vissza a főoldalra

 2014.12.19. 

Elérkezett a konkrét projektek megvalósításának időszaka

A stratégia keretei között következetesen támogattuk a Felső-Tisza-vidék, különösen a szatmári és beregi térség árvízvédelmi helyzetének javítását

A soros magyar EU-elnökség egyik kiemelkedő eredményeként, az állam- és kormányfők 2011 júniusában végső jóváhagyásukat adták az Európai Unió második makroregionális fejlesztési koncepciójának elindítására. A 14 országot (9 EU tagállam: Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Magyarország, Németország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és 5 unión kívüli ország: Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Moldova, Szerbia, Ukrajna) összefogó stratégia célja 11 szakterületen összehangolni a fejlesztéspolitikákat a régió összeköttetéseinek javítása, a környezetvédelem elősegítése, a jólét növelése és a régió megerősítése érdekében. Joó István, a Duna Régió Stratégia (DRS) végrehajtásáért felelős miniszteri biztos: „A tervezés után most a konkrét projektek időszaka következik, mivel az elképzelésekhez források is rendelkezésre állnak.”

 Magyarország 2011-ben mely területeken vállalt koordinációs szerepet a Duna Régió Stratégián belül?

 – A Duna Régió Stratégia 11 szakterületet nevez meg, s mindegyik szakterületet a kezdetek óta 2-2 ország közösen koordinálja. Magyarország három területen vállalt kulcsszerepet. A vízminőséggel foglalkozó szakterülettel kapcsolatban Szlovákiával, a környezeti kockázatokért felelős területen – ez az árvízvédelmi kérdéskörrel foglalkozik – Romániával, s az úgynevezett energetikai területen Csehországgal dolgozunk együtt.

 Csak ez a három terület a lényeges számunkra?

 – Nem, hiszen a 14 ország az induláskor közösen döntött arról, hogy melyek azok a területek ahol együtt kell működnünk a régió fejlődése érdekében, tehát mindegyik ugyanolyan fontos számunkra, viszont az említett három esetében a felelősségünk jóval nagyobb. A stratégia témája igencsak széles körű, hiszen benne foglaltatik többek között a közlekedés, a vízügy, a kultúra, a turizmus, a versenyképesség, vagy éppen a kutatás-fejlesztés kérdésköre is. Tehát mindegyik területen aktívan részt veszünk, de az előbb említett három szakterületen koordinációs országként kiemelt szereppel bírunk.

 Legyen szíves szólni erről a három szakterületről, és az azokkal kapcsolatos kihívásokról.

 – A vízügyi területekhez kapcsolódóan a legnagyobb kihívást a vizek minőségének helyreállítása, illetve az árvizek kezelése, megakadályozása jelenti. Az árvízvédelemmel kapcsolatban ma már minden ország egyetért a regionális szintű együttműködés fontosságában, hiszen az ilyen típusú természeti katasztrófák nem ismernek országhatárokat. A részes országok felismerték, hogy a jelenleginél sokkal intenzívebb együttműködés szükséges az árvizek hatékony megelőzése érdekében. A stratégia ezen területén Romániával közösen komoly megalapozó munkát végeztünk el az elmúlt egy évben. Felmértük a Duna régió országainak az elmúlt évtizedek árvizeihez kapcsolódó tapasztalatait, továbbá azt is, hogy milyen közös, regionális szintű fejlesztések szükségesek annak érdekében, hogy az árvízvédelmi helyzet érdemileg javuljon a Duna-medencében. Az érintett 14 ország azonosította azokat a projekteket, melyeket meg kell valósítanunk az előttünk álló 2014–2020-as európai uniós fejlesztési időszakban. Az első ilyen konkrét kezdeményezés, melynek végrehajtása megkezdődhet a következő időszakban, az árvízvédelmi előrejelző rendszerek regionális összehangolása. Ennek jelentőségével valamennyi érintett állam egyetért. A jelenlegi rendszer úgy működik, hogy a határos országok elsősorban bilaterális megállapodások keretében adnak át egymásnak vízügyi adatokat, amelyek megbízhatósága sokszor kétséges. Mi azt mondjuk: a sokszor elavult folyamatok helyett regionális szinten kell biztosítanunk a megfelelő mennyiségű és minőségű vízügyi adatok szabályozott keretek között történő átadását. Magyarország ebben a tekintetben élen jár, így a Duna Régió Stratégia keretei között is terjesztenünk kell a jó gyakorlatokat. Tehát az árvízvédelemmel kapcsolatban magyar vezetéssel kezdjük meg a különböző projektek előkészítését, s reményeink szerint, a tervekből mihamarabb megvalósult fejlesztések lesznek. Szeretném hozzátenni, hogy 2011-ben az országok nem véletlenül bízták Magyarországra a vízügyi területek társkoordinálását. Jelentős tapasztalatunk és szakértelmünk van vízügyi kérdésekben. Konkrét példákért pedig nem kell sokáig visszanyúlnunk az időben. A magyar szakemberek emberáldozat nélkül vezették le 2013-ban a rendkívül súlyos dunai árvizet. De, hogy más példákat is említsek a magyar irányítás alatt álló vízügyi területekkel kapcsolatban: a stratégia keretei között is következetesen támogattuk a Felső-Tisza-vidék, különösen a szatmári és beregi térség árvízvédelmi helyzetének javítását. Kezdetét vette a magyar–ukrán árvízvédelmi együttműködés, és a közös munka lehetővé teszi, hogy a két ország vízgyűjtő szinten kezelje az árvízi problémákat, valamint hogy közös megoldásokat találjanak ezek kivédésére.

