színpadhoz.  

Amikor 2011-ben kinevezték, felvetődött az is, hogy befogadó színház lesz-e a József Attila. Azzal, hogy saját darabokat állítanak ki, és több színészt több darabban foglalkoztatnak, már lehet társulatról is beszélni?

 –A szerződési forma nem változott meg ebben az évadban sem. Tehát színészeink úgy kötődnek színházunkhoz, hogy eseti megbízásos szerződést kapnak az adott darabra. Azt nem tudja vállalni ebben a támogatási helyzetben a színház, hogy a színészeket alkalmazottként foglalkoztassa. Már működött ilyen formában a József Attila Színház, amikor átalakult nonprofit kft-vé. Nagyon sok színházban hasonló a helyzet, csak éppen nem beszélnek róla. Tehát nem a színház fizeti a színészek után a járulékokat, hanem számlát adnak a művészek. A befogadó színházi elnevezés csak annyiban állja meg a helyét, hogy nyitott színházi műhely vagyunk, és így több határon túli társulatot látunk vendégül. Reméljük, hogy olyan konstrukciót tudunk kialakítani a vidéki színházakkal is, hogy ők is bemutatkozhatnak nálunk.

 Nem nehéz a színészegyeztetés?

 –Abban az esetben nehéz egyeztetni, ha nagyon sok helyen dolgoznak a színészek, mert nem tudnak megélni abból, amit egy helyen keresni tudnak. Ezért is lényeges, hogy több művésznek munkalehetőséget tudok ajánlani. Ne vegye senki panaszkodásnak, amit eddig mondtam, de azt gondolom, hogy lehetne javítani az anyagi lehetőségeinken. Az az érvágás, ami 2011-ben ért minket, nagyon nehezen tudjuk, kiheverni, de mi megteszünk minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy színházunk életre szóló élményeket adjon a publikumnak. Azért sincs okom panaszra, mert a 2013-14-es évad gazdasági szempontból jól megtervezhető. Eddigi munkánk gyümölcse, hogy a Fővárosi Önkormányzat átérezte helyzetünket, s három éves időszakra bruttó 230 millió forintot kaptunk ház állapotának javítására. Tehát a döntéshozók látták, érdemes a József Attila Színházon segíteni, s azt is, nem herdáljuk el a pénzt; tavaly nyáron 30 millió forintot fordítottunk önerőből állagmegóvásra.

 Mennyire megfelelő a színpadtechnika ahhoz, hogy vidéki, határon túli előadások produkcióit vendégül lássák?

 –Alapszínpadi technikánk megfelelő, forgóval is rendelkezünk. Vannak hiányosságai a színházak, de a színpadnak nincs. A lámpaparkunk és a hangosításunk kezd elavulni. A fővárostól kapott pénzzel is próbálunk javítani ezen az állapoton. Tavaly kicseréltük a színpad padozatát, mert több helyen beszakadt, s így életveszélyes volt. Amikor pedig egy vendégelőadásról tárgyalunk, akkor közöljük színpadtechnikánk állapotát, s így megismerik az itteni lehetőséget.

 Ha a bemutatókat és a repertoárdarabokat figyelem, az vetődik föl bennem: mintha egy budapesti népszínház lenne a József Attila Színház, ahol a közönség megtalál magának minden színházi műfajt.

 –Egy-egy évad megtervezésekor figyelembe kell venni a színház földrajzi elhelyezkedését, ahogy azt is, milyen közönségréteg szereti ezt a teátrumot. Ezen kívül a saját ízlésvilágom is tükröződik a színház műsorpolitikáján.

 A József Attila Színházba csak a XIII. kerületből érkeznek nézők?

