|
 2014.04.18.
A Bátor Tábor
komplex terápiás rekreációs programot kínál
Táborunk mind élményterápiás módszereit, mind pedig a
gyerekekhez való hozzáállását tekintve Közép-Európában
egyedülálló kezdeményezés
A Bátor Tábor
Alapítványnak ítélték oda a hazai egészségügyi szakma
egyik legrangosabb elismerésének számító Astellas különdíját
a nagybeteg gyermekek és családjaik részére szervezett élményterápiás
munkájáért. A díj alapítói a kivételes hazai egészségügyi
kezdeményezések elismerésére hívták életre a különdíjat,
melyet a hazai orvosi szakma kiválóságaiból álló szakmai zsűri
ítélt oda a Bátor Tábornak. Dr. Békési
Andrea a Bátor Tábor orvos igazgatója elmondta: fő
célunk, hogy segítsük feldolgozni a betegség miatt kialakult
lelki problémákat, s adjuk vissza a gyerekeknek az önbizalmát,
az életbe vetett hitét, kapcsolatteremtő képességét.
Dr. Markovich György, az Astellas-díj egyik alapítója
beszédében kijelentette, hogy „most, mikor hetedik alkalomra
találtak gazdára ezek a díjak, két kezdeményezés is átveheti
a különdíjat különleges elismerésként. Az egyik a Bátor Tábor
Alapítvány”. Mennyire érte önöket meglepetésként ezt a
kitüntetést? Bár, gondolom, hogy nem a díjakért dolgoznak.
–Valóban mi nem a díjakért dolgozunk, és nagy meglepetésként
ért bennünket, hogy megkaptuk az Astellas különdíját. Azt is
tudni kell, hogy senki sem protezsált az érdekünkben. Ez az
elismerés számunka nagyon megtisztelő, mert azt bizonyítja,
hogy a magyar orvostársadalom vezetői, szervezetei úgy ítélik
meg, hogy az az eddigi 14 éves munka, ami a Bátor Táborban a
gyerekek gyógyításáért folyik, és a több ezer segítő
embernek – orvosnak és önkéntesnek egyaránt – a tevékenysége,
megérdemli ezt a rangos szakmai kitüntetést.
Mit gondol, mitől különleges, kivételes az önök
kezdeményezése?
–Azért különleges a kezdeményezésünk, mert valóban
a legelesettebb –daganatos beteg, cukorbeteg, izületi betegségben
és haemophiliában szenvedő – gyerekeken szeretnénk segíteni.
Ezek a gyerekek a súlyos, krónikus, életüket veszélyeztető
betegségük következtében nem részesülnek azokból, melyek a
normális gyermeki élet velejárói. A súlyosan beteg gyerekek
saját közösségükből kirekesztődnek és az iskolából is
kimaradnak, sokat vannak kórházban, szenvednek a fájdalmaiktól,
és emellett mentálisan is sérülnek. A mi programunk fő célja,
hogy segítsük feldolgozni a betegség miatt kialakult lelki
problémákat, s adjuk vissza a gyerekeknek az önbizalmát, az életbe
vetett hitét, kapcsolatteremtő képességét. A módszerünk a
terápiás rekreáció, ami nagyon jól fölépített pszichológiai
metódus, s amit mi megtanítunk az általunk kiválasztott önkénteseinknek.
Tehát a Bátor Táborban lelki rehabilitációt hajtunk végbe,
de nem pszichológusok foglalkoznak a gyerekekkel, hanem olyan önkéntesek,
akiket mi erre a speciális kommunikációs terápiás módszerre
fölkészítünk. Önkénteseink a nap 24 órájában ezen módszer
alapján kommunikálnak a gyerekekkel, s közben, indirekt módon,
sok pozitív, konkrét megerősítést adnak át számukra. Kutatásaink
is azt igazolják, hogy így a gyerekek önbizalma,
kapcsolatteremtő képessége, önértékelése jelentősen növekszik.
Ezt a szakma az egészségi állapothoz kapcsolt életminőség
fogalmaként definiálja.
Ezt a rehabilitációs formát önök dolgozták
ki, vagy külföldi példákat vettek át?
–Ezt
a módszert nem mi dolgoztuk ki, hanem egy nemzetközileg leírt
és elfogadott eljárásról van szó. A hazai Bátor Tábor tagja
a SeriousFun Children's Network-nek, amelyet 25 évvel ezelőtt az
Oscar-díjas színész, Paul Newman alapított. Mi elsősorban írországi
Barretstown élményterápiás tábortól kaptunk nagyon sok segítséget
az induláskor, és azóta is megosztjuk egymással
tapasztalatainkat.
A táborban milyen programokon vehetnek részt a
gyermekek?
