|
 2014.08.16.
A Kecskeméti
Katona József Színház hat éve sikeresen működik
Többen váltottak jegyet és bérletet a kecskeméti színház előadásaira,
mint a korábbi években
Igaz, Kecskeméten,
a kőszínházban májusban az előadások befejeződtek, de az évad
még tovább tartott, hiszen júniusban a Kecskeméti Arborétumban
előadták az Újvilág Passiót, és július végén az Udvarszínházban
– többek közt – a Párcsere című szatírát. Miért érezte
szükségesnek, hogy Kecskemét színházszerető közönsége a
nyáron se maradjon előadás nélkül? – kérdezem Cseke
Pétert, a Kecskeméti Katona József Színház igazgatóját.
– Az az ötletünk, hogy nyáron is tartsunk előadásokat,
találkozott a közönség igényével. Hat éve vezetem a kecskeméti
színházat, s ez idő alatt természetesen sikerült
megismerkednem a város színházértő, -szerető közönségével.
Tehát számukra is lényeges, hogy nyáron előadásokat látogathassanak,
és nekünk is fontos, hogy a színházkultúra szinte egész évben
jelen legyen Kecskeméten. Három éve, hogy nyár elején
bemutatjuk az Arborétumban az Újvilág Passiót, mely erősen
hat a nézők lelki és szellemi világára, hiszen ez egy olyan történet,
amely többek közt a szeretetről, a megbocsátásról az elfogadásról
szól. Az Udvarszínházban – amelynek helyszíne a városháza
udvara – immár 12 éve mennek előadások, s mikor kineveztek
igazgatónak, úgy gondoltam, hogy nem szakítom meg a folyamatot,
hiszen a közönség szereti az ott előadott produkciókat. Az
Udvarszínházba vendégelőadásokat is hívok, és előbemutatót
is tartunk. Egy évadban 12-15 bemutatónk van, ami igen nagy kihívást
jelent, ezért előre dolgozunk. Ilyen idén nyáron a Párcsere,
amelynek a kőszínházban október 4-én lesz a premierje, s amit
maga a szerző Jurij Poljakov is megtisztel jelenlétével. Később
ezt a darabot az új kamaraszínházunkban játsszuk, melynek felújítási
munkálatai jelenleg is zajlanak.
Hol lesz a kamaraszínház?
– A város centrumában, a Rákóczi úton található egy
közel száz éves moziépület, amely több mint 20 éve üresen
áll. Az Új Széchenyi Terv Dél-alföldi Regionális Operatív
Program támogatási rendszeréhez sikeres pályázatot nyújtottunk
be Hírös Város Turisztikai Központ címen és ott működik
majd, reményeim szerint januártól, a Kelemen László Kamaraszínház.
A 2013–2014-es évad egyik érdekessége volt a Kecskemét
City Balett, a színház újonnan alakult táncegyüttesének első
önálló műsora. Tehát a színház immár tánctagozattal is bővült?
– Eddig a Kecskeméti Katona József Színház egytagozatú
színház volt, s a City Balett létrejöttével többtagozatúvá
vált. Barta Dóra értő és művészileg igen magas kvalifikációval
rendelkező személyisége volt a garancia számomra – ezért kértem
föl a táncegyüttes létrehozására. Minden reményemet felülmúlta
az első közös évadunk. Ha kellett, statisztáltak, prózai
darabban szöveget is mondtak – saját bemutatójuk, a Négy évszak
pedig fantasztikus volt. Ezt a darabot az ország több városában
is játszották, s minden szerénytelenség nélkül állíthatom,
hogy a miénk az ország egyik legjobb táncegyüttese, holott
csak egy éve jött létre. Az együttes megalapítása a fő célom
egyik állomása, mert azt gondolom, hogy minden vidéki színház
nemzeti színház, még akkor is, ha nem tartozik kiemelt státusba,
és nincs a nevében az a szó, hogy „nemzeti”. Azt szokták
mondani, hogy az öt vidéki színház azért nemzeti, mert többtagozatúak
és operát is játsszanak. A kecskeméti színház is játszik
operát a gyerekek számára két éve, sőt a Magyar Állami
Operaház Gördülő Operájának premierje is nálunk volt. Tehát
formájában minden lehetőségünk megvan arra, hogy nemzeti színházzá
váljunk, tartalmában pedig – én így érzékelem – a
kecskeméti színházi műhely már két éve készen áll erre a
rangra. A Kecskeméti Nemzeti Színház Katona József Színháza
– remélem rövidesen így nevezik majd.
