|
 2014.08.16.
Tanúsító rendszert működtet a PÁTOSZ
Mi is annak örülnénk, ha egyszerűbb lenne a pályáztatási
rendszer
A Pályázati
Projektmenedzserek és Tanácsadók Országos Szövetsége (PÁTOSZ)
kidolgozta és már működteti a „Megbízható tanácsadó”
tanúsító rendszert.
Miért érezték szükségesnek, hogy tanúsító
rendszert működtessen a szakmai szövetség? – kérdezem Maróczi
Imrét, a PÁTOSZ elnökét.
– Hozzávetőlegesen 15 éve indult el hazánkban a pályázatírói,
pályázati tanácsadói szakma, de olyan kritériumrendszer nélkül,
amely alapján meg lehetett volna ítélni egyesek munkáját. Mi
a szövetségen belül tudtuk azt, hogy kik azok, akik rendesen végzik
a munkájukat, s elfogadták az etikai kódexet, de nagyon sokan
nem tartoznak a szövetségünkhöz. Sajnos azokról a pályázatírókról
terjedtek a hírek, akik rosszul dolgoztak vagy csaltak, s ezzel
ők maguk is bizonyos mértékéig lejáratták a szakmát.
Azokat, akik jól dolgoztak, senki sem reklámozta, s ezt szerettük
volna valamilyen mértékben kompenzálni. Ezért vezettük be a
szakma önszabályozásaként a „Megbízható tanácsadó” tanúsító
rendszert.
A piac tisztulását ezzel a rendszerrel teljes mértékben
el lehet érni?
– A piac tisztulása nem következhet be egyik napról a másikra.
5-10 ezerre tehető azok száma, akik részmunkában, vagy teljes
munkaidőben foglalkoznak pályázatkészítéssel, pályázati
projektmenedzsmenttel. Pontos számot nem tudunk mondani, mert nem
készült erre vonatkozóan regisztráció, sőt a könyvelők egy
része profilbővítés miatt is vállal pályázatírást. A szövetség
azt várja a rendszertől, hogy segítse a piac tisztulását,
kiszűrje a „kóklereket”, és választási lehetőséget kínáljon
a megbízható, etikus pályázatírók köréből. Tehát a szövetség
igyekszik megkönnyíteni azoknak a pályázóknak a helyzetét,
akiknek nincs a környezetében biztos, jó pályázatelkészítő
vagy pályázati tanácsadó. Ők, ha felmennek a szövetségünk
weboldalára, elolvashatják azok neveit, akik megkapták a
„Megbízható tanácsadó”-kártyát, tehát már megfeleltek
bizonyos kritériumoknak.
Milyen elvárásoknak kell megfelelnie annak, aki
megkapja a „Megbízható tanácsadó”-kártyát?
– A legalapvetőbb elvárás: oklevél, minimum 5 év tanácsadói
tapasztalat, a kiírás típusától függően 5-15 darab pályázat
végigvitele pályázati projektmenedzserként, 5 referencia, és
vállalja, hogy betartja a PÁTOSZ Etikai Kódexét. Az ország bármelyik
tanácsadója megszerezheti a Pályázati Projektmenedzserek és
Tanácsadók Országos Szövetsége (PÁTOSZ) által kiadott
„Megbízható Tanácsadó” autentifikációs tanúsítványt,
ha a vonatkozó szabályzatnak megfelel. A referenciákat természetesen
leellenőrizzük. A jelentkező megadja annak a személynek, cégnek,
vállalkozásnak a nevét, akinek dolgozott, s mi utánanézünk,
hogy az illető mennyire végzett jó munkát. S ha mindez megvan,
akkor egy bizottság hozza meg a döntését. A grémium egy része
a PÁTOSZ-tagjaiból áll, s külsős tagokból, akik kamaráktól,
vállalkozói szövetségektől érkeznek. Ezen kamarák, szövetségek
tagjai információkkal is szolgálhatnak a jelentkezőkről.
