vissza a főoldalra

 2014.12.12. 

A román Nemzeti Liberális Párt a jobbközép gyűjtőpártja lehet

A magyar szavazóbázis is átalakult: egyre távolságtartóbb az RMDSZ-szel szemben

A kolozsvári Bakk Miklós politológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára szerint a Johannisra leadott voksok protest –szavazatok voltak. Ezzel utasították el a választók mindazt, ami a román politikát az elmúlt évtizedekben jellemezte.

 Milyen jogosítványai vannak Románia államfőjének?

 – Romániában jó egy évtizede vita tárgyát képezi, főleg amikor az alkotmánymódosítás napirendre kerül a közéletben és a parlamentben – és ez többször is megtörtént, de csak egyetlenegyszer, 2003-ban sikerült az alkotmányt módosítani –, hogy milyen kormányforma lenne az ország számára a legmegfelelőbb. A létező alkotmány alapján két változatról beszélnek. Az egyik szerint alapvetően parlamentáris köztársaságban vagyunk, amelyben parlament által ellenőrzött kormány van, de amelynek az államfőjét közvetlenül választják meg; a másik szerint valójában francia típusú félprezidenciális rendszerre emlékeztető kormányzás alakult ki Romániában. Az alkotmányt vizsgálva parlamentnek felelős kormányról beszélhetünk, mind a kormányalakítás, mind a kormány bizalmatlansági indítvánnyal történő leváltása tekintetében. Ennek ellenére – és ez történelmileg alakult így – a román államfőnek jelentős beleszólása van a kormányalakításba és a kormányzás folyamatába. Ennek okai inkább a politikai kultúrához, a politikai mentalitáshoz, és a pártok természetéhez kötődnek, bár van néhány alkotmányos szabály is, amely efelé mutat – ezek azonban kevésbé lényegesek. A pártok esetében a pártkoalíciók alkalmi jellegéről, a köztük levő csekély és elmosódott ideológiai távolságról, illetve különbségről van szó, amely minden együttműködést a pillanatnyi érdekszövetségek, a patronázs-alapú osztozkodás felé terel. Ezért a pártkoalíciók létrejöttében Iliescu államfősége óta az erős elnökök jelentős mértékben beleszólhattak. Tehát informálisan koalícióalakító és -bontó hatalmuk is volt az államfőknek az eddig kialakult politikai rezsimben. Úgy tűnik, most mindez megváltozhat Klaus Johannis elnöksége alatt, aminek habituális és kontextuális okai egyaránt vannak. Egyrészt látható, hogy Johannis személyisége visszafogottabb és precízebb politikai stílust hoz, amely önmagában is szakítást ígér az államfői beavatkozás hagyományával. Másrészt Johannis politikai háttere sem olyan, hogy arra alapozva olyan mértékű informális beavatkozási hatalomra tehessen szert, mint amilyennel a korábbi államfők közül Iliescu vagy Basescu rendelkezett.

 Johannis nemrég kijelentette: „a kormányt bizalmatlansági indítvány beterjesztésével lehet megbuktatni a parlamentben”. Van erre valóságos esély?

 – Johannis valóban tett ilyen kijelentést, de azt is hozzátette, hogy ő mint a Nemzeti Liberális Párt elnöke nem érdekelt a gyors kormányváltásban, inkább pártja megerősítését szeretné elérni, illetve bízik abban, hogy a következő országgyűlési választásokon az általa vezetett pártra szavaznak majd a legtöbben. Továbbá, a bizalmatlansági indítványra való utalás is tulajdonképpen a parlamentáris kontrollra való utalás, és nem az elnökire. Azt is láthatjuk, hogy különböző spekulatív politikai folyamatok indultak el; úgy tűnik, hogy a kisebb pártok szeretnének az ellenzéki Nemzeti Liberális Párthoz csatlakozni, és megpróbálnak kilépni a jelenlegi kormánykoalícióból. Ez a folyamat a következő 2-3 hónapig biztosan eltart, tehát jelenleg ez a kérdés teljesen nyitott, ami leszűrhető abból is, hogy az RMDSZ-en belül is vitatkoznak a magyar politikusok a koalícióban való bennmaradásról. A székelyföldi RMDSZ-es politikusok a koalícióból való kilépés mellett szólaltak föl, míg Markó Béla a maradást szorgalmazza. A Ponta-vezette szociáldemokrata párt jövője is kérdéses. Valószínűleg a szociáldemokratáknál is átrendeződésre számíthatunk, mert a párt számos prominens alakja büntetőjogi eljárás alatt áll, emellett meg kell vizsgálniuk azt, hogy miért veszítették el az államfőválasztást.

