vissza a főoldalra

 2014.08.29. 

Kétpólusúvá válhat a világgazdaság

A fejlődő országok elégedetlenek voltak az IMF-fel és Világbankkal, ezért döntöttek az önállóság mellett

A brazil, orosz, indiai, kínai és dél-afrikai (BRICS) állam- és kormányfők július közepén írták alá a fejlesztési bankkal kapcsolatos megállapodásokat a fortalezai csúcstalálkozón Brazíliában. A tervek között szerepelt egy 100 milliárd dollárral kapitalizált fejlesztési bank és egy hasonlóan feltőkésített valutaalap felállítása, ami mára meg is valósult. Dr. Boros Imre közgazdász: A BRICS –államok lényeges lépést tettek afelé, hogy kétpólusúvá váljon a világgazdaság. Csak vizsgáljuk meg az adott négy államot; bővelkednek munkaerővel, nyersanyaggal, energiaforrással. Tehát egyfajta tömbösödés jön létre a világgazdaságon belül.

 A fortalezai csúcstalálkozón arról döntöttek a BRICS –államok, hogy létrehozzák fejlesztési bankjukat és valutaalapjukat. Mit gondol, ezeket az intézményeket mások ellen, vagy saját javukra hozta létre a négy állam?

 –Senki ellen nem hozták létre ezeket az intézményeket, hanem saját érdekükből. Hiszen ha az egyes államok racionálisak, akkor saját érdekből cselekszenek, s nem feltétlen az a nézőpontjuk, hogy mást megkárosítsanak. A hazai és az európai sajtóban többen felkapták a fejüket a BRICS-államok kezdeményezésére, és ellentétes állásfoglalások jelentek meg, éppen ezért szükséges az előzményeket áttekinteni. A II. világháború után létrehozott nemzetközi pénzügyi rendszer középpontjába a dollár került – egy ideig még a font is ott volt – , olyan alapon, hogy az Amerikai Egyesült Államok megígérte: amennyiben a központi bankok azt tapasztalják, túl sok a dollárjuk, akkor 35 dollárért kapnak egy uncia aranyat. Az aranydeviza - standard 1945-1971 között működött, ez volt az első belső érték nélküli nemzetközi pénzrendszer. A rendszer alap pillérét az a meggyőződés adta, hogy az aranyalapú pénzrendszerhez nem lehet visszatérni. Viszont sokáig egyetlen egy beváltásra nem került sor, sőt 1965-ben, mikor a franciák élni szerettek volna ezzel a lehetőséggel, az amerikaiak ezt nem nézték jó szemmel. A dollár ideig-óráig teljesítette a nemzetközi pénz funkciójából adódó, igen összetett feladatát, és jó darabig senkinek sem jutott eszébe az amerikai fizetőeszközt benyújtva aranyat követelni. A fordulatot tehát a francia De Gaulle tábornok következetes politikája jelentette: kíméletlenül átváltotta a francia jegybank tartalékai között levő dollárt aranyra. Ennek következtében a nemzetközi pénzvilág támogatásával kitört az úgynevezett párizsi diáklázadás, és De Gaulle, a háborús hős, 1969. április 28-án lemondott az elnökségről. Kialakult tehát a világban a dollárstrandard, s a dollárt a magántulajdonban lévő Federal Reserve Bank nyomja, ami az USA nagyfokú eladósodásához is vezetett, oly’ annyira, hogy mára több mint 17 billió dollár a külföldi kitettsége. A külföldre kikerült dollárokat pedig a jegybankok halmozzák föl minél magasabb mértékben. A mostani BRICS-csoport államainak így több ezer milliárdos dollártartalékaik vannak, s ők finanszírozták az USA államkasszájának deficitjét szinte nem létező hozamokért. A nemzetközi pénzrendszernek a középpontjában még intézményileg az IMF és a Világbank áll. Az IMF kölcsönt ad, amennyiben az adott ország költségvetése megkívánja – ez általában hatalmas mértékű helyi megszorításokkal jár. A Világbank pedig kedvező feltételű hitelt ad a fejlesztésekhez. A 2008-as válság idején olyan méretek alakultak ki, hogy az IMF az akkor rendelkezésére álló körülbelül 200 milliárd dollárnyi forrása nem volt elegendő a kezelésre. Éppen ezért kölcsönt vettek föl például Japántól és a majdani BRICS-államoktól. Ezek a csoportok viszont fölvetették azt, hogy a kölcsönért fejében kapjanak nagyobb beleszólást az IMF ügyeibe, és vezetői posztokat igényeltek. Mivel ez nem valósult meg, ezért ezek az országok elhatározták, hogy saját fejlesztési bankot és valutalapot hoznak létre, s így tudnak a BRISC-államok egymással kereskedni a dollár kiiktatásával. A BRICS – országok tehát sem hegemóniára, sem dominanciára nem törekszenek, hanem alternatívát kívánnak nyújtani a fejlődő országoknak infrastrukturális projektek finanszírozásához, hogy ezzel is kompenzálják a vezető pénzintézetek nem elegendő hiteleit.

 Elképzelhető, hogy a BRICS egységes bankjának és tartalékalapjának köszönhetően elkerülhetők a pénzügyi válságok és a recesszió?

 –A négy állam arra törekszik, hogy a pénzügyi válságok ezt a csoportot minél jobban kerüljék el. Ez az országcsoport bilaterális kereskedést is végre tud hajtani a dollár kiiktatásával, és a nemzetközi pénzügyi válsághullámokat képes levezetni.

 El lehet mondani, hogy a nemzetközi világ most már kétpólusúvá vált?

 –A BRICS –államok lényeges lépést tettek afelé, hogy kétpólusúvá váljon a világgazdaság. Csak vizsgáljuk meg az adott négy államot; bővelkednek munkaerővel, nyersanyaggal, energiaforrással. Tehát egyfajta tömbösödés jön létre a világgazdaságon belül.

 A BRICS-államok fejlesztési bankjának alaptőkéje 50 milliárd dollár, amit rövid időn belül meg szeretnének duplázni. Van erre valódi lehetőség?

 –Természetesen, hiszen Kína 3000 milliárd dolláros, míg az oroszok 7-800 milliárd dolláros tartalékkal rendelkeznek. Így a 100 milliárd dollár nem jelentős tétel. A fejlesztési bankoknál nem csupán az alaptőkére kell koncentrálni, mert „csupán” a működés biztonságát szavatolja. A bank majd kibocsát saját értékpapírokat a piacon. S erről a piacról majd bevon eszközöket. S így a 100 milliárd dollárnak a 10-15-szöröse lehet az a mérleg-főösszeg, aminek erejéig a fejlesztési bank fejlesztési forrásokat biztosíthat a BRICS-országoknak, vagy azon kívüli állomoknak. Az intézmény tehát természetesen nyitott más országok részére is, de az alapítók mindenképp megtartják a többségi részesedést. A bank feladata elsősorban a BRICS -államok infrastruktúrával kapcsolatos fejlesztési projektjeinek finanszírozása lesz.

Medveczky Attila