|
 2014.12.29.
A tagállamok
kötelezettséget vállaltak védelmi kiadásaik növelésére
Siklósi Péter,
a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért és védelmi
tervezésért felelős helyettes államtitkára: a NATO erős
szövetsége Észak-Amerikának és Európának, és ez nem változik.
Ami változik, az a NATO-t körülvevő világ, a kihívások,
amelyekkel szembe kell nézni.
Dankó István, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási
államtitkára részt vett a NATO walesi csúcstalálkozóján.
Meghatározott ütemterv szerint rendezik meg a „NATO-csúcsokat”?
– Míg az Európai Unióban rendszeresen tartanak csúcstalálkozókat,
addig a NATO-ban átlagban másfél évente szerveznek ilyen
nagyszabású rendezvényt, de nem egy előzetes ütemterv
szerint. A következő NATO-csúcstalálkozóról annyit tudunk,
hogy a helyszíne Varsó, és 2016-ban, valószínűleg tavasszal
kerül megrendezésre.
A walesi csúcstalálkozó összehívásának volt
valami különleges oka? Gondolok az orosz–ukrán konfliktusra,
vagy az Iszlám Állammal kapcsolatos problematikára.
– Az előzetes téma az afganisztáni művelet lezárása
volt, illetve az is, hogy egy új korszak kezdődik el Afganisztánban
– a harci műveletet felváltja a kiképzési művelet. Természetesen
a partnerségi kapcsolatok megerősítése és a védelmi kiadások
növelése is a napirenden szerepelt. A csúcstalálkozó aktualitását
az is szolgálta, hogy a NATO főtitkárának lejár a mandátuma.
Amikor tavaly elkezdték szervezni a walesi csúcsot, akkor még
sem az orosz–ukrán konfliktus, sem az Iszlám Állam előretörése
nem volt napirenden. A történelem „közbeszólt”: az agresszív
orosz fellépés nyomán az ukrajnai konfliktus nyilvánvalóan központi
helyet foglalt el a csúcstalálkozón, ahogyan az Iszlám Állam
problematikája is.
Említette a védelmi kiadásokat. Évtizedekkel ezelőtt
miért csökkentették az EU-ban a védelmi kiadásokra fordított
összeget?
– A hidegháború végéig – 1989–1990-ig – a
NATO-ban a védelemre fordított kiadások nagyjából felét az
Egyesült Államok biztosította, míg a másik felét a többi
NATO-tagállam. A koszovói beavatkozás idején már a kiadások
2/3-a az USA-tól származott, és 1/3-a a többi tagállamból.
Ma pedig közel állunk a háromnegyed-egynegyed arányhoz. Igaz,
egyes időszakokban az Egyesült Államok is csökkentette kiadásait,
de messze nem olyan mértékben, mint Európa. 2001-ben, a
szeptember 11-ei támadás után kifejezetten megnövelte védelmi
kiadásait. Európa ezt az összeget folyamatosan csökkentette. A
hidegháború után volt egy nagy csökkentés a kontinensen, amit
„békeosztaléknak” neveztek. Ezt az összeget Európa felélte,
majd a 2008 végén kezdődő pénzügyi válság további komoly
csökkentési hullámot idézett elő kontinensünkön. Ez azért
vet fel nagy problémát, mert az USA-ban egyre többen felteszik
a kérdést: miért fordítson az Egyesült Államok Európa védelmére
olyan sok pénzt, ha az európaiak nem hajlandók a saját védelmükre
költeni.
Walesben megfogalmazták azt, hogy többet kéne Európában
a védelmi kiadásokra költeni?
– Igen, történt ilyen megfogalmazás. Ez egyöntetű elkötelezettséget
jelent, ami azonban egy törvénynél gyengébb erővel bír. A
legfontosabb, hogy egy közös vállalást fogalmaztunk meg arra nézve,
hogy a következő 10 év alatt minden tagállam mindent megtesz
annak érdekében, hogy elérje a GDP 2%-át, és ezen belül
20%-ot határoztunk meg modern eszközök beszerzésére.
Miként gondolkodtak arról a csúcstalálkozó részvevői,
illetve hogyan látja a magyar Honvédelmi Minisztérium azt, hogy
az orosz–ukrán konfliktus újabb hidegháborús állapothoz
vezethet?
– A csúcstalálkozón részvevők arról nem folytattak
vitát, hogy ezt a konfliktust új hidegháborúnak lehet-e
nevezni. Természetesen kutatói és biztonságpolitikával
foglalkozó elemzői körökben nagyon divatos téma lett az, hogy
beszélhetünk-e új hidegháborúról. A dolog lényege szempontjából
az elnevezés mindegy; nekünk arra a kérdésre kell választ
adni, hogy mit tudunk tenni ebben a kialakult helyzetben. Walesben
ez irányban határozott döntések születtek. A döntések egyik
része azonnali megerősítő és megnyugtató intézkedéseket
tartalmaz. Ezek között szerepel például az, hogy intenzív
hadi gyakorlatozás vette kezdetét a magukat leginkább veszélyben
érző balti államokban és Lengyelország területén.
Magyarország már küldött is egy lövészszázadot Litvániába.
Az Egyesült Államok után mi voltunk az első olyan ország, aki
a Baltikumba úgy küldött egy katonai egységet, hogy az nemcsak
az egy hetes gyakorlaton vett részt, hanem két hónapon keresztül
együttes kiképzést folytatott a helyi erőkkel. Egyéb megerősítő
intézkedések is történtek, például egyes államok a balti légtér
biztosítására további vadászgépeket küldtek, és intenzívebb
lett a hírszerzői, felderítési együttműködés is. A csúcs
másik döntése hosszabb távra szól, ez pedig a NATO adaptációja,
ami azt jelenti, hogy a megváltozott helyzethez miként alakítsuk
a NATO képességeit, struktúráit, reagálási módját. Ebbe a
„halmazba” tartozik a védelmi költségvetések emelése is.
A másik fontos elem a nagyon magas készenlétű összhaderőnemi
erő, amit VJTF-nek rövidítünk, ami egy képpel élve a dárda
hegye. Ennek lényege, hogy egy gyorsreagálású kontingenst
hozzunk létre, amely bármelyik veszélyeztetett tagállamban
gyorsan bevethető a megerősítő erők megérkeztéig. Ennek az
erőnek a tervezése még folyamatban van, így konkrétumokról
nem tudok beszámolni. Annyi biztos, hogy ebben a harci egységben
Magyarország méretének és a tőle elvárható mértéknek
megfelelően szerepet vállal a jövőben.
Magyarország miként képes segíteni az ukrán
konfliktus során megsérült katonák kezelését és rehabilitációját?
– A Honvéd Kórházban történik az ukrán sebesült
katonák gyógykezelése, rehabilitációja. Az első fölajánlásunk
tíz sérült katona befogadásáról szólt. A kormány döntése
alapján ezt a 10 fős létszámot a napokban megdupláztuk.
Medveczky Attila
|