–Azért mondtam el bevezetésként a szakmai háttérrel
kapcsolatos információkat, mert azt kevesen tudják, hogy nem
egy szokásos táboroztatásról van szó. Viszont, azok a
gyerekek, akik idejönnek hozzánk, úgy élik meg a nálunk töltött
időszakot, mintha igazi táborozásban vennének részt. Ezért
olyan programot szervezünk számukra, melyeken részt venni máshol,
betegségük miatt alig van lehetőségük. A gyerekek evezhetnek,
lovagolhatnak, kipróbálhatják az íjászatot, a kézműves
mesterségeket, fotózhatnak, színjátszó körben vehetnek részt,
és a magas-kötélpályára kerekes székkel is fel tudjuk vinni
a táborozókat. Minden programunk lényege, hogy a táborozók számára
sikerélményt nyújtson. Azt is ki kell emelni, hogy ezek a
programok egyénre szólnak, tehát minden versenyhelyzetet elkerülünk.
Visszajelzéseket is adunk a gyerekeknek, ha az egyes programokban
fejlődést érnek el. Tehát megdicsérjük őket. A gyerekek
nagyon sokféleképpen vehetnek részt a táborozásban, mert egész
évben nyitva van a tábor kapuja. Így hozzávetőlegesen 1000 táborozót
fogadunk évente. A nyári turnusainkra a 7 év fölötti gyerekek
jönnek egyedül, s az őszi időszakban olyan családi táborokat
szervezünk, ahol a 7 év alatti beteg gyerekeket elkísérik egészséges
testvéreik és szüleik is. A tavaszi testvértáborokba pedig a
beteg gyerekek az egészséges testvérükkel jönnek a szüleik nélkül.
Azokban a táborokban, ahol a hozzátartozók is részt vesznek lényeges,
hogy az egészségesek is megtapasztalhassák az élményterápia
jótékony hatásait. Hiszen egy beteg gyermek mellett az egészséges
testvérre kevesebb figyelem jut a családokban. Az is fontos,
hogy erősítsük a családi kapcsolatot a hozzátartozók között.
Aki eljön hozzánk, vidám hangulatú programokon vehet részt. S
van egy új kezdeményezésünk is; a Lélekmadár Tábor akkor nyújt
segítő kezet a családok felé, ha gyermekük az onkológiai
betegség következtében elhunyt. A gyászoló családoknak szóló
táborunk egyik legnagyobb ereje abban rejlik, hogy a résztvevők
hasonló sorsú családokkal találkozhatnak. Reméljük, hogy a
családok közötti kapcsolat hosszú távra is fenntarthatóvá válik.
Azt szokták mondani, hogy a hölgyek sokkal
empatikusabbak, így ők foglalkoznak inkább súlyosabb
betegekkel. És belőlük lesznek az önkéntes segítők. Ezt meg
tudja erősíteni?
–Úgy tapasztalom, hogy a férfiak ugyanolyan jó önkéntesek,
mint a nők, és a gyerekeknek szükségük van rájuk. Mindig törekszünk
arra, hogy elegendő férfi önkéntes dogozzon, segítsen egy
adott turnusban. Az igaz: férfiak kevesebben jelentkeznek erre a
feladatra, mert az a sztereotípia él a köztudatban, hogy a
gyerekkel főleg nőknek kell foglalkozni. Viszont vannak olyan
programjaink, melyek inkább férfias erőt kívánnak meg.
A honlapjukról idézek: „Ha a gyermeknél súlyos
betegséget találnak, a család addigi élete felborul. Az addig
mindennaposnak hitt örömök eltűnnek a hétköznapokból. A
szorongás, a félelem, a fájdalom lesz az élet középpontja.
Ebben az élethelyzetben a gyermek testi-lelki fejlődése megtörik,
kortársaival megszakad a kapcsolata, barátai csak nehezen értik
meg.” Miért fordulnak el a súlyos beteg gyermektől a barátai?
Dr. Faragó Artúr, a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának
vezetője azt nyilatkozta lapunknak, hogy a legtöbb egészséges
ember valami mentális okból fél betegek között lenni. Itt is
erről van szó?
–Az igaz, hogy minden ember szorong és fél a betegségektől,
s az is általános mentalitás, hogy amiről nem tudunk, az nem létezik.
