vissza a főoldalra

 

 

 2014.08.16. 

A „megújuló vagy atomenergia” szembeállítás teljes mértékben hibás

Számításaink szerint egyértelműen versenyképes lesz a paksi áram ára

A magyar villamosenergia-rendszerben a fogyasztás bővülésének és a fosszilis tüzelésű blokkok üzemen kívül helyezésének hatására 5000 megawattnyi extra kapacitással kell számolni 2025-ig. Prof. Dr. Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű bővítésének kormánybiztosa: az energiapolitika fő célkitűzései, hogy úgy tudjuk az energiaellátást megvalósítani, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkenjen, hogy szavatoljuk az energiaellátás biztonságát, és amennyire lehet, a vezetékes importforrásoktól függetlenedjünk.

 2011-ben a hazánkban felhasznált villamos energia 37%-a származott az atomerőműből, 16% import volt, 25%-át földgáz alapon állították elő, 15% a lignit részesedése. Az elmúlt években folyamatosan emelkedett az import részaránya, ez ma már közel 25%. Ezért is szükséges a Paksi Atomerőmű bővítése?

 –Hosszú távra tekintve a paksi építkezés valójában nem jelent mást, mint kapacitás-fenntartást. 2032 és 2037 között leáll az a négy blokk, ami jelenleg Pakson üzemel. Ezek darabonként 500 MW-os blokkok, és így az említett öt évben ez a 2000 MW-nyi termelőkapacitás kiesik. Valóban, ahogy a kérdésében is említette, a hazai villamosenergia-fogyasztásban hozzávetőlegesen 36% az atomenergia részesedése. Amennyiben leállnak ezek a blokkok, akkor a legnagyobb szén-dioxid kibocsátás mentes termelés eltűnik a rendszerből, és a stabil alaperőművi termelés is megszűnne. Emiatt szükséges új atomerőművi egységek építése. A nehézséget az okozza, hogy minden atomerőmű megépítése hosszú időt vesz igénybe, hiszen „csak” az előkészítés 4-5 év, és az építkezés is minimum 5-6 évig tarthat. Ha azt nézzük, hogy a most felépítésre kerülő darabonként 1200 MW teljesítményű, úgynevezett harmadik generációs atomerőmű minimum 60 évig képes működni, akkor kijelenthetjük, hogy a két új blokk helyettesíti majd hosszú távon azt a négy blokkot, ami ma Pakson rendelkezésre áll. Emellett felvetődik az átmeneti időszak kérdése: 2025-re tervezzük az 5-ös blokk elindítását, s ehhez az időponthoz képest a mostani 1-es blokk hét évvel később áll le. Ez az átmenti időszak biztonsági okokból hasznos. A mérnöki gondolkodás konzervatív, így a bizonytalanságok kikompenzálására mindig a biztonság irányába térünk el. Ilyen értelemben egyáltalán nem elfogadhatatlan, hogy 6-7 év átfedés legyen a mostani blokkok és az újak üzeme között. A termelőkapacitásnak mindenképpen meg kell lennie. Magyarországon tízévente kötelező felülvizsgálni a nukleáris blokkok biztonságát, nem lehet húsz évre előre megadni az engedélyt. Ezért arra is fel kell készülni, hogy mi teszünk akkor, ha az egyik jelenlegi paksi blokk nem kap engedélyt az utolsó tíz éves üzemi ciklusára, és idő előtt le kell állítani. A 2025-2032 közötti átmeneti időszak a számításaink szerint uralható. Abban a 7 évben, amikor mind a hat blokk egymás mellett megy majd Pakson, hozzávetőlegesen évi 2 terawattóra, az erőmű termelésének 5-6 százaléka lehet legföljebb, amit exportálni kell.

 Versenyképes lesz a paksi áram ára, mire felépülnek ezek a blokkok?