 Tehát a Duna mellékfolyóival is foglalkozik a stratégia?

 – Így van. A Duna vízgyűjtőjének több olyan jelentős vízgazdálkodási kérdése van, amelyet a vízgyűjtőn osztozó országok csak közösen tudnak megoldani.

 Megszövegezték már a Duna régióra vonatkozó Árvízvédelmi Intézkedési Tervet?

 – Az elmúlt évben a stratégia vízügyi területének szakemberei egy komplex felmérés keretében konzultációkat folytattak mind a 14 DRS-ország katasztrófavédelmi és árvízvédelmi szervével, és ez alapján állt össze egy egységes képlet az árvízvédelmi tapasztalatokról és fejlesztési igényekről. Tehát összeállt az Intézkedési Program, melyen az országok jelenleg „finomhangolásokat” végeznek.

 A vízminőség területén milyen eredményeket értek el?

 – A Belügyminisztérium vízügyi igazgatási szerveinek kezdeményezésére, a Duna Régió Stratégia következetes támogatásával, szolnoki székhellyel létrejött egy Tisza Iroda a Tisza-völgyi vízügyi együttműködés elősegítésére. Ez azért lényeges, mert a Tiszával kapcsolatos vízgyűjtő-gazdálkodási tevékenységet eddig Bécsből irányították, s ez a munka immár Szolnokon folyik. Tapasztalhattuk, hogy milyen volumenű szennyezések érkezhetnek a felvízi országokból, s ezek milyen természeti katasztrófákkal járhatnak. A szolnoki székhelyű iroda egyik fő célja, hogy ilyen események a jövőben ne fordulhassanak elő.

 Említette, hogy Magyarország az energetikai terület koordinálásában is érintett, itt milyen eredményekről beszélhetünk?

 – A stratégia 2011-es indulásakor még élénken élt az országokban a 2009-es súlyos gázválság emléke, ezért elsődleges prioritásunk volt, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel igyekezzünk hozzájárulni a régió energiabiztonságának javításához. Ennek érdekében elkészítettünk egy regionális gázpiaci modellt, amellyel számszerűsíteni lehet az országok által egyedileg tervezett gázipari beruházások (határkeresztező vezetékek, gáztárolók stb.) gázárakra gyakorolt konkrét hatását. Ez az általunk kifejlesztett modell annyira használhatónak bizonyult, hogy végül még az Európai Bizottság is figyelembe vette az európai érdekű projektek listájának kialakításában. Így a stratégia segítségével modellünkön keresztül bele tudtunk szólni egy ilyen nagy horderejű uniós döntésbe.

 Paks városa a Duna mellett fekszik. A paksi atomerőmű bővítéséről is tárgyaltak a cseh partnerrel?

 – A stratégiában részes országok 2011-ben közösen határozták meg azokat a prioritásokat, amelyek mentén mélyíteni szeretnék az energiapiaci együttműködést. Ennek megfelelően a gázpiacok összekapcsolása, a megújulóenergia-termelés ösztönzése, az energiahatékonyság növelése, a nem EU-tagországok energiapiacának integrálása és az új technológiák elterjesztése bizonyultak a mindenki által preferált közös céloknak. A régióban vannak olyan országok, amelyek nem rendelkeznek atomerőművel, van, ahol döntés született az atomerőművek kivezetéséről és vannak olyanok is, amelyeknél a nukleáris energia meghatározó szerepet tölt be az energiaellátásban. Ezen a területen nem azonosítottunk olyan kérdéseket, melyeket a már meglevő együttműködések keretében ne lehetne kezelni, természetesen ez nem zárja ki, hogy az országok adott ügyekről egymással közvetlenül egyeztessenek, a Duna Stratégia keretein kívül.

