vissza a főoldalra

 2014.08.16. 

Örömhír: kivették az iciri-piciri cenzort Rádi Antónia fejéből

Én például olyan ember vagyok, aki ilyen apró dolognak is tud örülni, mert mikor azt olvastam, hogy 5 évvel ezelőtt cenzort ültettek a HVG újságírójának fejébe, direkt elborzadtam. Hogyan dolgozik ez a kis cenzor? Kérdezte tőle anno egy aggódó pályatársa. – Amikor kapok egy információt, akkor kérdezgeti, hogy jaj, jaj, kell ez neked? – így Rádi.

Most hogy már nincs ott az iciri-piciri cenzor, mint egy fékezhetetlen agyvelejű nyúl, beszél, sőt ír össze-vissza. A Sesztákba vetett orbáni bizalom a miniszter korábbi cégügyeit bemutató sajtóközlések ellenére töretlen, és Kurucz Éva kormányszóvivő a múlt héten már alig burkolt simicskázással utalt arra, hogy „bizonyos gazdasági körök” befolyást akarnak gyakorolni a kabinetre, ezért lendültek támadásba a tárcavezető ellen. Az persze nem számít, hogy Kurucz Éva senkinek sem mondta ki a nevét. A Magyar Nemzet egy vezércikkben egyenesen Seszták távozását követelte. Ebből az következik Rádi logikája szerint, hogy Semjén Zsolt KDNP-elnök jobban teszi, ha kapaszkodik a székébe. Miért is? Szín- és/vagy előjátéknál komolyabb nézetkülönbségnek tetszik egy kulcsminiszter fejét követelni az Orbán Viktor miniszterelnökkel a székesfehérvári gimnáziumi évek óta bizalmas barát Simicska lapjában. Hetek óta nyilvánvalónak tűnik, hogy változóban a Fidesz gazdasági hátországa, új emberek erősödnek, s régiek, főképp a Simicskához kötődő vazallusok szorulnak háttérbe – nem kis részben a most Seszták által irányított fejlesztési területeken. Az azonban továbbra sem világos, hogy ez a miniszterelnök elrendelése alapján alakul-e így, vagy az egyre inkább ideológiai vezető szerepében tetszelgő Orbán inkább csak rábólint a kvázi kormányfő Lázár János kancelláriaminiszter tevékenységére. De hát nem az előbb írta, hogy töretlen a bizalom? Háborúnak ugyanakkor még nem tűnik a csata, ellenkező esetben a Simicska-közeli napilap aligha a kormányzati szabadságolások idejére időzítette volna az írást. Inkább úgy fest, a kegyvesztettségtől tartó oligarchák jelentősebb alku reményében végső erődemonstrációt rendeznek, vagyis beletörődtek, hogy jöhetnek a beígért oligarcha-megszorítások (reklámadó, útépítési adó, termőföld-támogatás elvonása), de a jelenleginél, illetve a tervezettnél szerényebb mértékben. Amennyiben ugyanis totális lenne a háború, a hadszíntér nem korlátozódna a politikafüggő ínyencek által olvasott Magyar Nemzetre, hanem kiterjedne a Simicska-birodalom egyéb médiaérdekeltségeire, köztük akár a piacvezető kereskedelmi rádióadóra, a Class FM-re is – vagyis a média tekintélyes hányadára. Forrásaink kizárták, hogy a harcba beszállna a szintén Fidesz-közelinek mondott Tv2, amelynek közvetett társtulajdonos-elnökét, Simon Zsoltot a párt szimpatizánsaként tartják számon (például családjának könyvesboltja kopogtatócédula-gyűjtő hely volt), de az üzletembert ennél pragmatikusabb személyiségként ismeri a médiavilág. Eddig azzal hitegette az olvasót, hogy háború van, de nem totális. Csakhogy a Simicska-cégcsoport kihátrálása a megbízható támogatók közül önmagában is gondokat okozhat a propagandára sokat adó kormánynak – információink szerint erre az eshetőségre is gondoltak a miniszterelnökségen. A HVG kormányzati körökben otthonosan mozgó forrása legalábbis utalt arra, hogy Simicska lapjai jórészt hirdetésekből élnek, és a reklámbevételük szép szelete származik a kormányzattól, márpedig ez „nyomós érv” lehet. Mire? Háborúra, vagy legalább kis harcocskára? Ráadásul úgy ítélik meg a kancellárián, hogy a jobboldali sajtó gárdáját a kormány értékei iránt elkötelezett újságírók, szerkesztők adják, akiket nem lehet egyik napról a másikra átállítani – még médiatulajdonosi parancsra sem. De ha ez így van, akkor a médiatulajdonosoknak annyi esélyük van, mint mókusnak a bozóttűzben! Seszták viselt dolgai ezzel együtt szolgálhatnak még muníciókkal a médiának. A helyzet egyébiránt hasonlatos ahhoz, ahogyan 1998-ban éppen az adóhatóság élére frissen kinevezett Simicskát érte az attak korábbi cégügyei miatt: az első Orbán-kormány illetékesei összeesküvést vizionáltak, pár hónap múlva azonban Simicska távozott az APEH éléről. Kormányközeli forrásaink szerint a fejlesztési miniszterről szóló mostani cikkek egyetlen állítása sem érte meglepetésként a miniszterelnökségen dolgozókat, sőt hatalomtechnikai szempontból nem tartják károsnak, ha egy fontos ember előéletében akadnak kérdőjelek, mondván: a külső támadások a belső lojalitást erősítik. Ahogy azt Rádi Móricka Antónia elképzeli, egy tök hülye kormányról. Kihátrálhat-e a jobboldali média elitalakulata a kormány mögül? – ez is a tétje a Simicska-érdekeltségű sajtóbirodalom újraindított támadásának a fejlesztési miniszter ellen. Puff neki! Akkor az előbb még a jobboldali sajtó gárdája által is magára hagyott harcosként lefestett médiatulajdonosoknak nincs ki mind a négy kerekük? Javaslom, hogy ültessen valaki szegény Rádi fejébe ne cenzort, csak egy iciri-piciri kis logikát.

czyla