 –Az erre vonatkozó számításaink azt mutatják, hogy egyértelműen versenyképes tud lenni a paksi áram ára. Akár a földgáz, akár a szén, akár a megújuló bázisú villamosenergia-termelő berendezésekkel hasonlítjuk össze az atomerőművet, akkor versenyképes árat kapunk. Tehát gazdasági szempontból is ésszerű, megvalósítható ez a beruházás. Ennek egyik fő oka, hogy nagyon kedvező hitelkamatokkal kapjuk az orosz féltől a finanszírozást. A kezdeti időszakban 4% alatti a kamat, és az utolsó törlesztési időszakban is 5% alatti, s mindez az ilyen hosszú távú beruházást illetően radikálisan befolyásolja az árat. Tudjuk, hogy az elmúlt hónapokban a sajtóban zavarba ejtően ellentmondásos számokról olvashatunk. Ennek az az alapvető oka, hogy különböző peremfeltételekkel készültek különböző számításokat, s így, ha más paramétereket teszünk be egy modellbe, akkor más eredményeket kapunk. Ha az orosz-magyar államközi megállapodásban rögzített paraméterekkel elvégzett modellszámítások eredményeit vetjük össze, nagyon hasonló számokat kapunk.

 A blokkok hűtésre szükséges-e új kapacitást kiépíteni?

 –A Duna Európa leghosszabb folyója, s Magyarországon meglehetősen nagy vízhozammal állt rendelkezésre. A Duna átlagos vízhozama a paksi szelvényben körülbelül 2300 köbméter másodpercenként. Jelenleg az atomerőmű körülbelül 100 köbméternyi vizet vesz ki másodpercenként a Dunából és használja föl hűtésre, majd ugyanezt a vízmennyiséget visszaengedi néhány fokkal megmelegítve a folyóba. Az új blokkoknak a termelőkapacitása kissé nagyobb lesz a mostaniaknál, s fizikai okokból ezzel függ össze a hűtési igény is. Tehát valamennyivel nagyobb hűtővíz igénye lesz az új blokkoknak – körülbelül 125 köbméternyi lesz másodpercenként a víz felvétele. Könnyű belátni, hogy ez a kismértékű hűtővízigény-növekedés semmilyen kárt nem tesz a Duna ökoszisztémájának. Az új blokkoknak mindenképpen külön hűtővíz-kivétellel kell rendelkezniük, nem lehet azt a jelenlegi szivattyútelepre alapozni. Ha a két új blokk csak akkor lépne üzembe, amikor a régiek leállnak, akkor sem lehetne közös épített része a hűtővíz-ellátásnak. Előfordulhat olyan, hogy nyáron a folyónak alacsony a vízhozama és magas a hőmérséklete is. Ám ez a ritka eset sem jelentene problémát, a blokkokat gond nélkül vissza lehet terhelni arra a néhány napra, amíg fennáll a kis vízhozam és magas vízhőmérséklet. Az elképzelések között szerepel továbbá, kiegészítő hűtést is építenek az új blokkokhoz annak érdekében, hogy a kis vízhozamú magas környezeti hőmérsékletű nyári napokat is át lehessen hidalni az erőmű visszaterhelése nélkül. Azt is ki kell emelnem:  nem kell duzzasztógátat építeni Paks alatt ahhoz, hogy az erőmű hűtését biztosítani lehessen.

 Három műszaki szerződést kell előkészíteni a paksi atomerőmű bővítésével összefüggésben. Milyen elemeket, kikötéseket tartalmaz ez a három szerződés?

 –Most szövegezzük a szerződéseket, így a részleteket nem tudom közölni a kedves olvasókkal. Az egyik szerződés az erőmű tervezésére, felépítésére és üzembe helyezésére vonatkozik. A második az üzemanyag-szállítás, s a kiégett üzemanyag elszállítását tisztázza, míg a harmadik az üzemeltelés és a karbantartás részleteiről szól. Az eddig megkötött két államközi szerződés hozzáférhető az interneten is, hiszen az Országgyűlés is tárgyalta ezeket a szerződéseket, melyek az általános keretmegállapodást rögzítik. Ez a két szerződés az alapja a most kidolgozás alatt lévő műszaki természetű szerződéseknek.

 Németország viszont úgy döntött, leállítja valamennyi atomerőművét, és a megújuló energia termelésére áll át. Magyarországon kívül más államok is döntöttek arról, hogy újabb reaktorokat építenek?