 Johannist jobboldali jelöltnek titulálták. Magyarországon viszont ma a liberális pártokat nem nevezhetjük jobboldalinak… Mást jelent Romániában liberálisnak lenni, mint Magyarországon?

 – A Nemzeti Liberális Párt történelmileg a gyenge román polgárság, az ókirályságbeli burzsoázia pártja volt, tehát a jobboldalhoz lehet sorolni. A román liberalizmus korunkban nem tett „posztmodern” politikai gesztusokat, nem szubkulturálisan tagolt társadalomban gondolkodik, mint az amerikai demokraták, vagy néhány nyugat-európai balliberális párt, ahol tehát az a stratégia, hogy minél több marginális csoportot – egészen különbözőeket – egyetlen fősodorba egyesítsenek. Tehát ebben az értelemben semmiképp sem baloldaliak. A szociáldemokrata párttal kialakított koalíciójuk sem ideológiai, hanem érdekalapú volt. Másrészt a Nemzeti Liberális Párt fuzionált a Demokrata Liberális Párttal, amely egyértelműbben jobboldali. Úgy tűnik, hogy a Nemzeti Liberális Párt olyan útra lépett, amelyen a jobbközép gyűjtőpártja lehet – a következő 2-3 évben választ kapunk arra a kérdésre, hogy a Johannis vezette alakulat be tudja-e tölteni ezt a szerepet. Ha igen, akkor a liberális címke nem lesz más, mint egy történelmi örökség továbbvitele. Persze, kérdés, hogy ebben milyen szerepe lesz Johannisnak, hiszen államelnökként ki kell lépnie a pártból.

 A választási kampányban Johannis kisebbségi vonatkozásban nem tett semmilyen ígéretet. Mit gondol, akkor mégis miért szavaztak rá döntő többségben az erdélyi magyarok?

 – Klaus Johannisnak már az első fordulóban elért eredménye is világossá tette azt, hogy nem csupán a jobb- és a baloldal áll szemben egymással, hanem Erdély és a Regát is, ami főleg a politikai kultúra tekintetében jelentős. Johannis egyfajta politikai személyiségi archetípusként az erdélyi, közép-európai attitűdöt jeleníti meg, amely eltér attól a bukaresti, balkáni politizálási stílustól, ahol a szavak súlya és a hitele jóval kevesebb. Ezt ösztönösen megérezték a választók, s az első forduló be is bizonyította e szembenállás mentális valóságát anélkül, hogy bármi is utalt volna erre Johannis kampányban tett kijelentései közül. Johannis programja, amelyben Erdély és a kisebbségek helyzete valóban nem jelenik meg, e mentális valósággal szemben már egyáltalán nem számított. Azt is látjuk, hogy a rendszerváltást követő politikai rendszerek mintha „kifulladtak” volna Európa keleti részén, ezért valami újat igényel a társadalom. Így a Johannisra leadott voksok protest szavazatok is voltak. Ezzel utasították el a választók mindazt, ami a román politikát az elmúlt évtizedekben jellemezte. Az erdélyiek azt várják, hogy Johannis valamilyen „európai” típusú gondolkodást testesítsen meg a korábbi politika felszínes, locsogó nyugatiasságával szemben. Azt viszont nem tudjuk, hogy Klaus Johannis mennyire akar megfelelni ezeknek a várakozásoknak. A magyar szavazóbázis is átalakult: egyre távolságtartóbb az RMDSZ-szel szemben. Igaz, a magyar szavazók ragaszkodnak ahhoz, hogy legyen képviseletük a bukaresti parlamentben, ezért az országgyűlési választásokon erre a pártra voksolnak, viszont semmilyen más szavazás esetében nem működik az a kvázi automatizmus, hogy az RMDSZ-t támogatják. A magyar szavazók opciója minden más szavazás esetén külön mérlegelés tárgya.

 Mennyire nyilvánvaló, hogy különösen szoros lesz a román–német viszony, s a megválasztott szász államfőnek alighanem külpolitikai iránytűt jelent majd a berlini diplomácia?

 – Kétségtelen, hogy Johannis jó kapcsolatot ápol a németországi jobboldali körökkel, jó barátja az egyetlen szász származású bundestagi képviselő, Bernd Fabritius is. Emellett számtalan híradás utal arra, hogy a megválasztott államfő német gazdasági körökkel is tartja a kapcsolatot, ami a nagyszebeni polgármesterségéhez fűződik. Ezért arra következtethetünk, hogy Johannis majd megpróbálja elmozdítani Románia külpolitikáját az erőteljes amerikai és atlanti irányultságtól egy Németország által irányított EU-s politika felé.

Medveczky Attila