Hogyan tudták elérni azt, hogy idén többen váltottak
jegyet és bérletet a Kecskeméti Katona József Színház előadásaira,
mint a korábbi években?
– Mára nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon komoly műhelymunka
folyik itt, és az ország egyik legkitűnőbb színházává vált,
így természetes, hogy egyre látogatottabbak az előadásaink.
Nemcsak a kecskemétiek vagy Bács-Kiskun megye lakosai váltanak
bérletet produkcióinkra, hanem Pest, Csongrád, Békés, sőt
Borsod-Abaúj-Zemplén megyei bérletesünk is van. Mindez annak a
munkának a gyümölcse, amit hat évvel ezelőtt kezdtem el. S
arra is büszke vagyok, hogy az előző évad kezdetén a Vidéki
Színházak Fesztiválját a kecskeméti nyerte meg Hangyaboly című
produkciójával. Az azt megelőző évadban pedig Buborékok című
darabunk lett fesztiválnyertes. Múlt évi londoni sikerünk után
ez évben az Augsburgi Brecht Fesztivál meghívottai voltunk,
ahol az Angliai Második Edward élete című előadásunkat a
fesztivál intendánsa úgy jellemezte, mint „minden képzeletet
felülmúlóan jó produkciót”. Ezek az eredmények a
befektetett munka hozadékai, s ebből adódik, hogy évről évre
többen váltanak bérletet és jegyet előadásainkra.
Vannak, akik azt mondják, hogy attól, ha egy színház
szakmai sikereket ér el, még nem jelenti azt, hogy a közönség
is kedveli a produkcióit.
– Nem hiszek abban, hogy a színháznak csak a szórakoztatás
a feladata, és ezért csak könnyebb darabokat kell játszani,
mert a nézőket nem érdekli a gondolatiság, csak az olcsó
humor. Abban hiszek, hogy egy jó előadás, ami gondolkodtat is,
kérdéseket tesz föl, jobb esetben azokat meg is válaszolja,
megtalálja a maga közönségét, népszerű lesz a publikum körében.
Nálunk a művészi szempont az elsődleges. Még a vígjátékok,
és az operettek esetében is arra törekszünk, hogy a művészi
színvonal érvényesüljön. Sokszor azt tanácsolták nekem,
hogy évad végén csak operettet játsszunk, mert arra van igény.
Kiderült, ez nem igaz, mert a valódi jó darabra mindig bejön a
közönség.
A szakmai sikerek és a díjak motiválják is a kecskeméti
színház művészeit?
– A szakmai
sikerek, díjak nagyon fontosak a társulat számára. Hiszen
nagyon sokat játszunk, sok bemutatót tartunk egy évadon belül,
ezért embert próbáló a színészek munkája. De a sikerek, a díjak
a nehézségek nagy részét elfeledtetik. Márpedig a Kecskeméti
Katona József Színház hat éve sikeresen működik. S ez
hatalmas erőt ad művészeinknek, akik azt is tudják, olyan művészi
feladatokat kapnak, melyek pályájukon előrelépést jelentenek.
Éppen ezért nem véletlenül választottuk az elmúlt évad mottójául
ezt a Castellucci-idézetet: „Hétköznapjainkat a szórakoztatás
börtönében éljük, a művészet lehetőség a szabadulásra.”
