|
 2014.04.18.
A felkelő Nap
Krisztus jelképe számunkra
A kereszténység nem ünnepi alkalmakhoz kötődik, hanem az
egész életet átalakító valóság
A tihanyi bencés
apátság olyan, csaknem ezeréves tradíciót jelenít meg, amely
nélkül Magyarország jövője sem képzelhető el - mondta Balog
Zoltán, az emberi erőforrások minisztere március 22-én az apátsági
templomfelújítás első ütemének átadásán. Dr.
Korzenszky Richárd bencés tihanyi perjel elmondta: Minden templom, ha szép, „látványosság”. Nem mindegy, hogy a
turista elhanyagolt templommal találkozik, vagy olyannal,
amelyben érezni lehet, hogy törődnek vele. A tihanyi templom élő
templom.
Mikor és ki vetette föl azt, hogy szükséges a tihanyi
apátsági templom renoválása?
–Már a ’80-as évek végén szó volt róla. Ekkor restaurálták a
barokk sekrestye bútorait és falfestményeit. Mail József atya,
a veszprémi egyházmegye papja volt ekkor a lelkipásztor. A
templom felújításának munkálatait azonban lényegében Pászthory
Valter atya, az első bencés plébános kezdeményezte. Amikor
1994-ben Tihanyba kerültem, a templom még fel volt állványozva,
az oltárok szétszedve: a munkákat befejezni csak részben
tudtuk. Elkészültek a falképek, befejeződtek az oltárok
faszobrász restaurálási munkái. Most a burkolatot cseréltük,
olyan kőlapokra, mint amilyenekkel eredetileg volt burkolva a
templom. Felújítottuk körben a lábazatot, restaurálták a
padokat, gyóntatószékeket. Új világítást kapott a templom.
A hangosítási rendszer is megújult. Bár lényegében kész
minden, még sok kisebb-nagyobb feladat van az apátság épületében.
Nagyon sok
magyar és külföldi hívő és turista látogat el a történelmi
emlékhellyé nyilvánított helyszínre. Nem kell-e attól
tartani, hogy a templom „csupán” turisztikai látványosság
lesz?
–Minden templom, ha szép, „látványosság”. Nem
mindegy, hogy a turista elhanyagolt templommal találkozik, vagy
olyannal, amelyben érezni lehet, hogy törődnek vele. A tihanyi
templom élő templom. Egyrészt egy élő egyházközség híveinek
imádkozó helye, másrészt nagyon sokan jönnek távolabbról
is, hogy velünk, a bencés szerzetesközösséggel ünnepeljenek.
Ez mindannyiunk számára öröm.
Több nyelvű idegenvezetést is tartanak az apátsági
templomban?
–Igen, tudunk biztosítani idegenvezetést angol és német
nyelven. Egy bemutató filmet nézhet meg először a látogató a
Porta Pacis nevű fogadóépületben. A filmnek tíz különböző
nyelvű változata van – angol, német, francia, lengyel, orosz,
ukrán, sőt kínai is. Ugyanezeken a nyelveken kaphat tájékoztatást
a turista az „audioguide”, a csoportos tárlatvezető készülék
segítségével a templomról és a történeti kiállításról.
Több mint két éve Pannonhalmától független a
Tihanyi Bencés Apátság. Miként tudták eddig ezt az önállóságot
kihasználni?
–Az önállóságot sokan nem értik. A bencés közösségek
régen az egész világon egymástól független, önálló közösségek
voltak. Ez valósult meg most nálunk is: önálló lett a győri
és a tihanyi monostor a pannonhalmi mellett. Az önállóság
tulajdonképpen nagyobb felelősséget jelent mind spirituális,
mind anyagi szempontból. Életstílusunk lényegében azonos, de
a munkakörök miatt más-más hangsúlyokkal. Az önálló közösségek
mind a Magyar Bencés Kongregáció részei.
Az áltudományok és az ezoterizmus áradata zúdul ránk
korunkban. Hogyan képes mindezekre a kihívásokra a keresztény,
katolikus ember válaszolni?
–Ha minden keresztény hívő legalább olyan érdeklődéssel
olvasná a mindenki számára elérhető keresztény spirituális
és teológiai irodalmat, mint amilyen kíváncsisággal fordulnak
sokan az áltudományok felé, nem volna semmi probléma. Nagy kihívás
ez a lelkipásztorok számára: az embereknek fontos, hogyan alakítják
az életüket. Közösségekre van szükség, amelyekben otthon érzi
magát az ember, és ahol bizalommal tudnak beszélni az élet égető
kérdéseiről. Nem szabad megmaradni az általános iskolás
hittani ismeretek szintjén. A közösségek pedig nagy segítséget
tudnak nyújtani a személyes problémákkal küszködő
embereknek.
Többen az egyházat és a tudományt szembeállítják egymással.
Az egyház és a tudományosság egymást kizáró
fogalmak-e, ellentétesek-e egymással?
