vissza a főoldalra

 2014.08.16. 

In memoriam Csurka István

Magyarország felszámolása (VII. rész)

Európától sok segítséget nem várhatunk. Ámde, ha bizonyító erővel mutatjuk fel új értékeinket, ha kiemelkedünk a posztkommunizmus zűrzavarából a jobb minőségű élet mozgóképeivel, akkor felfigyel ránk az újak iránti régi fogékonyságával. S akkor mégsem leszünk felszámolva.

 Beletörődéshez cenzúra

 Most tehát az új hatalom, amely 1945 óta folyamatos, a következő, valóban újszerű – mert a jelen helyzetből fakadó – célokat akarja megvalósítani:

– A nemzeti pártok, ha úgy tetszik, a jobboldal pártvereségéből a nemzeti ügy, a népi törekvések, a magyarság korszerű népi alapzatú újjászületésének, megszületésének a vereségét kihirdetni: a magyarság saját ügyét, útkeresését, szétszórtságában összetartozásának ügyét mint magát a magyar társadalmat sem érdeklő kérdést lesöpörni;

– Az IMF és Valutaalap követelései mögé elbújva, fenntartani az adósságcsapdát, minek következtében tovább zsugorodik a termelés, szűkül a piac, tehát a privatizálható vagyon leértékelődik, így a célzatosan megválasztott vevőkör potom pénzért, szinte ingyen juthat hozzá; ezzel párhuzamosan és szintén a mindent elvonás, szűkítés körülményei között minél kisebbre és jelentéktelenebbre szorítani a belföldi kisvállalkozást, az iparkezdést, minél csekélyebb létszámú, önlábán álló magyar tulajdonost eltűrni, a korábban elindított akciókat, mint a kárpótlás, mint a kistulajdonosok részvényhez jutása, a munkavállalók részvényvásárlása saját üzemükben stb. fokozatosan felszámolni;

– A fontos ágazatoknak, hálózatoknak, a már bent lévő vagyonnak az ezután beérkező nagytőkések kezére játszása, a földtörvény megváltoztatása, elősegítendő a külföldiek korlátozás nélküli földhöz jutását, ingatlanvásárlását, a bevándoroltaknak ezekbe a lakásokba költözését.

Ennek biztonságos végrehajtásához a kétharmadnál is nagyobb parlamenti többség már megvan – ezért kellett a koalíció és az a teljes biztonsággal működő választási rendszer, beleértve a technikát is, amely hozta a közvélemény-kutatás által megjósolt eredményt –, de nincs még meg a másik feltétel, a magyar nép beletörődése. Ehhez cenzúra kell.

Tehát szigorú cenzúrát vezetnek be. A feltételét ennek is megteremtették, elfoglalták a Rádió és a Televízió legfontosabb posztjait és felgerjesztették a félelem légkörét, az ellenfeleket gátlástalanul kisöpörték.

A legugyerákosított magyarság

 A sajtó 90 százaléka a kezükben van, mégsem nyugodtak. Az elmúlt négy évben ők, a liberálisok küzdöttek leglátványosabban az akkor nem is létező cenzúra ellen. Sok emberben, értelmiségiben ez megbecsülést váltott ki. Az emberek szeretik szabadnak érezni magukat. Sok embernek a másik szabadsága is fontos. Ügyelniük kell, nehogy nyilvánosan szembekerüljenek önmagukkal.

Ezért most előbb ellenséget kell teremteni. Olyat, amelytől ésszerűen is meg kell védeni a társadalmat. Előtérbe kerül a jéghegy. Fel kell rajzolni a falra a mumust, a szélsőséges nacionalizmust, az antiszemitizmust. Természetesen ennek határait nagyon elmosódottan kell megvonni. Azért legyen bizonytalan a határ, hogy aki tiltott övezet felé indul magyar ügyben, töltse meg a lelkét öncenzúrával és egy kicsit rettegjen is. Ha rámondják, átlépte a határt, a kiközösítés, a meszesgödör vár rá. Így aztán előbb-utóbb elsorvad a nemzeti önismeret.

Ez a fenyegetés nemcsak az írókra és újságírókra vonatkozik. A tanárokra és a papokra is nyilvánvalóan, de nem menekülhet meg egy üzemi, vállalati közösség esetleges hangadója sem, mert ez a cenzúra lassan kiterjed, és az ilyenfajta beszédek miatt elbocsátás következik.

Ugyanakkor a nagy közvélemény-alakító intézményekben, a rádióban és a televízióban elcsavarják a politikai tájékoztatást csapját. A jelszó: nem kell annyi politika. Helyette jön a csevely. Elemzés helyett felületes beszélgetés és sok kedves, bohókás dolog. Szórakoztatni fogják a népet, miközben kirabolják. Nevessünk és kacagjunk, amikor félelmetes terror dühöng látszólag csak a szélsőjobb, valójában a nemzet ellen, amikor korog a gyomrunk és nincs mihez kezdenünk. A magyar nép szokja meg hogy itt mostantól ő nem kezdeményez, hanem igazodik, követi a kozmopolita műveltségűeket, az européereket vagy a bunkóságukkal hivalkodókat. A cél: a tömeget legugyerákosítani.