Művészekről beszéltem, de sokan megfeledkeznek a háttérmunkásokról,
a szervezőkről, azokról, akik nélkül nincs előadás. Igazgatóként
törekszik arra, hogy őket se kezeljék „másodrendűként”?
– Igazgatóként az egyik legfontosabb feladatom, hogy minél
jobban kifejezzem, mennyire megbecsülöm azokat, akik nem állnak
ki a színpadra, nem előadói egy adott produkciónak, munkájuk
mégis nélkülözhetetlen számunkra. Arról nagyon kevesen
tudnak, milyen sokan dolgoznak a háttérben annak érdekében,
hogy létrejöjjön egy előadás. Éppen ezért alkotótársaknak
tekintem őket. Kiváló munka folyik a különböző tárakban, műhelyekben
is. Nagyon boldog vagyok, amiért idén rangos elismerést kapott
férfi szabótárunk vezetője. Korábban pedig a Magyar Teátrumi
Társaság díjazta díszletműhelyünk vezetőjét. Közvetlen
munkatársaim is remekül dolgoznak, így a gazdasági vezetőnk,
Horváth Ilona, akivel nagyon jól együtt tudok működni. Értő
csapat dolgozik a Kecskeméti Színházban, melynek minden tagja részese
a már említett feszített tempójú munkának, hiszen egy évadban
három helyszínen több mint 350 előadást játszunk. Éppen ezért
színházunk olyan munkahely, ahol – véleményem szerint –
csak hivatásszerűen lehet dolgozni.
A jövő évad szerzői közt találjuk: Vörösmartyt,
Vernét, Bizet-t és Déry Tibort is; sőt egyik darab „társszerzője”,
nem más, mint Rossini. Ez azt mutatja, hogy törekednek a változatosságra,
s a nézők „csemegézni” tudjanak a darabok között?
– Bács-Kiskun megyében egyetlen színház működik, ezért
sokféle műfajt kell magas színvonalon képviselnünk. Kecskemét
városa nagyon előnyös helyzetben van, mert színházának három
játszóhelye van, s nagy szerepet töltenek be a gyermek- és ifjúsági
bemutatók. Hiszen az előadásainkat megtekintő gyermekekből
lesz 10-15 év múlva a színház törzsközönsége. Ezért korántsem
mindegy, hogy milyen produkciókat játsszunk számukra. Vannak
olyan programjaink is, melyek látszólag nem kötődnek szorosan
a színházi munkához. Ilyen például a SZÍN-TÁR: 3 ország, 5
egyetem, 63 vizsgaelőadás, több mint 4 ezer néző – ez az ötödik
születésnapját ünneplő Színművészeti Egyetemek Találkozójának
eddigi mérlege. Tetthely című produkciónkat pedig a Bács-Kiskun
Megyei Rendőr-főkapitánysággal együtt szervezzük, hogy felhívjuk
a diákok vagy a nyugdíjasok figyelmét az őket leggyakrabban érintő
veszélyhelyzetekre. Másrészt a Kecskeméti Katona József Színház
a Városi Támogatási Program segítségével egyedülálló
programsorozatot indított három évvel ezelőtt általános- és
középiskolai tanárok részére harmadik alkalommal Mű érték
és Műérték címmel. A program segítségével szeretnénk a már
meglévő kapcsolatot a színház és az iskolák között elmélyíteni,
segítséget nyújtani az előadások értelmezéséhez és
feldolgozásához. Második éve rendeztük meg sikerrel Kecskeméten
az OlimpiART színészolimpiát, melyre az ország minden részéről
és határon túlról várjuk a sportolni vágyó és szerető színészeket
és színházi dolgozókat. Ezek a programok nemcsak színesítik
munkánkat, hanem azt is megmutatják: olyan művészi műhelyt működtetünk
Kecskeméten, ahol nemcsak a belső színházi értékekre figyelünk,
hanem az egész város és a színházszerető közönség igényeit
is igyekszünk kiszolgálni.
Medveczky Attila
|