–A kérdést pontosabban fogalmaznám meg: ugyanis nem az
egyház és a tudomány, hanem a hit és a tudomány ellentétéről
szoktak beszélni. Amióta világ a világ, vannak, akik nem
tudnak megbirkózni a hit és a tudomány kérdéseivel. Nem az
egyház és a tudomány a probléma: ma is sok kiváló tudós –
köztük természettudós – van az egyházban. A tudomány választ
keres a dolgok „hogyan?”-jára. De a leglényegesebb kérdés,
hogy mindez „miért?” - minden természettudományos vizsgálódás
számára homályban marad. Hogy miért vagyok „én”, akkor,
amikor megszülettem, és ott, ahol élek, - és hogy miért van a
születés és a halál, titok. A hogyan?-ra választ találhatunk.
A miért? – azonban más dimenzióban van. Hadd idézzem Freund
Tamás professzornak a neves agykutatónak gondolatmenetét: „A
legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező
ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése
és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány
sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel
foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető,
egymást kiegészítő?”
Milyen tényezők erősíthetik ma a hit iránti lelki igényt?
–A hit iránti lelki igény egyre világosabbá válik,
amikor az ember rádöbben arra, hogy a boldogsága nem függ az
anyagi javak birtoklásától, azok mennyiségétől. Az élet értelmét
keresik egyre többen, amikor a legkülönbözőbb érdekcsoportok
az embert egyszerűen fogyasztóvá alacsonyítanák, akinek addig
van csupán értéke, amíg vásárlóereje is van. Magának a létezésnek
az értéke egyre inkább háttérbe kerül. Pedig értékes az
ember akkor is, ha már (vagy még) nem képes arra, hogy
„termeljen”, és nincs már (vagy még) különös igénye a
fogyasztásra.
Vonzó értékrend-e ma a másokért élés?
–Ha elméletben teszem föl a kérdést, akkor azt válaszolhatjuk,
hogy másokért élni „nem kifizetődő”. Ha azonban
megtapasztalom, hogy ha képes vagyok másokat szolgálni, ha képes
vagyok odaszánni az életemet, ha képes vagyok elkötelezetten
élni, akkor igazi örömet és boldogságot tapasztalhatok meg. S
ha ilyen emberekkel találkozom – ma is élnek ilyenek közöttünk,
csak észre kell vennünk őket – akkor megérezzük, hogy csak
így érdemes élni.
Ma nagyon sokan vannak, akik elviszik a templomba
megkeresztelni gyermeküket, de kevesebb az első áldozók és a
bérmálkozók száma. Mit
kell annak tenni, aki, valóban hűséges akar lenni kereszténységéhez?
–Akik pusztán hagyományból, megszokásból, társadalmi
elvárásból vinnék el megkeresztelni a gyermeket, egyre
kevesebben vannak. Természetesen találkozunk olyanokkal, akik
nem rendszeres vallásgyakorlók, de igénylik, hogy a gyermeket
megkereszteljék. Ez egy nagyon mélyen gyökerező, titkos vágy:
a kereszténységnek mégis csak van valami jelentősége az életben.
Az elsőáldozók és bérmálkozók számának csökkenését nem
szabad önmagában nézni: tessék egy rövid pillantást vetni a
demográfiai statisztikákra, a születések rendkívül alacsony
számára. Aki kereszténységéhez hűséges akar lenni, nem kell
tennie semmi rendkívülit. Vállalnia kellene önmagát, és
tudatosítania kellene, hogy senki sem sziget: hogy bár magánügy
a vallás, a vallásos ember élete közösségben formálódik.
És tudatosítani kell még azt is, hogy a kereszténység nem ünnepi
alkalmakhoz kötődik, hanem az egész életet átalakító valóság.
Életstílus. Megvallása annak, hogy az életemben nem a pénz,
nem a hatalomvágy, hanem Jézus Krisztus az Úr.
A középkorban az apátságok iránymutató
épületeknek számítottak. A tihanyi apátsági templom akár
szimbolikusan is egyfajta irányt jelképez?
–Szívesen használom beszélgetésekben, beszédekben, előadásokban
a középkori templomok szimbolikus jelentőségét. A felkelő
Naphoz igazították az építők a templomot. A felkelő Nap
Krisztus jelképe számunkra. Templomunk messziről látszik,
sokak számára, akik lenn, a vízen hajóznak, fontos igazodási
pont. Ugyanígy igazodási pont lehet a keresők számára, ha
kereszténységünket mi, akik ezt a templomot a magunkénak
tartjuk, hitelesen megéljük. A középkorban az apátságok
sokszor ún. „hiteles helyek” voltak. Erre szeretnék törekedni
itt ma is: a hiteles keresztény életre. S akkor, ha ezt meg
tudjuk élni, valóban igazodási pont lehetünk.
Medveczky Attila
|
