vissza a főoldalra

 2014.08.16. 

Európa összes felsőoktatási intézményével versenyeznünk kell

Szeretnénk, ha még idén véglegessé válna a felsőoktatási stratégia

Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár el szeretné érni, hogy értékes diplomákat adjanak ki a felsőoktatási intézmények, olyan diplomákat amelyek megfelelnek az illető személy képességeinek, és a végzettek el is tudnak velük helyezkedni. Ennek a feltételeit kívánják megteremteni úgy, hogy hosszú távon működhessen a rendszer.

 Hol tart most a felsőoktatási rendszer átalakítása, és ön mennyire más módszereket szeretne az átalakítás során alkalmazni, mint elődje, Klinghammer úr?

 – A felsőoktatás átalakítását már régebben elkezdték, és ezért nagy változáson ment keresztül a magyar felsőoktatási rendszer az elmúlt 25 évben. Magyarország a felsőoktatás átalakulása terén lényegesen több eredményt ért el, mint a környező országok. Ennek azért van jelentősége, mert a magyar felsőoktatás helyzete nem csak Magyarországra hat ki, hiszen ezen a téren is versenyhelyzet állt elő. Emiatt lényeges a felsőoktatási stratégia meghatározása, elfogadása, lezárása – mert akkor sokkal jobb helyzetbe kerülünk, mint a környező országok. Nagyon sok olyan stratégiai elemet dolgoztak ki az elmúlt időszakban, amelyek optimálisak. Viszont maga a stratégia azért nem került még elfogadásra, mert nem határozták meg azt, hogy a stratégiai célokat miként valósítsuk meg. Tehát ha megfogalmazunk egy stratégiai célt, akkor konkretizáljuk azt, hogy mely résztvevők – kormány, hallgatók, intézmények, vállalatok – bevonásával mit teszünk annak megvalósulása érdekében. Az eddigi elemekből mindez hiányzott, s ha – egyéb más elemek mellett – ezzel is kiegészítjük a felsőoktatási stratégiát, akkor, bízom benne, hogy az év végéig elfogadásra kerülhet.

 A környező országok tanulmányozzák a magyar felsőoktatás átalakítását?

 – Erre konkrét választ nem tudok adni, de ha mi tanulmányozzuk a környező országok felsőoktatási reformjait, akkor valószínűleg ők is figyelnek arra, hogy mi mit teszünk, hiszen elsősorban velük versenyzünk. Így Ausztriával is, ahol már régóta kialakult a stabilabb felsőoktatási rendszer. De versenyzünk a visegrádi országokkal, sőt egész Európa intézményeivel.

 Ősztől beindul a kancellári rendszer az egyetemeken. Többen a leendő kancellárokat a kormánypártok politikai revizoraként emlegetik. Mi a feladata az egyetemi kancellároknak?

 – A kancellári rendszer bevezetése szintén az egyik eleme a felsőoktatási stratégiának. S ezt a rendszert azért vezetjük be még a stratégia elfogadása előtt, mert bár a felsőoktatási intézmények működését alapvetően a rektor határozza meg, s hozzá tartoznak az alapvető értékteremtő folyamatok, de vannak olyan támogató folyamatok, melyek azt biztosítják, hogy az értékteremtés megfelelően működhessen. Ezekkel a rektort terhelni, aki nem szükségszerűen szakember az intézményfinanszírozási és menedzsmenti kérdésekben, nem optimális, ezért támogatja a rektort ezekben a kérdésekben a kancellár. A kancellár nem költségvetési felügyelő, nem főigazgató, hanem olyan menedzser, akit a tulajdonos bíz meg azzal, hogy az intézmény életében tevőlegesen részt vállaljon. Éppen ezért hatalmas a felelőssége. Ő nem csak ellenőriz, hanem az intézmény integráns része. Tény, hogy vannak hiányosságok a működésben, s a kormány sem feltétlenül érti teljes mértékben az egyes intézmények problémáit. A kancellár feladata, hogy transzferálja az igényeket, mindkét irányban közvetítsen, tehát „híd” szerepet is vállaljon föl. Feladata, hogy a gazdasági szinten megtalálja a megfelelő megoldást. Azt a vádat, hogy politikai alapon választjuk a kancellárokat, nem lehet értelmezni. Hiszen ha a kancellár alkalmatlan a feladatára, akkor az adott intézmény képtelen jól működni anyagi téren. Ha pedig a kancellár alkalmas a feladatára, nem mindegy, hogy milyen múltja van? Miniszterelnök úr múlt heti nyilatkozatában egyértelműen leszögezte, hogy a felsőoktatási intézményekbe gazdasági szakemberek kerülnek majd.

 Amennyiben az adott felsőoktatási intézmény rektora nem ért egyet a kancellár személyével, vétójoggal is élhet?

 – A felsőoktatási intézmények élén továbbra is a rektorok állnak, akik megtehetik azt, hogy kifogást jelentsenek be a kancellár döntésével szemben. Bízom abban, hogy a rektorok ezzel nem élnek majd, mert az ő érdekük is az, hogy a kancellárral megállapodjanak.

 Másik téma: sokan arról beszélnek, túl sok felsőoktatási intézmény működik Magyarországon, s ezek közül nem egyben több olyan szakot oktatnak, amely nem piacképes. Mi erről a véleménye?

