vissza a főoldalra

 2014.12.05. 

Az egyház feladata: a küszködő ember megerősítése, felemelése

Szűcs Balázs atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem lelkésze több mint tíz éve foglalkozik nehéz sorsú fiatalokkal. Kilenc éve táboroztat anyaországi, kárpátaljai, csángó, vajdasági és székely gyerekeket.

 Az ifjúságpasztoráción belül hogyan kezdődött a nehéz sorsú gyerekekkel való kapcsolat?

 – Azt gondolom, hogy az egyháznak, illetve különösen nekem az a feladatom, hogy a legnehezebb sorsúak felé nyúljunk. Rengeteget kaptam az életben a szüleimtől, a közösségektől, melyekben felnőttem és azoktól az emberektől, akik körbevesznek. A Jóisten arra hív meg mindnyájunkat, hogy azokat az értékeket, melyeket Tőle ajándékba kaptunk, sugározzuk a környezetünkre, különösen a legrászorultabbakra. Az életemben sajátosan ez úgy kezdődött, hogy szentendrei káplánként az ottani fiatalokkal előadtuk az István, a király rockoperát, s fővédnökének felkértük Majnek Antal, munkácsi püspök atyát. A darab olyan jól sikerült, hogy az előadás után felajánlottuk neki, hogy ha ez számára segítség, akkor a rockoperát bemutatjuk Kárpátalján és Beregszászon is. Ő ezt nagy örömmel fogata, és arra kért, hogy az előadás bevételét az éppen akkor épülő ráti Szent Mihály Gyermekotthon javára fordítsuk. Utána személyesen is megismerkedünk ezekkel a gyermekekkel és az életemben egy sajátos fordulat történt: áthelyeztek a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre egyetemi lelkésznek. Úgy gondoltam, hogy elsősorban úgy lehet megszólítani az egyetemi fiatalságot, ha közös munkára, közös szolgálatra hívjuk meg őket.

 Ez konkrétan hogyan valósult meg?

 – Úgy gondoltam, hogy ha magasra tesszük a mércét és olyan szolgálatokra hívjuk meg az egyetemistákat, melynek teljesítéséhez komoly erőfeszítésekre van szükségük, az nem csak szép élményt nyújt majd számukra, hanem az Isten felé is vezeti őket. Így velük összeállva immár nyolcadik alkalommal szervezünk 600 árva és nehéz sorsú gyermeknek egyhetes nyári tábort. Az egyetemistákkal szerveztünk fesztivált számukra, ahol bemutathatták értékességüket A csíksomlyói és a Varsó–Czestochowa közötti 300 km-es zarándoklaton pedig jó alkalom nyílik arra, hogy önmagunkat legyőzve, az Istenhez közelebb kerüljünk.

 Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy önkéntesekkel megrendezte az István, a király című rockoperát. Miért esett erre a műre a választása?

 – Idén, augusztus 30-án Budapesten, a Petőfi Csarnokban adtuk elő az István a királyt. Ennek előzményeként két évvel ezelőtt szerveztük meg először a Remény kis emberei fesztivált. A velünk kapcsolatban lévő árva és nehéz sorsú gyerekek számára, hogy ők is megmutathassák értékességüket. A fesztiválok eredeti célja az volt, hogy a gyerekek olyan műsorszámmal lépjenek föl, amiben ők tehetségesek. Az első fesztivál nagyon jól sikerült, ezért a folytatás mellett döntöttünk. A második fesztiválnál viszont már azt tapasztaltuk, hogy a gyerekek nem tudnak lényegesen újat hozni. Ezért elhatároztuk, hogy változtatunk a metóduson. Adódott a lehetőség, ne külön-külön adjanak elő valami szépet a csángóföldiek, a székelyek, a vajdaságiak, a kárpátaljaiak és az anyaországiak, hanem együtt készüljünk föl egy nagy produkcióra. Úgy gondoltuk, hogy az István, a király egy emblematikus, ismert és kedvelt darab, egy olyan mű, mely a magyarság egységét mutatja be, ezért esett rá a választás.

 Miből teremtetik meg az anyagi forrást a már említett táborok működéséhez?

 – Pályázati forrásokból és támogatók adományaiból tudjuk megrendezni táborainkat. Azért is lényeges, hogy minél több támogatót győzzünk meg nemes célunkról, mert minden költséget, így az utazásét is nekünk kell biztosítani. Évente mintegy 30 millió forintra van szükségünk. Csupán a buszköltség ennek a 30%-át teszi ki. Hiszen a határon túli szervezetek, szülők nagyon örülnek a táborozási lehetőségnek, de azt is pontosan tudjuk, hogy nincs pénzük fedezni az utazás költségeit. Nagy kihívást jelent számunkra a pénzügyi fedezet biztosítása, hogy igényes tábort rendezzünk, mert a gyermekek szinte egész évben ezekre az alkalmakra készülnek.

 Az árvák, a kicsinyek világából térjünk rá az egyetemisták közösségére. Nyolcadik éve szolgál a Pázmányon. Hogy értékeli az elmúlt időszakot?

 – Annak van igazán megszólító ereje az egyetemen, ami kihívással is jár. Azt tapasztaljuk, hogy a táborunkba jelentkező önkéntes egyetemisták nagyon nagy teljesítményre képesek. Emellett olyan támogatást is kell nyújtani a diákoknak, hogy lelkileg emelkedjenek föl. Bár a Pázmány katolikus egyetem, mégis nagyon sok hallgató itt találkozik először a hittel, és a vallás sajátos kérdéseivel. Ezért is kell nagyobb rendezvényeket szerveznünk, ahol a hallgatók olyan élményeket kaphatnak, melyeket el tudnak raktározni, és amelyek által a fiatalok feltöltekezhetnek, legyőzhetik saját problémáikat. Egy olyan kapaszkodópontot mutatunk nekik, amelyhez ha kell, vissza tudnak térni. A kérdéseikre olyan választ adunk, amelynek mentén jó úton tudják végigélni életüket.

Sokszor találkozom olyan véleménnyel, hogy az egyháznak hitelesebben kellene megszólítania az embereket. Mennyire ért egyet ezzel a kijelentéssel?

 – Nagyon sokan, még a hívők sem fogadják el, ha az egyház ítélkezik, ahelyett, hogy támogatna vagy felemelne. Nekünk az a feladatunk, hogy a felemelésre koncentráljunk. Nem jó, ha az egyház a küszködő embert elítéli, ahelyett, hogy segítene neki. Segítenünk kell, mert ez az egyház hitelességének alapja. Ferenc pápától nagyon sokat lehet tanulni, mert az egyház tanítását őszintén, hitelesen mutatja be, jeleníti meg. Ő valóban támaszt ad a rászorulóknak. Ezt a példát kell követnie a papoknak is.

Medveczky Attila