 –Tudni kell, hogy bár Németországnak az a rövid-, közép- és hosszú távú terve, hogy az ország szén-dioxid kibocsátását jelentősen csökkentse, s úgy biztosítsák a biztonságos energiaellátást, ennek a célkitűzésnek a teljesítésében eddig kudarcot vallottak. Hiszen Németországnak 2011 óta évről évre növekedett a szén-dioxid kibocsátása, mert a leállított atomerőműveknek a nagy alaptermelését nem tudták kiváltani azok a megújuló források, amik ugyan nagyon nagymértékben fejlődnek náluk, de mivel ingadozva állnak rendelkezésre, nem ugyanolyan szereplői a villamosenergia-rendszernek, mint a leállított reaktorok. Így nem a megújuló forrásoknak adott teret az atomerőművek kieső kapacitása, hanem sokkal inkább a barnaszén-felhasználásnak. Azt gondolom, hogy „megújuló források vagy atomenergia” szembeállítás teljesen hibás. Az energiapolitika fő célkitűzései, hogy úgy tudjuk az energiaellátást megvalósítani, hogy a szén-dioxid-kibocsátás csökkenjen, hogy szavatoljuk az energiaellátás biztonságát, és amennyire lehet, a vezetékes importforrásoktól függetlenedjünk. Ebből a szempontból az atomenergiának ott a helye az „energiamixben”. De nem állítjuk azt, hogy csak atomenergiával kell a „jövőt megoldani”, hanem olyan „energiamixet” kell összeállítani, amiben az atomenergia, a megújuló és bizonyos fosszilis források megfelelő arányban vesznek részt. A kérdése második részére rátérve: azt a gondolkodásmódot, amit most közöltem, több európai ország vallja – például: Csehország, Szlovákia, az Egyesült Királyság, Franciaország, Svédország, Finnország. Ezek az államok ugyanúgy „több lábon” szeretnének állni az energiaállatás területén, mint Magyarország.

 Vannak olyan vélemények, hogy ez az építkezés teljesen kiszolgáltat minket az oroszoknak, a gáz is onnan jön...

 –Nem mindegy, hogy vezetékes, vagy nukleáris energiahordozó importjától függ egy adott ország. Villamosenergiát importálni a legkockázatosabb, mert ha ez a fajta import hirtelen megszűnne, akkor az energiaellátás ellehetetlenülne. A földgáz kicsit kevésbé kockázatos ellátásbiztonsági szempontból, mint a villamosenergia-import, de ez is vezetéken érkezik, s azt is tudni kell, hogy hazánk rendelkezik földgáztároló-kapacitással, s ezek képesek áthidalni bizonyos, 2-3 hónapos ellátási válsághelyzeteket, de ennél hosszabb időre földgázt tárolni nem tudunk. A mostani szabályok szerint az atomerőművek üzemanyagát két éven keresztül kell tárolni. Tehát két évre áll itthon rendelkezésre nukleáris üzemanyag az atomerőműben. Ez nagy biztonságot ad a hazai áramtermelésben. Ráadásul a nukleáris üzemanyag beszerzése diverzifikálható. Az urán piaca teljesen más, mint a földgázé. Ha kitermeljük az uránércet, utána még több munkafázison kell keresztülmennie, mire üzemanyagként használható kazetták lesznek belőle. Ellátás-biztonsági szempontból ez nagy előnye az atomenergiának.

 Az ellenzék nem egy alkalommal bírálta a bővítést. Jávor Benedek, az Együtt PM európai parlamenti képviselője kérelmet nyújtott be az Európai Bizottsághoz (EB), hogy vizsgálja ki a közbeszerzési eljárás nélkül januárban létrejött „Paks II” atomerőmű-bővítés ügyletét a magyar kormány és az orosz kormány között. Mi erről a véleménye?

 –Attól tartok, hogy ebben az esetben nem szakmai, hanem pártpolitikai kérdésekről van szó. S párpolitikával nem szeretnék foglalkozni, mert én szakemberként tekintek erre a projektre. Az EU-s ügyekkel kapcsolatban pedig megjegyzem: Magyarország számára egyértelműen törvényben leírt feladat, hogy egy olyan nagy beruházást, mint amilyen a paksi bővítés, jelentsen be az EB számára. Ez már akkor is megtörtént, mielőtt a két ország között létrejött volna a megállapodás. A többi ügyben, így a közbeszerzés kérdésében is bejelentési kötelezettségünk van, s ezen dolgozik a magyar apparátus. Tehát a hazai hivatalos szervek foglalkoznak azzal, hogy az EB-vel tárgyaljanak a bővítéssel kapcsolatban, s megtegyék a megfelelő lépéseket.

 

Medveczky Attila