 Ahogy a lapokban olvasható: elérkezett a konkrét projektek megvalósításának időszaka. Ez mennyiben van összefüggésben a 2014–2020-as EU-s költségvetési periódussal?

 – Amint már említettem, 2011-ben fogadták el a stratégiát, gyakorlatilag a 2007–2013-as fejlesztési időszak végén. Így, akkor nem álltak rendelkezésünkre jelentős források a terveink megvalósításához. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy amikor kezdetét veszi egy ilyen nagyszabású makroregionális együttműködés, akkor némi türelemmel kell lennünk. Az elmúlt három évben felmértük azokat a területeket, ahol valódi hozzáadott értéke van a Duna Stratégiának, másrészt kialakultak azok az együttműködési rendszerek, partnerségek, amelyek képesek a konkrét projekteket előkészíteni, s a későbbiekben meg is valósítani azokat. Ezért is mondhatjuk, hogy az elmúlt három év a „csendes építkezés” jegyében telt a stratégia életében, ezt követően pedig elérkezett a konkrét projektek megvalósításának időszaka. Természetesen a most kezdődő fejlesztési ciklus új lehetőségeket teremt a stratégia számára is. Egyrészt az említett, mára kialakult együttműködések hozzá tudnak férni azokhoz a forrásokhoz, melyek bárki számára elérhetők, így például a Life+, vagy a Horizon2020 forrásaihoz. Az újonnan létrejövő Duna Transznacionális Program pedig közel 300 millió eurót jelent a 2014–2020-as időszakban a stratégia projektjeinek megvalósítására. Ennek a programnak a célrendszere, illetve azonosított beruházási prioritásai nagymértékben megegyeznek a Duna Stratégia projektjeivel.

 Ezt a 300 millió eurót mely tematikák közt osztják föl?

 – Az országok négy fő beruházási prioritást jelölnek meg a Duna Transznacionális Programban: kutatás-fejlesztés és társadalmi innováció, közlekedés és energetika, környezet és kulturális felelősség, valamint intézményi kapacitásfejlesztés. A Duna Stratégia nemzeti koordinációja azért lobbizott következetesen az elmúlt időszakban, hogy a Magyarország által koordinált három terület hangsúlyosan benne legyen az említett programban. Tehát megfelelő mennyiségű forrás álljon rendelkezésre ahhoz, hogy meg tudjuk valósítani a vízminőséggel, az árvízvédelemmel és az energetikával kapcsolatos elképzeléseinket.

 Megfogalmaztak-e hosszabb távú terveket is?

 – Legfontosabb célunk, hogy a 2014–2020-as időszak forrásait minél nagyobb mértékben kiaknázzuk, s így elsősorban az uniós időszakkal kapcsolódik össze a tervezési időszakunk is. Határozott célkitűzésünk, hogy 2015-ben minél több magyar vezetésű vagy hangsúlyos magyar részvételű projektet indítsuk útjára, például az előzőekben már említett árvízvédelmi projektet is. De említhetném az energetika területét is, ahol már több magyar vezetésű projekt is előkészítés alatt van. A Szent István Egyetem vezetésével, egy, a biomassza fenntartható használatára fókuszáló projekt előkészítése vette kezdetét néhány héttel ezelőtt. A „Duna-országok” túlnyomó részében a teljes megújulóenergia-termelés 60-70%-át teszi ki a biomasszából megtermelt energia, így a téma relevanciája egyértelmű. Emellett a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet által vezetett geotermikus projektben 10 ország vesz részt. Ez a koncepció már olyan stádiumban van, hogy amikor 2015 közepén megnyílnak a stratégia számára releváns fejlesztési források, akkorra a projektet be tudjuk nyújtani támogatásra. A régió és Magyarország nagyon jó adottságokkal rendelkezik a két említett energiaforrás tekintetében, a potenciál azonban a legtöbb országban még közel sincs kihasználva, amin mielőbb változtatni szeretnénk, kihasználva a tudástranszferben is rejlő lehetőségeket. Összességében azt mondhatjuk el, hogy a Duna Stratégia pályára állt. Az irány jó, a célok is világosak, most pedig a konkrét projektek időszaka következik.

Medveczky Attila