vissza a főoldalra

 

 

 2014.12.12. 

Az oktatás a büdzséterv nyertese

A közoktatás területén mintegy 8 százalékos, a felsőoktatás területén pedig 15 százalékos a növekedés

A költségvetés tervezete szerint 2015-ben több forrás jut a köznevelésre, mint az idén. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központon keresztül az iskolák működtetésére, illetve a pedagógusbérek emelésére 50 milliárd forint többletforrást biztosítanak jövőre. Dr. Pósán László országgyűlési képviselő, a Kulturális bizottság alelnöke: a 2015. évi költségvetési tervezetben mind a köznevelés, mind a felsőoktatás a prioritások közt szerepel.

 A 2015-ös költségvetési terv lehetőséget teremt a már beindított programok folytatására?

 – Erre azért nem könnyű válaszolni, mert a költségvetés nem csupán a megindított programok folytatására szolgál, hanem az intézményrendszer fenntartására, a gyermekek étkeztetésére, és még sorolhatnám. A költségvetési tervből az olvasható ki, hogy a 2010-ben elkezdődött politika konzekvensen, töretlenül folytatódik és egyre több forrást sikerül az oktatásügyre fordítani – köszönhetően annak, hogy hazánk gazdasága jobb helyzetbe került. A 2015. évi költségvetési tervezetben mind a köznevelés, mind a felsőoktatás a prioritások közt szerepel. Hiszen mindkét területen forrásbővülést tartalmaz a benyújtott törvényjavaslat.

 Nézzük a rideg számokat, mekkora összeg jut a köznevelésre, és mekkora a felsőoktatásra fordítható kiadásokra?

 – A közoktatás területén mintegy 8 százalékos a növekedés, a felsőoktatás területén pedig 15 százalékos a növekedés; ezekből a számadatokból az látszik, hogy az oktatásügy egy preferált területe a költségvetésnek. Ez azt jelenti, hogy a köznevelésre 620 milliárd forint, míg a felsőoktatásra közel 500 milliárd forint jut. Így az oktatás egészére hozzávetőlegesen 110 milliárd forint szerepel a 2015-ös költségvetés-tervezetben. Összehasonlításképpen mondom: körülbelül ugyanekkora az az összeg, amelyet a banki elszámoltatás során a családok visszakapnak.

 A tehetséggondozásra szánt összeget is megnövelik?

 – A tehetséggondozásra szánt összeg több mint a kétszeresére növekszik. 2014-ben 1,3 milliárd forintot lehetett erre a nemes célra fordítani, míg 2015-ben 2,8 milliárdot. Ugyanez igaz a hit- és az erkölcstan oktatására is; az eddigi 1,1 milliárd forint 2,4 milliárdra emelkedne. S a további elemekről, részletekről szólva: folytatódik a pedagógusoknak szánt béremelés, a pedagógus életpályamodell kiteljesítése. Ez az eddigiekhez képest plusz 38 milliárdos tétellel szerepel a költségvetés-tervezetben. 2015 szeptemberétől a korai fejlesztés érdekében, három éves kortól kötelező lesz a gyermekeknek óvodába járni – ezt a szocializációs szempontok miatt is meg kellett lépnünk. De nem csak szocializációs szempontokról, hanem gyermekvédelmi intézkedésekről is szót kell ejteni, hiszen így 3 éves kortól nem beszélhetünk gyermekéhezésről, mert az óvodai rendszeren belül hétköznaponként tízórai, ebéd, uzsonna mindenhol biztosított. Ezért is értehetetlen, hogy a baloldaliak miért beszélnek állandóan gyermekéhezésről. Talán azért, mert el sem olvassák a költségvetést, és valószínűleg a saját kormányzásukból indulnak ki, mikor valóban éheztek a gyermekek. Természetesen részünkről badarság lenne azt állítani, hogy 2015-ben „elérjük a Kánaánt”, és nem lesz semmi probléma az országban. Az viszont látszik, hogy minden szempontból pozitív lépéseket tettünk meg. Azt sem hangoztatják az ellenzékiek, hogy nagyon sok gyermek jut ezután ingyenesen tankönyvhöz is. 2015-ben a harmadik évfolyam lép be abba a rendszerbe, ahol ingyen kapják meg a tankönyvet. Ezzel is csökkentjük a családok terheit. A közoktatásban az iskolák a nyári táborok szervezésére több mint 5 milliárd forintot kapnak, ez arra szolgál, hogy a nyári időszakra a gyermekek számára jó programokat szervezzenek az iskolák, és a táborozás ideje alatt a résztvevők naponta legalább háromszor kapnak ételt. Az év közbeni gyermekétkeztetésre szánt keretösszeg pedig 5,5 milliárd forinttal növekszik; tehát 580 milliárd forint áll rendelkezésre erre a célra. Soha ennyi pénzt a magyar költségvetés nem fordított a gyermekétkeztetésre. Az MSZP–SZDSZ-es kormányok idején ennek az összegnek nagyon kis hányada jutott erre.

