vissza a főoldalra

 2014.08.16. 

Csorja Gergely: A levantei játszma

Keveset tudunk a Ciprustól Indiáig és a Kaszpitól az Arab tengerig húzódó területről. Nem tanuljuk az iskolában, nem része az általános műveltségünknek.

Erről a gigantikus és hihetetlenül sokszínű területről lényegében csak Jeruzsálem és környéke épült be közös magyar műveltségünkbe. Továbbá a meglehetősen kétes hitelességű elméletek, melyek a magyarság eredetét próbálják felkutatni az ókor nagy kultúrái között. Ugyanis az ókor nagy kultúrái, sőt mai ismereteink szerint az emberiség nagy kultúrái ezen a területen sarjadtak és teljesedtek ki.

Ezt a vidéket ma többnyire közel-keletnek szoktuk nevezni, de ismert még Levanteként is.

A nagy civilizációk közül legalább három, de talán négy is ezen a területen találkozott az elmúlt évezredekben, és ma is ez a legnagyobb civilizációs ütközőzóna. Annyi nép és vallás található itt, hogy felsorolásukra ez a cikk nem vállalkozhat. Olyan óriási az ismert történelmi folyamatok száma, a birodalmak, azok hódításainak és apokalipsziseinek olyan sokaságát sorolja fel a történelemtudomány éppen ebben a régióban, hogy vázlatos áttekintésére sincs módunk.

Most a hihetetlenül gazdag terület egyetlen eseményéből indulunk ki.

A Szovjetunió 1979-ben a hidegháború részeként bevonult Afganisztánba, miután Taraki hatalomra kerülő kommunista, szovjetbarát kormányát megdöntötte a muzulmán Hafizullah Amin. Erre válaszul a CIA 1979-től Jimmy Carter elnök jóváhagyásával az oroszok ellen harcoló muzulmán csoportokat, az ún. mudzsáhidokat, vagy perzsa kiejtéssel modzsáhedeket támogatta Pakisztánon keresztül. A Ciklon Hadművelet Reagan idején teljesedett ki és összességében több mint 20 milliárd dollárral támogatta a mudzsáhidokat. Nem mellesleg komoly haditechnikát adtak át a már akkor is meglehetősen agresszív és korántsem egységes csoportnak.

Ezeket a sok helyről érkező, de többnyire afgán harcosokat Pakisztánban képezték ki, az ISI, a pakisztáni titkosszolgálat szervezte táborokban, közvetlen amerikai segítséggel. Az amerikaiak mellett Szaúd-Arábia, sőt Kína is támogatta a muzulmán harcosokat és azok politikai hátterét. Ez a háttér semmivel sem volt különb a mai szélsőséges muzulmán szervezetekénél, de akkor az amerikai nagyhatalmi érdek és a hidegháború logikája azt diktálta, hogy a fanatikus harcosok a szabadság szimbólumai legyenek.

A Szovjetunió, letérdelése miatt feladta az Afgán háborút, majd az összeomlás határára jutott, melyből a kiutat a kommunizmus elvetése és az új Oroszország megszervezése jelentette.

Közben a ciklon hadművelet is okafogyottá vált. Csakhogy a támogatási rendszer már létezett, a kapcsolatok adottak voltak, így – bár erre közvetlen bizonyíték nem áll rendelkezésre – feltehető, hogy az amerikai titkosszolgálatok továbbra is fenntartották a kapcsolatot arab és muzulmán csoportokkal, melyek alkalmasak lehettek fegyveres konfliktusokban, merényletekben, terrorakciókban való részvételre.

Hogy pontosan mi vezetett a 2001. szeptember 11-i merényletsorhoz, az ikertornyok lerombolásához, hogy abban milyen mélységig vettek részt az amerikai titkosszolgálatok, az ún. biztonsági közösség, és hogy Oszáma bin Láden mennyire állt ugyanezen körök irányítása alatt, azt ma még nem tudhatjuk. A gyanú megalapozottnak tűnik, de amíg nincsenek megcáfolhatatlan bizonyítékok, addig csak az összeesküvés-elméletek közé tartozik az amerikai titkosszolgálatok részvétele a casus belli megszervezésében és végrehajtásában.

Szeptember 11-e hatása azonban olyan elementáris volt a nyugati világban, hogy a meglehetősen ambivalens Afganisztán elleni háborút, majd a még gyengébb lábakon álló iraki hadműveletet különösebb ellenállás nélkül lehetett elfogadtatni az amerikai, sőt az egész nyugati közvéleménnyel.