Amennyiben a döntés pozitív, az elnökség elfogadja a bizottság
határozatát. Az elfogadott tanácsadó a nevére szóló, sorszámozott
plasztik kártyát és tanúsítványt kap. A neve felkerül a
weboldalunkra, ahol bárki ellenőrizheti, hogy az ő tanácsadója
szerepel-e ott, ill. névre szóló kártyája érvényes-e. A tanúsítvány
az adott év december 31-éig érvényes, és évről évre újból
meg kell újítani, ami biztosítja, hogy csak a szakszerű, jó
minőségű munkát végző, és etikus magatartást tanúsító
tanácsadók rendelkezzenek vele. Aki esetleg év közben rossz
munkát végezne, vagy becsapná az ügyfelét, azt leveszik a PÁTOSZ
weboldaláról, s bekerül a megbízhatatlanok kategóriájába. S
a kártya csak a weboldalon való megjelenéssel együtt érvényes.
Tehát aki jól végzi a munkáját, az az üzletfejlesztésben előnyt
élvez, mert ott szerepel a megbízhatók között, s aki nem,
piaci hátrányt szenved el.
Előfordul, hogy fél évnél több is eltelik, mire megkötik
a támogatói szerződést a nyertes pályázóval. És sokszor a
nyertes csak ezután akar fizetni a pályázatírónak vagy a pályázati
tanácsadónak. Ilyen esetben mit lehet tenni?
– Valóban egy nehéz helyzetre kérdezett rá, mert a tanácsadó
szinte hitelben dolgozik a pályázónak. S csak az elbírálás
után derül ki, hogy megkapja-e munkájának ellenértékét. A pályázó
pedig sokszor hitegeti a pályázatírót, hogy ha nyer, akkor
megkapja a díját. Régebben volt egy fix díj, de ez megszűnt,
s a díjak a pályázat típusától is függnek. S azt is tudni
kell, hogy az ügyfél sokszor a legolcsóbb tanácsadót választja
ki, s arra sincs figyelemmel, hogy míg az egyik állandóan képezi
magát, ismeri a vonatkozó összes jogszabályt, addig a másik
trehányabb munkát végez.
Sokat lehet arról olvasni, hogy a 2014–2020-as európai
uniós fejlesztési időszakban egyszerűsödnek a pályázatírások.
Így nem félő, hogy nem lesz nagy számban szükség piaci
alapon működő pályázatírókra?
– Egyelőre még nem tudjuk pontosan azt, mit takar az
egyszerűsítés fogalma. Jómagam 17 éve hallom, hogy egyszerűsítik
a rendszert, de ez igazából nem tapasztalható. Mi is annak örülnénk,
ha egyszerűbb lenne a rendszer, nem lenne túlszabályozott, mert
annak, aki egy teljes év összes pályázatát, és a vonatkozó
előírásokat követni akarja, körülbelül 20 ezer oldal előírást
kell ismernie. Ha ezt a felére csökkentik, még az is nagyon
sok. Annak is örülünk, ha egy konkrét pályázatnál egyszerűsítik
a feltételeket, hiszen maga a PÁTOSZ javasolta 7 évvel ezelőtt
az akkori fejlesztési ügynökségnél, hogy ahol az összeg nem
éri el a 15-20 millió forintot, legyen automatikus a pályáztatás,
ami azt jelenti, ha a pályázó megfelel bizonyos kritériumoknak,
akkor kapja meg a forrást. Tehát a kis értékű pályázatoknál
rövidítheti a folyamatot a nagyobb mértékben kiterjesztett
automatikus értékelési rendszer, ami költséghatékonyabb és
gyorsabb is. Ezt a javaslatunkat el is fogadták. Azért is
vagyunk hívei az egyszerűsítésnek, mert az ügyfél nem akar többet
fizetni azért, ha a pályázati projektmenedzsernek többször
kell adminisztrálnia. Attól nem tartunk, hogy a következő EU-s
költségvetési ciklusban a piaci pályázatíróknak ne lenne
munkájuk, hiszen a legtöbb pályázó nem ismeri az összes
vonatkozó szabályt, eljárást, s tudja, ha valamit elront az
anyagban, az adminisztrációban, akkor elveszíti a pénzét. Tehát
a pályázónak nem érdemes kockáztatnia azt, hogy ne
alkalmazzon szakembert, mert akkor valószínűleg elbukja a pályázatot.
Medveczky Attila
|
