|
 2014.08.29.
Zenta
büszkesége – a száz éves városháza
A II. világháború
kitörésének évében épült. Azóta ,,uralja'' Zenta főterét
az itt élők és az ide látogatók gyönyörűségére. A
szecessziós stílusban épült városháza egy régebbinek a helyére
épült, amelyet – a szomszédságában álló Szent István-templommal
együtt – tűzvész pusztított el.
Zenta egyike azon kevés vajdasági mezővárosoknak, ahol még
többségben élnek a magyarok. Kedvező földrajzi fekvése és
egyéb adottságai révén már ősidők óta lakott része ezen
vidéknek. Zenta neve 1216-ban bukkant fel először egy oklevélben,
amely szerint Saul ispán özvegye földet ajándékozott a ,,zenthai
klastromnak''. A település ekkor már virágzott, kézművesek,
földművesek és nemesi rangot viselő családok éltek itt.
Zentát átszeli
a Tisza folyó, melynek köszönhetően virágzott a halászat és
a halkereskedelem. Tőle északkeletre egykor a Chechtow (vagy
Chechtou)-i halastó volt megtalálható, amelyet egy 1224-ben
keltezett oklevélben már a budai káptalan birtokaként
jegyeztek be.
A révforgalom
Zentnál már a XIII. században megindult, sőt olyan tiszai átkelőhely
lett, aminek köszönhetően a településsel szemben, a folyó
bal partján még egy kisebb település is kialakult Zyntharew néven,
amelyet az 1241-ben a mongolok semmisítettek meg.
A XIV. század
első felében Zenta is a budai káptalan birtoka lett. Fejlődésnek
indult, és csakhamar Dél-Magyarország egyik jelentős közlekedési
és kereskedelmi csomópontjává vált.
Zenta, a szabad királyi város
A települést
mezővárosként először egy 1475-ös okiratban említik. Ekkor
már rendelkezett saját templommal, és a városiasodás jelei is
megmutatkoztak. Egy helytörténeti feljegyzés szerint 1494-ben a
Ferenc-rendi szerzetesek közadakozásból építettek kolostort a
városban. II. Ulászló, Cseh- és Magyarország királya 1506.
február 1-jén Zenta városának kiváltságlevelet adományozott,
amelyben megadta mindazon előjogokat, amelyekkel Szeged városa
is rendelkezett. Ilyen kiváltság volt például a vörös
viaszos pecsét használata, melyet a város minden kiadványán
alkalmazhattak, és amely a szabad királyi város státuszát
szimbolizálta. A címeres pecsétben megtalálható volt a búzakalász
és a kecsege, valamint a két keresztben fekvő kulcs, amely a
budai káptalan templomának névadóját, illetve Zenta város védőszentjét,
Szent Pétert szimbolizálja. A
mai Zenta
címere mindmáig megmaradt.
A
város fejlődésére a Dózsa-féle parasztlázadás mérte az
első csapást, majd a mohácsi vész végérvényesen megpecsételte
a sorsát. A visszavonuló török hadak 1526-ban a várost
lerombolták, lakóit megölték. A másfél évszázados török
uralom idején Zenta környékén több népes falu is eltűnt a hódoltság
alatt. A XVI. század vége felé szerb betelepülők költöztek
az amúgy is gyéren lakott településre. Ezek egy része
kereskedéssel foglalkozott, mások zsoldos katonának álltak, de
többségük állattenyésztésből élt meg. 1686 októberében a
magyarok a Zentához közeli Oromparton ütköztek meg a törökökkel,
ahol legyőzték őket. Az Orompartnál vívott ütközet az első
zentai csata néven vonult be a történelembe.
Tiszai korona-kerület
1751-ben Mária
Terézia kiváltságos koronakerületté kiáltatta ki a Tisza
mentét, és az 1750-es évek elején megkezdődött a vidék újbóli
betelepítése a Duna-Tisza közéről, illetve az északabbra
fekvő megyékből. A letelepülők felépítették otthonaikat, földet
műveltek, gazdálkodtak. A XVII. vége felé Zenta látványos
fejlődésnek indult. Vízimalmokat létesítettek, az utak, utcák
mentén fákat ültettek. Fellendült a selyemhernyó-tenyésztés
és a kézműipar, a lakosság pedig egyre gazdagabb lett. A városhoz
tartozó
64 000 hold
kiterjedésű határban tízezrével legeltek a szarvasmarhák és
más haszonállatok. A lakosság száma az 1800-as évek elején
kb. 7000 fő volt. 1832-ben olvasókaszinó, majd 1833-ban kórház
létesült – Bács megyében elsőként.
1849
februárjában több ezren estek áldozatul a Zentán történt
megtorlásoknak. A város nagy része a tűz és a pusztítások
miatt súlyos anyagi károkat szenvedett. A szabadságharc bukása
utáni időszak nem hozott sok változást a város fejlődésébe
egészen 1867-ig, a kiegyezés évéig, amely után végre
megindulhatott a fejlődés. A városatyák döntése értelmében
középületeket emeltek, iskolákat, óvodákat létesítettek,
és az 1880-as években megkezdték működésüket az első
nagyobb üzemek is. 1889-ban megépült a
Szabadka–Horgos–Zenta–Óbecse, illetve a
Szabadka–Orom–Zenta vasútvonal, így a város bekapcsolódott
az ország vérkeringésébe is.
1895-ben Zentán
bevezették a villanyvilágítást, és megkezdődött a járdák,
utak aszfaltozása. Ekkor a városnak már volt algimnáziuma,
polgári leányiskolája, mezőgazdasági tanintézete, elemi és
iparos iskolája, kórhaza, vasúti és gőzhajóállomása ,
postahivatala.