 A felsorolt összegekre pályázniuk kell az intézményeknek, vagy automatikusan megkapják?

 – Ez a tematikától függ. A tehetséggondozásra és a táborszervezésre például pályázni kell, de a gyermekétkeztetésben már az automatizmus érvényesül.

 Említette a tankönyveket. Vannak még, akik tankönyvmizériáról beszélnek.

 – Lapértesülések szerint van olyan iskola, ahol még mindig nem kapták meg a tankönyveket. Szerintem csak a pótrendeléseknél fordulhatott elő ilyen eset, de a felelősöket meg fogja keresni az államtitkárság, és ha igazak a hírek, annak szankciója lesz.

 És mi a helyzet a tankönyvek tartalmával? Idősebb leányom hatodikos történelemkönyvében azt írják, hogy Hunyadi János román eredetű családból származik. Én még a ’80-as évek közepén azt tanultam, hogy a nándorfehérvári győztes apja havasalföldi kenéz volt. Havasalföld pedig azonos az egykori Kunországgal, és az oda bevándorló románság kun előkelők, a kenézek fennhatósága alatt élt, akik közül nem egyet sodort hozzánk a történelem vihara.  

– Ne feledjük el azt, hogy azoknak a tankönyveknek, melyek most vannak forgalomban, még 2010 előtt történt meg az akkreditációja. A polgári kormány annyit tett, hogy a tankönyvellátást állami kézbe próbálta venni, de a tankönyvek beltartalmi kérdéseit csak a jövőben vizsgáljuk meg. Az ön által felvetett konkrét példáról elmondhatom, hogyha egy tankönyvben csak ennyi probléma van, az a legkevesebb.

 Én azért ezt nem így látom.

 – Nincs arra nézve hiteles forrásunk, hogy honnan származik a Hunyadi-család. A szerbek és a románok is sajátjuknak mondják őket. A magyarok pedig természetesen azt mondják, hogy magyar eredetű családról van szó. Az lenne a legjobb, ha a történelemkönyveink nem foglalnának dogmatikusan állást egyik álláspont mellett sem, hiszen nincs írott forrás erre nézve. Történész vagyok, így tudom, hogy a Hunyadi-család Zsigmond király idejében hatalmas birtokokat, és rangokat kapott. Ezt pedig nem nézte jó szemmel a korabeli főnemesi réteg. S ez a réteg igen sok mindent elterjesztett a Hunyadiakról. Mátyás király idején pedig egyértelmű, hogy a magyar eredetről írtak a krónikások.

 Mi ön szerint a tankönyvekkel a nagyobb gond?

 – Fel kell mérni azt, hogy mekkora legyen az elsajátítandó ismeretanyag terjedelme. Úgy vélem, hogy az általános iskolának, s különösen annak alsó tagozatának az kell legyen a fő feladata, hogy a gyermekeket megtanítsák a matematika alapjaira, az írásra, olvasásra – s itt a szövegértésre is gondolok. Hiszen, ha valaki funkcionális analfabétaként bár tud olvasni, de a szöveg tartalmát nem érti meg, akkor igen nagy baj van. Az illető még egy szakmát sem tud így elsajátítani. De ne az iskolarendszerben keressük a hibát, hanem a kísérletező pedagógiai ötletekben. Nagy hibának tartom, mikor íróasztal mellett, magukat pedagógiai szakembereknek tituláló személyek találják ki azokat az új módszereket, melyekről az idő bebizonyítja, hogy nem megfelelőek.

 A közoktatás területéről térjünk át az egyetemek világába. A felsőoktatási intézmények az állami finanszírozás mellett hogyan juthatnak még többletforráshoz?

 – A felsőoktatási intézmények az állami finanszírozás mellett pályázatokból és ipari kapcsolatokból befolyó saját bevétellel is kalkulálhatnak, illetve a nagyvállalatok társasági adófelajánlásaival, melyeket a sportcélú támogatáshoz hasonlóan az egyetemek számára is lehetővé tesznek.

 

Medveczky Attila