 Fordítani kell sorsunkon

 Mindez ma részben működésbe helyezett darálás, részben terv és elképzelés, amelyhez még nincs meg minden feltétel. A magyar nép vesztésre áll a saját hazájában, de még fordíthat és lelassíthatja a saját felszámolását, várva egy kedvezőbb nemzetközi helyzetre. Ehhez a következőkre volna szükség:

– A nemzet azon részének, amely ép érzékkel és saját gerinccel rendelkezik, egy percre sem szabad lélekben és a saját tevékeny mindennapjaiban beletörődni, hogy ennyi volt a rendszerváltozás, hogy a magyar ügy, a saját ügye, hogy nemzeti sorskérdéseink megoldása véglegesen vereséget szenvedett. Egyetlen választás eredménye ehhez nevetségesen kevés.

– Megfogyatkozott erőket, a modern információs-nincstelenek seregeit össze kell terelni. Csak az egységes, egyeztetett fellépés, a szilárd, határozott keresztény és népi alapzatú nemzeti összefogás tud ellenállni. Ez a vereség legnagyobb tanulsága.

– Egyszerű, körülrajzolt, biztos érdekképviseleti alapzatú nemzeti pártokat kell csinálni, nem eltűrve, hogy a tagság és a bázis igényei és jellege ellen vezessék őket rájuk vagy beléjük épített elemek. Amíg azonban ezek a pártok végleg ki nem alakulnak, s különösen a most következő önkormányzati és a következő országgyűlési választásokon, addig ezek a nemzeti oldali pártok nem küzdhetnek egymás ellen. Haladéktalanul össze kell hívni egy összefogási tanácskozást, és ebben meg kell állapodni.

– Még ennél is fontosabb az alulról építkező mozgalmak szervezése. Az új rendszerváltás csak alulról, egy kicsiben induló s fokozatosan terjeszkedő nemzeti megújulási mozgalomból fejlődhet ki, amelyik bátran felveszi a polgári engedetlenség Gandhi viselte leplét, és az élet minden apró mozzanatába elhatol. Ez a mozgalom örökké választ. Életminőséget ajánl úgy, hogy emberi tevékenységeket választ ki és ajánl, másokat nem válasz ki és nem ajánl. Elzárkózik az idegenszerűtől azzal, hogy nem veszi meg. Állandóan mozgásban van. Sohasem erőszakos, de hajlíthatatlan és következetes. Határozottan lép fel, mert itthon van.

 Másik Magyarország

 Ez a mozgalom önművelő. Megtanítja a következő nemzedéket és az államivá tett liberális oktatás által szándékosan műveletlenül hagyottakat arra, amire kell. Vagyis egy másik Magyarországot teremt meg, hív elő szívós munkával és lent, alul köti össze a magyar népet elfeledésre ítélt századaival, értékeivel.

– Szolidárisnak kell lennünk a bajba jutottakkal. Mindenkiről tudni kell, akit az új kettős kötöttségű kurzus kiszorított. Minden jogi lehetőséget ki kell használni.

– A népszavazást népszerűbbé kell tenni, és gyakrabban kell élni vele. Népszavazással kell elejét venni a termőföld idegen kézre játszásának, a bankeladásoknak, a kárpótlás visszaszorításának, és a kárpótlás egyöntetűségét ugyanígy kell elérni.

A parlament szerepe a beiktatás hetében érdektelenné vált. A koalíció többsége több mint kétharmados, hiú ábránd szocialista vagy liberális listán bejutott képviselők lelkiismeretében felébredésére várni. Csak a népszavazásokkal lehetséges a kormány egyeduralmi törekvéseit megnyirbálni.

Néhány szót arról is, amit nem szabad.

Nem szabad megengedni, hogy malomalji, kocsmai antiszemitizmus burjánozzék el. Mindenkor tudni kell, hogy Magyarország itt leírt felszámolásához éppen erre van szüksége a kettős kötöttségűeknek, részben azért, hogy a magyar nép iránt minden rokonszenvet kiiktassanak, részben pedig – és ez a fontosabb – hogy a lényeges kérdéseket szóba se lehessen hozni.

Egyetlenegy népnek sincs joga egyetlen más népet ócsárolni, szidalmazni, gyűlölni. Értelmetlen dolog általában a zsidókat felelőssé tenni mindazért, ami ma Magyarországon történik.

Igyekeztem kimutatni, mennyi része van a mai nemzeti elégtelenségben a történelmi vezető osztálynak, az értelmiségnek, a rossz kiegyezéseknek és az osztályönzésnek. Az antiszemitizmusra való mutogatással azonban senki nem bújhat ki a felelősség alól és a magyar népnek joga van rendet teremteni a saját hazájában, joga van megakadályozni a felszámolását, akárkik teszik is ezt. Legyen hát ez a ghandis mozgalom az első, mely fellép az ostoba hőbörgések ellen, de legyen kemény és eltökélt azok ellen is fellépni, akik ezen indulatok mögé bújva akarják megkárosítani.

Van egy rossz, a Kádár–Aczél korszakban képződött elitünk, amely áll akikből áll. Ne azt firtassuk, honnan jöttek, hanem azt, hová mennek.

Európától sok segítséget nem várhatunk. Ámde, ha bizonyító erővel mutatjuk fel új értékeinket, ha kiemelkedünk a posztkommunizmus zűrzavarából a jobb minőségű élet mozgóképeivel, akkor felfigyel ránk az újak iránti régi fogékonyságával.

S akkor mégsem leszünk felszámolva.

(vége)

(1994. augusztus 18.)