A zentai városháza
Lélekemelő
érzés látni azt, hogy egy épület miként válik a hosszú évtizedek
során egy közösség szimbólumává. Zenta legimpozánsabb és
egyben legmeghatározóbb épülete, a városháza immár száz
esztendeje ékesíti a főteret. A legtöbben „sajátos” stílusát,
boltozott homlokzatát és a csaknem ötven méter magas tornyát
,,az építészet csodájának'' tartják. Kis túlzással teszik
ezt, hiszen sokkal díszesebb, impozánsabb szecessziós épületek
is fellelhetők a Délvidéken. Megdönthetetlen tény viszont,
hogy a zentai városháza, ez az emblematikus középület immár
a városkép elválaszthatatlan része.
A régi épület
A mai városháza
elődje egy egyemeletes épület volt, ugyanott állt, ahol a mai.
1830-ban épült, igen tetszetős és funkcionális objektumként
adott otthont a városvezetőségnek, a közhivataloknak és a levéltárnak,
amelynek helyiségében a végzetes, 1911. április 16-i tűzvész
keletkezett. Ekkor égett le az egész épület, az erős szél átvitte
a tüzet az 1770-ben épült katolikus Szent István-templomra, így
az is a tűz martaléka lett.
Zenta város
képviselő-testülete csakhamar egy teljesen új épület megépítéséről
határozott, illetve a városháza mögötti telken állandó vásárcsarnok
építésére is kiírta a pályázatot. A pályatervek beadási
határidejéül 1911. szeptember 1-jét szabták meg, kikötésként
pedig azt, hogy az új épület költségei nem haladhatják meg a
700 000 koronát.
A képviselő-testület
– néhány sikertelen pályázat után – 1912 januárjában
határozatban rögzítette a tervezési programot, amely alapján
az építészeti bizottság Kovács Frigyes budapesti műépítészt
bízta meg a városháza tervének elkészítésével.
A régi helyére új kerül
Közben a
Renkó Ts. Vállalkozó cég kapta meg a megbízást a leégett régi
városháza épületének a lebontására, az ott fellelt, még ép
téglákat pedig fel tudták használni az új városháza építésekor.
Az építkezési munkálatokkal a szintén budapesti Saile Antal vállalkozót
bízták meg, aki meg is építette az új városházát 1914. május
1-re.
A monumentális
épület bútorzatának terveit szintén Kovács Frigyes dolgozta
ki, a vízvezeték és csatornázási munkák terveit Sebestyén József
szegedi mérnök, míg a városháza villamosítását a kolozsvári
Ribner tsa. és Moskovitz Mihály nyerték el. A közgyűlési
terem famunkálataival Hauer József és Patócs Ferenc vállalkozókat
bízták meg. Az ő kezük munkáját dicséri ma is az épület látványos
berendezése. A toronnyal ellátott épületegyüttes egyedi úgy
kivitelezésében, mint látványában. A toronyórát a Lendvai
és Rozgonyi villamos óra és toronyóragyár készítette el, a
díszes fő- és oldalbejárati kovácsoltvas kapuk pedig Kecskeméti
Antal szegedi öntöttvasüzeméből kerültek ki.
Maga
az épület 1914 áprilisában elkészült ugyan, csupán a főlépcsőház
és a díszterem belső munkálatai maradtak még hátra. De ezek
is csakhamar befejeződtek, így a városi közgyűlés 1914
augusztusában elrendelte, hogy az összes közigazgatási hivatal
költözzön át az új épületbe, ugyanis az építkezések
alatt a városi hivatalok a Központi iskolában (a későbbi Petőfi
Sándor Általános Iskola), és a plébánia-palota földszinti
üzlethelyiségeiben kaptak helyet. Ünnepélyes átadási ceremóniára
nem került sor az új városházán, és a képviselő-testület
első ülésére csak 1915. június 23-án kerülhetett sor patinás
díszteremben.
Lenyűgöző szépség, építészeti remekmű
A városháza
épületében nemcsak az önkormányzat működik. Földszinti
helyiségeiben üzletek, vendéglők, bankok találhatók. A városháza
a különféle ügyintézések mellett konferenciák, előadások,
esküvők és más reprezentatív rendezvények színhelye is
egyben.
A száz éves
épület ötven méter magas tornyáról belátható az egész város.
Sokak szerint ez egy kissé romantikus hatású helyiség, amely
gazdag díszítésében a szecesszió jegyeit viseli. Legfelső
szintjén kapott helyet a Zentai csata emlékkilátó, ahonnan
pazar kilátás nyílik a városra és környékére.
A városháza
díszlépcsőházát egyedi, remekbe szabott galéria ékesíti. A
közgyűlési terem szintén a szecesszió egyik kimagasló építészeti
remeke.
Az épületbe
lépve elsőként a szecessziós kupolaterem tárul elénk,
amelynek falait sárgára festették. A márvány lépcsőkorlátok
is gazdagon díszítettek. A szecessziós kupolaterem mennyezeti
ablaka élénk színű vitrázs.
A patinás épület
előtti főtér szabadtéri rendezvények, kézműves vásárok, jótékonysági
akciók színhelye, így Zenta város ,,lüktető vérkeringésének''
a központja ez a virágokkal és szökőkúttal dísztett fórum,
rajta az évszázados városházával.
Rencsényi Hajnal Elvira, a délvidéki Hét Nap újságíró-szerkesztője
|