 –A III. a IV. kerületből, sőt Vácról, Dunakesziről és Szentendréről is látogatják színházunkat. Ezek a városrészek, települések mind a mi vonzáskörünkhöz tartoznak. A népszínházi modell vállalható, mert azt gondolom, hogy a nagyszínpadon nekünk nem rétegszínházi előadásokat kell tartanunk, s ha lesz rá igény, a stúdióban tudunk kísérletező előadásokat színpadra állítani. Elsődleges feladatunk, hogy a közönség igényét kielégítsük. A József Attila Színház kiemelten foglalkozik az ifjúsággal, pont azzal a korosztállyal, akik már kinőttek a gyerekdarabokból, de még nem tudják eldönteni azt, mi az az előadás, ami nekik való. Szerintem nem egy avantgárd előadást kell nekik felmutatni, hanem olyat, ami meg tudja őket fogni; hiszen kötelességünk fölnevelni a jövő színházba járó generációját. Amit mi az ifjúságnak ajánlunk sok esetben még a tanulmányaikkal is egyezőek, hiszen Jókaival és Moliere-rel a középiskolásoknak foglalkozni kell. Munkácsy Mihály élete nagyon izgalmas volt, s ezért ha megnézik a róla szóló musicalt, az is értéket nyújt számukra, s bízunk benne, ezután jobban érdeklődnek a mester művei iránt. Mindezek mellett azt is figyelembe kell venni, melyek azok a darabok, melyeket még repertoáron kell tartani az előző évadokból. Ezért maradt továbbra is műsoron például a Mici néni két élete és a Balfácánt vacsorára. Ha mindezek mellett remek színészeket találunk az előadásokhoz, akkor minden adott ahhoz, hogy sikeres legyen az évadunk.

 Tavaly operákkal is kísérleteztek, idén már nem. Nem volt megfelelő a fogadtatás?

 –A Varázsfuvola és a János vitéz az ifjúsági bérletsorozatban szerepelt, s többet vártunk ettől a zenés programtól. Nem volt ezeknek a daraboknak akkora közönségsikere, amire számítottunk. A zenés programokat azért találtuk ki annak idején, mert azt mondták az iskoláktól, hogy erre igény mutatkozik. Ezért, sajnálatomra, zenés ifjúsági bérletet nem indítunk a jövőben. Nem egyszerű megszólítani a fiatalokat, de mindent meg kell tenni, hogy hozzájuk is megtaláljuk az utat. Számukra beavató színházként szervezzük Balassi Szép magyar komédiáját és Szophoklész Oidipusz királyát. Ezek az előadások nyitottabb irodalomóraként is fölfoghatók.

 Még mindig azokat a színészeket, színházakat ismerik többen, akik szerepelnek a tévében, s ahonnan előadásokat közvetítenek. A József Attila Színház produkcióit nem veszik föl a tévétársaságok?

 –Örülnék, ha lenne rá lehetőség, de ennek is meg kell vizsgálni a gazdasági oldalát. A tévés közvetítésnek olyan vállalkozásnak kell lennie, amiből mindenki profitál, de én erre jelenleg nem látok biztos gazdasági lehetőséget.

 Műszaki dolgozóként kezdte színházi pályafutását. Odamehetnek az igazgatóhoz a színészek, a műszak tagjai ötleteikkel, javaslataikkal?  

–Inkább kollégáimtól kellene megkérdezni azt, mennyire vagyok nyitott javaslataikra. Figyelek arra, ami őket is foglalkoztatja, s ha vannak használható ötleteik, azokat megpróbáljuk beépíteni a napi munkába. Nem is lehet úgy működtetni egy színházat, hogy az igazgató valamit elhatároz az asztala mögött, s azt minden áron keresztülviszi. Ha nem venném figyelembe kollégáim tanácsait, s nem beszéljük meg a problémáinkat, az nem tenne jót a színház működésének. A közelmúltban a színház dolgozóival egy kellemes napot töltöttünk együtt, bográcsoztunk, ezzel is azt akartam demonstrálni, hogy nem lehet gát a vezetés és a munkatársak között.

Medveczky Attila