|
 2014.12.05.
Nádudvartól Nádudvarig
Több mint húsz
éve Győri Béla jóvoltából volt szerencsém találkozni Szabó
Istvánnal. A találkozót Béla szervezte, és nekem feltűnt,
milyen különös tisztelettel a hangjában említette Szabó István
nevét. De ki is ez a Szabó István? Mit csinált, miért tartja
Csurka István olyan fontosnak, hogy Nádudvarról Pestre jött
egy parasztember, hogy találkozzanak, nem volt túl sok fogalmam.
A Ráday utca és
Kinizsi utca sarkán álló kisvendéglőbe, az akkori Alföldibe,
a szerkesztőség törzshelyére ültünk be. Ezt az esetet megelőzően
nem láttam én még tsz-elnököt csak a tv-ben, pláne nem ültem
tsz-elnökkel egy asztalnál. Szabó István nem egyedül volt,
egy minisztériumi ember, ha jól emlékszem, Bagó Bálint jött
vele. Figyeltem nagyon, miről folyik a szó, erősen megjegyeztem
Szabó István mondatait, mert kicsit megütött, amit mondott, és
ahogyan mondta: Ami nekünk van, az egyedülálló Európában, a
területünk 67 százalékán lehet mezőgazdasági tevékenységet
folytatni, Oroszország 10 százalékán tud, Németországban 35
százalék ez az arány. Rendkívüli adottság ez, ami ma nincs
kihasználva. Meg kell védeni a magyar mezőgazdaságot a piactól,
mert az agráriumot mindenütt a világon dotálják. Ezek olyan
keserű, mélyről jövő szavak voltak, melyek azóta is
foglalkoztatnak. A valamikori Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet
elnöke, októberben volt 90 éves, most olvasom a könyvét,
amelyet Romsics Ignác szerkesztett. Elhatároztam, meglátogatom,
ha ad rá alkalmat.
PG
|