Az amerikai invázió eredményeként a korábban szintén amerikai segítséggel hatalomba kerülő és Irakot egységben tartó Szaddam Huszszein rendszere szétesett. Szaddamot kivégezték, és az amerikaiak valamiféle bábkormányt hoztak létre. Szaddam rendszere alapvetően a szunnita közösséget hozta helyzetbe, így az amerikaiak természetesen a síitákra támaszkodtak. Irak etnikailag is, vallásilag is rendkívül megosztott. Az ország 92%-ban (23 millió) iszlám vallású, ezen belül 61% síita (14 millió), 39% szunnita (9 millió). A lakosság 5,2%-a (1,3 millió) keresztény, ezen belül 3% (750 000) nesztoriánus, 1,7% (420 000) káld katolikus, 0,4% (100 000) szír katolikus, 0,08% (20 000) örmény ortodox és 0,04% egyéb keresztény egyházakhoz tartozik. Ezeken kívül több vallási csoport is létezik a világtól elszigetelve. A lakosság 2%-a a yazidi hitet követi, számuk megközelíti a félmilliót. Vallásuk zoroasztriánus, keresztény, iszlám, izraelita és más elemeket foglal össze. Élnek még egy, a síitából kiszakadt szekta követői, az Ahl-e Haqq-ok. Irakban 200 000-en vannak. Egy másik zárt, titkos vallás a shabak, amely csak Irakban található meg, követőinek száma közel 70 000. A világon egyedüliként fennmaradt gnosztikus keresztény egyház, a mandeus, híveik száma 30 000 fő. Hitük szerint nem Jézus, hanem Keresztelő Szent János az igazi Messiás. Élnek még a bahaiták, kb. 3000-en vannak Irakban, és kevesebb mint 2500 fő izraelita. Az etnikai megosztottság szempontjából a lakosság 71%-a arab (18 millió), 24%-a kurd (6 millió), 5%-a asszír (1,3 millió) és 0,4%-a shabak (100 000), és 20 000 örmény.

Ez a rendkívül sokszínű ország, miután a központi irányítást az amerikai hadsereg megsemmisítette elemeire hullott. Az amerikai kivonulás után a visszahagyott síita bábkormány és az amerikai hadsereg levetett fegyverzetével megerősített hadsereg lényegében működésképtelen.

Ezzel párhuzamosan Szíriában az Arab-tavasznak elnevezett forradalomsorozat eredményeként az alavita vallású Aszad-rezsim ellen polgárháborút indító szunnita és kurd csoportok nem tudták megdönteni Aszad hatalmát. Így az ország belesüllyedt a polgárháborúba, amiben a lázadók már nemcsak az Aszad-rezsimmel, de egymással is harcolnak. A polgárháborúba nagy tömegben érkeztek dzsihadista harcosok. Ezek a mudzsáhidok komoly pénzügyi háttérrel és jó felszereléssel hamar a legerősebb csoporttá váltak Szíriában. Olyannyira, hogy az amerikaiak kivonulása után áttörtek Irakba és most már Bagdadot fenyegetik. Kalifátust akarnak létrehozni Iszlám Állam néven. Ebből adódik az angol mozaikszó, az ISIS, mely a híradásokban egyre gyakrabban hallható.

Amikor komoly pénzügyi háttérről beszélünk, akkor persze csak becsült adatokat ismerünk. Az ISIS feltehetőleg több mint 2 milliárd dollár éves költségvetéssel működik. A szervezet még propagandakiadványt is létrehozott, mely leginkább egy nagyvállalat befektetőknek szóló beszámolójára emlékeztet. Ebben fel vannak sorolva a sikeres akciók. 2013-ban 7681 sikeres akciót hajtottak végre melyek között akad bombamerénylet, rajtaütés, aknavetőzés, mesterlövésszel végrehajtott gyilkosság és a többi.

Az ISIS szervezettsége és sikere azt jelenti, hogy nem elvakult dzsihadisták őrjöngéséről, hanem jól szervezett és szponzorált akcióról van szó. Bár erre bizonyíték nincs, de a múltat ismerve mégis feltételezhető, hogy ebben az amerikai biztonsági közösség keze benne van.

Az ISIS előretörése egy nem várt eredménnyel is járt. A síita Irán évtizedek óta először együttműködést ajánlott fel az amerikaiaknak. Hiszen a szunnita ISIS előretörése, és a síita iraki kormány bukása ellentétes Irán érdekeivel.

Az amerikai külpolitika tevékenysége – ahogy láttuk – meglehetősen sajátos ezen a területen. Ha ehhez hozzávesszük az éppen most erősödő orosz–amerikai konfliktust, és hogy Izrael államot lényegében Amerika tartja fenn, akkor úgy látszik, hogy az amerikai biztonsági közösség az Obama-adminisztráció tudtával, vagy anélkül, de újra hidegháborús viszonyokat akar létrehozni.

Ebben a játszmában – még ha nem is ez a célja – benne van egy esetleges nagyobb háború lehetősége. Egy kiszélesedő konfliktus akár hazánkra is kihathat.