Ha nem látjuk a beteg embert, akkor kevésbé gondolunk a betegségre,
ha meg igen, akkor az vetődik föl bennünk, hogy mindez velünk
bármikor előfordulhat. A gyerekeknek viszont segíteni kell
abban, hogyha társuk nagyon beteg lesz, komoly műtéteken, kezeléseken
esik keresztül, akkor ne forduljanak el tőle, hanem tanulják
meg azt, miként kell hozzá viszonyulniuk. A beteg
gyermeket nevelő családok izolálódnak, mert a szülők, testvérek
nem tudják, hogyan a krónikus állapotban lévő kicsinynek a
legjobban segíteni. Nekünk, felnőtteknek, szakembereknek óriási
a felelősségünk, hogy megtanítsuk a társadalmat arra, hogy a
betegeknek is ugyanolyan szükségleteik vannak, mint az egészséges
embereknek. Mi azért is tartjuk fontos küldetésnek a Bátor Tábort,
mert ez egy olyan egészségügyi intézmény, hogy a csapatunknak
csak 5-10%-a rendelkezik egészségügyi végzettséggel, de az önkénteseink
legnagyobb része „civil”, és mégis megtanítjuk őket arra,
hogy miként tudják a programunk legfőbb céljait megvalósítani.
S nagyon fontos, hogy ezek az önkéntesek lelki többlettel
mennek vissza a hétköznapi életbe, s másoknak is elmondják,
hogy ezek a gyerekek igénylik a szeretet, jó velük együtt
lenni – így bomlanak le a „szorongás falai”.
A beteg gyermekek nem járhatnak iskolába.
Amennyiben meggyógyulnak, úgy nehezebb lesz a munkaerőpiacon az
elhelyezkedésük?
–Mi, akik gyerekonkológiában dolgozunk, elsősorban a
hosszú távú életet tartjuk szem előtt. Tehát nem arra törekszünk,
hogy a gyerek csupán 4-5 évig éljen még tovább, hanem, a
lehető legegészségesebben felnőve saját családot alapítson
és dolgozzon, értékes tagja legyen a társadalomnak. S abban,
hogy valaki testi, lelki egészségben érje meg a felnőtt kort,
nagyon fontos küldetést teljesít a Bátor Tábor. Aki pedig
lelkileg egészséges, képes tanulmányokat folytatni, el tud
helyezkedni a munkaerőpiacon, és családot alapíthat. Nagyon jól
esik, amikor hajdani kis betegeim felkeresnek, és bemutatják a
családjukat. Többen nem is emlékeznek gyermekkori kríziseikre,
és teljes értékű életet élnek.
Non-profit szervezetről van szó. Tudom, hogy ez
prózai kérdés: miből biztosítják a működéshez a forrásokat?
–A családok, a gyermekek számára programjaink
ingyenesek. Különböző módon biztosítjuk a működéshez a
forrásokat, így a személyi jövedelemadó 1%-ból, adományokat
gyűjtünk jótékonysági sportversenyeken. Sok kisösszegű adományból
több millió forint gyűlik össze. Ezen kívül jótékonysági
rendezvényeket szervezünk, vállalatok is támogatnak bennünket.
Doktornő a társszerezője a Bátor
tál – Étel és élet a Bátor Táborban - az egészséges ételek
és a mosolygós tábori élet szakácskönyvének. Miért
érezte szükségét ennek a szakácskönyvnek a megírását?
–Örülök ennek a kérdésnek, mert elmondhatom, hogy
tapasztalatom szerint a gyerekek gyógyulásához nem csak a gyógyszerek,
nem csak a lelki terápiás programok szükségesek, hanem az egészséges
ételek is. Ezért 4-54 évvel ezelőtt az Országos Élelmezés-
és Táplálkozástudományi Intézet támogatásával, az Intézet
vezető dietetikusával, Zentai Andreával, aki a szakértői munkában
segített, kialakítottuk a tábor étkeztetési rendszerét, és
egy helyi vállalkozással együttműködve azt valósítottuk
meg, hogy a gyerekek nálunk olyan ételeket kapjanak, mintha
azokat otthon a nagymama főzte volna. Mi a hatvani kistérség
termelőitől vásároljuk meg a jó minőségű alapanyagokat. Így
ízletesek és a korszerű táplálkozásnak megfelelőek az ételek.
Emellett csatlakoztunk a Nemzeti Sócsökkentő Programhoz, tehát
csak a megengedett sómennyiséget tartalmazzák az ételek. A Bátor
tál szakácskönyv így azokat az
egészséges és egyszerűen elkészíthető ételek receptjét
tartalmazza, amelyek a Bátor Tábor étlapján is szerepelnek.
Ezek az ételek egyszerűen elkészíthetők a gyermek közétkeztetést
ellátó nagykonyhán és a családi tűzhelyen is. Ezt a könyvet
azoknak a családoknak ajánlom, ahol krónikus gyermekbetegség
vagy ételallergia nehezíti a hétköznapokat, valamint a közétkeztetésben
dolgozó szakembereknek, és mindenkinek, aki egészséges, és
ezt a kincsét szeretné megőrizni. Tehát a könyv prevenciós célzattal
is készült. Aki pedig érdeklődik a könyv iránt, a
batortabor.hu weboldalon megrendelheti, s ezzel is hozzájárul a
tábor működéséhez.
Medveczky
Attila
|
