vissza a főoldalra

 2014.08.29. 

A szankciók árát minden érintett megfizeti

Magyarország súlyosan érintett az ügyben, sok vesztenivalónk van

Oroszország – válaszul az ellene bevezetett nyugati szankciókra – bejelentette, hogy egy éven át nem engedi be a területére az Európai Unióból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Kanadából és Norvégiából származó marhahúst, sertéshúst, gyümölcs- és zöldségtermékeket, baromfit, halat, sajtot, tejet és tejtermékeket. Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: az EU-nak nincs egységes, világos külgazdasági politikája, és így egymásra licitáltak a tagállamok az Oroszország elleni szankciók tekintetében.

 Oroszország hazánk harmadik legfontosabb kereskedelmi partnere, ráadásul a teljes magyar kőolaj- és földgázellátás 85 százaléka ebből az országból érkezik. Körülbelül 3 és fél milliárd dollárnyi exportunk irányul Oroszországba, ráadásul orosz bankok Magyarországon komoly piaci tevékenységet folytatnak. Elnök úr szerint Magyarországnak mekkora vesztenivalója van az orosz szankciók bevezetése miatt? Elegendő csak a keleti nyitás politikájára gondolni.

 –Magyarországot nagyon hátrányosan érintik a meghozott szankciók. Egyrészt közvetlenül, az exportkiesés miatt, másrészt közvetett módon, hiszen a másodlagos hatások is elérnek majd bennünket. A mezőgazdasági termelők szerint a problémát az unió piacán rekedt termékek okozhatják, melyek behozatala olyan dömpingárat hozhat, amely tönkre tehet egyes hazai ágazatokat. Az EU gazdasága visszaeshet, ami visszaüt a magyar gazdaság irányába. S beszélni kell azokról a be nem látható hatásokról, amik egy piacról való kilépést követően bekövetkeznek. A rendszerváltás után már megéltük azt, mikor Magyarország kivonult a keleti piacokról, akkor azt az árumennyiséget és szolgáltatást, amit mi annak idején eladtunk, nagyon gyorsan más országokból hozták be. Most is egy hasonló folyamat következik majd be, így nem szabad azt gondolni, hogy a szankciók feloldása után minden onnan, és olyan mértékben folytatódik, ahogyan eddig, hanem új piacként kell kezelni Oroszországot, s újra be kell oda jutni. Ha már egy piacot egy másik ország átvett, akkor arra a piacra visszatérni már nagyon nehéz… Két év óta hangoztatjuk, hogy gyorsuló pályán van a magyar GDP-növekedés – aminek a tartalma, a bázisa is megfelelő –, amit az augusztus14-ei adatok is alátámasztották. Viszont a szankciók a GDP-növekedést is megállíthatják, ami az államadósság növekedéséhez, és költségvetési hiányhoz vezethet. Tehát nagyon sok a vesztenivalónk.

 Mennyire igaz az, hogy aki ellen bevezetnek egy szankciót, az ugyanúgy ráfizet, mint aki bevezeti?

 –Ez így van, hiszen ha valaki szankciót vezet be egy másik ország ellen, akkor a saját árujának, szolgáltatásának eladását is meggátolja. Tehát nem véletlen, hogy az unióban komoly vita volt a szankciók szerkezetéről, és mindenki a saját áruját próbálta kivenni a szankcióhalmazból; a németek a high-tech-et, a britek a pénzügyi szolgáltatásokat, hiszen a londoni Cityt súlyosan sújtja, ha visszalép az orosz tőke. A franciák pedig nyíltan kimondták, hogy a helikopterhordozókat el akarják adni Oroszországnak, mert nem akarnak elesni több milliárd eurós üzlettől.

 Mit gondol, hogy az EU-nak, az európai kereskedelmi szervezeteknek, miért nem volt ereje arra, hogy a szankciókat óvatosabban kezelje? Hiszen Európa és Oroszország egymásra van utalva.

 –Olyannyira egymásra van utalva az EU és Oroszország, hogy ennek a fúziónak gazdaságilag még szorosabbnak kellene lennie. Az unió természetes szövetségese lehetne Oroszország, hiszen az utóbbi jelentős ásványi-és nyersanyaggal, energiaforrással rendelkezik, s piaca sem elhanyagolható, míg az előbbinek jelentékeny a know-how-ja, tőkéje és ipari kapacitása. S mivel az EU Oroszországgal földrajzilag határos, így még könnyebben lehetne olyan stratégiát létrehozni, ami mindkét fél számára kedvező. Minden lehetőség megvan az együttműködésre, amit kívülről féltékenyen szemlélnek, hiszen egy ilyen gazdasági szövetség létrehozása ellenkezik az USA érdekeivel. Az jelenti a nagy gondot, hogy az EU-nak nincs egységes, világos külgazdasági politikája, és így egymásra licitáltak a tagállamok az Oroszország elleni szankciók tekintetében. Arról pedig keveset beszélünk, hogy az ukrán térség számunkra szintén lényeges gazdaságilag, és már idén tudjuk azt, hogy 20-30%-kal kevesebb árut adunk el Ukrajnának. S azt is tudni kell, hogy igen speciális Kelet-Ukrajna és Oroszország viszonya a történelmi, a kulturális okok, s az Ukrajna keleti részén lakó orosz lakosság miatt. Ezért ezt a kérdést nem lehet úgy kezelni, ahogyan azt az EU több országa tette.

 Mi lesz azon áruk sorsa, melyek képtelenek beérkezni az orosz gazdaságba?

 –Ezek az áruk megjelennek az EU-s piacokon, s azokon kívül. Sőt, ezen termékek egy része még be is kerülhet közvetítők útján Oroszországba, mert a törökök nem hiszem, hogy ne vinnének be lisztet vagy a gyógyszereket, ha arra megfelelő helyzet kínálkozik. Ezek az áruk tehát megjelennek a piacon, ami rövid távon árletörő hatást generál, hosszú távon viszont, akik az orosz piacra termeltek, kénytelenek lesznek új piacokat találni, vagy leépíteni a kapacitásukat, ami munkahelyek megszűnésével és termeléscsökkentéssel jár.

 Van arra esély, hogy kompenzációt adjon számunkra az EU a veszteségek ellensúlyozására?

 –Természetesen van esély a kompenzációra, de ez az alapproblémát nem oldja meg, hiszen az elvesztett piacot nem hozza vissza. A kompenzációs lehetőséget ettől függetlenül ki kell használni, a nagyobb forrás érdekében erélyesnek kell lennünk ezen a téren Brüsszelben, de ez sem jelent hosszú távú megoldást, csak gyorssegélyt.

Medveczky Attila