 – Önmagában nem lehet azt a kérdést értékelni, hogy túl sok, vagy túl kevés felsőoktatási intézmény működik-e hazánkban. Azt kell felvetni, hogy ezek az intézmények optimálisan működnek-e. A felsőoktatási intézmények sokrétű feladatot látnak el: szakembereket képeznek, kutatnak, s emellett társadalmi szerepük is lényeges. Gondoljunk bele abba, hogy mennyire más annak a városnak a miliője, amelyben felsőoktatási intézmény működik. Hiszen az egyetemek olyan tudáscentrumok, melyekhez környezetük képes alkalmazkodni. Magyarországon csupán Nógrád megyében nincs felsőoktatási intézmény, s lehet látni a megyére vonatkozó statisztikai kimutatásokon, hogy ez milyen negatív hatással jár. Tehát az egyetemeknek, főiskoláknak lakosság-megtartó szerepük is van. Arról viszont kötelességünk beszélni, hogy valóban minden felsőoktatási intézmény olyan szakokat működtet-e, melyekre valóban szükség van. Számunkra az a lényeges, hogy a hallgató az adott diplomát megszerezze, s azzal el is tudjon helyezkedni. Amennyiben a végzett hallgató diplomájával nem tud a munkaerőpiacon elhelyezkedni, akkor az egy szükségtelen diploma. Ilyen esetben az adott szakok indítását, fenntartását át kell gondolnia mind az intézménynek, mind a fenntartónak, s az alkalmazói, gazdasági környezetnek is. Tehát ennek a három félnek együttesen kell meghatározni azt, hogy milyen képzések szükségesek. Az is lényeges, hogy minden egyes felsőoktatási intézménynek legyen meghatározott profilja. Hiszen az képtelenség, hogy mindenki mindenhez értsen. S az is elképzelhető, hogy ha egy adott városban megjelenik egy gazdasági igény, akkor nem biztos, hogy jó, ha az ott működő intézmény indít annak megfelelő szakokat, ha az nem tartozik bele a profiljába. Ilyenkor az az optimális, ha egy másik felsőoktatási intézménnyel együttműködve indítják el azokat az új képzéseket, melyeket „megkövetel” a gazdasági környezet.

 Tehát az államnak be kell avatkoznia a profiltisztításba?

 – Amennyiben állami fenntartású intézményekről beszélünk, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy az adófizetők pénzéből finanszírozzuk a képzéseket. S ha az adófizetők pénze az adott képzés finanszírozásában nem térül meg, mert a hallgató képtelen elhelyezkedni, s így később keresetéből hozzájárulni a társadalmi költségek viseléséhez, joggal beszélhetünk az állam felelősségéről. Ennek ellenére annak meghatározása, hogy melyik képzés hasznosul vagy nem, azt a hallgatóknak, az intézménynek, a fenntartónak és a gazdasági környezetnek közösen kell meghatározniuk. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor a fenntartónak ki kell jelentenie azt, hogy egy adott képzés hasznosulása nem megfelelő. Arra kell törekedni, hogy olyan diplomákat adjanak ki a felsőoktatási intézmények, amelyek megfelelnek a diplomázó képességeinek, és amellyel a végzettek el is tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.

 Arról lehet hallani, hogy jövőre megszűnik a normatív finanszírozás. Ez megfelel a valóságnak?

 – Mivel ez eléggé lényeges változást jelentene a felsőoktatási rendszer életében, ezért ezt a módszert megfelelően elő kell készíteni, s bizonyos vizsgálatoknak meg kell előznie. Egy biztos, hogy átgondoljuk ezt a lehetőséget is, de azt nem jelenthetem ki felelősségteljesen, hogy a jövőre megszűnik a normatív finanszírozás.

 Sokan kritizálják a kétlépcsős képzést, és annak megszüntetését szeretnék. Államtitkár úr melyik táborba tartozik?

 – A bolognai rendszer bevezetése jó megoldásnak bizonyult, de nem kezelték kellő kritikával, és ott is alkalmazzák, ahol nem biztos, hogy kéne. Így a pedagógusképzésben is átgondoljuk ennek a szükségességét. Ezért azt elemezzük, hogy esetleg hol van lehetőség az osztatlan képzés visszaállítására. Nyugat-Európában is vannak olyan egyetemek, ahol a bolognai rendszer nem tudott jól működni, így ott az osztatlan képzéshez tértek vissza. Természetesen bármilyen döntés előtt részletes elemzést készítünk a Magyar Rektori Konferenciával egyeztetve.

 Igaz, hogy tervbe vették, hogy egyes felsőoktatási intézmények dönthetnek arról, hogy vissza szeretnék-e állítani a felvételi rendszert?

 – Már most is dönthetnek arról a felsőoktatási intézmények, hogy felvételi elbeszélgetést, vagy vizsgát vezetnek be. Megfontolandó, hogy bizonyos intézménytípusoknál nem célszerű-e ezt kötelezően bevezetni? A legrosszabb helyzet, ha valaki felvételt nyer egy adott egyetemre, s azt nem tudja elvégezni, holott képességei alapján alkalmas arra, hogy egy másik intézményben viszont diplomát szerezzen. Ilyen esetben frusztrált a hallgató, az intézmény a sikertelenség miatt, és fölöslegesen költöttünk pénzt, holott ez a helyzet elkerülhető lett volna. Ezért lényeges, hogy a jelentkezők arra törekedjenek, hogy a képességeiknek megfelelő intézménybe jelentkezzenek, s ott értékes diplomát szerezzenek.

Medveczky Attila