vissza a főoldalra

 2014.02.07. 

In memoriam Csurka István

A médiaháború Soros-fejezete (2. rész) – 1994. I. 27.

Soros-fertőzte hadsereg a nagykörúton belül

 Az egyenleg a következő: a Nagykörúton belüli hadsereg, a kis létszámú, óriási anyagi fölényben van. Ez a túlerő már-már kilátástalanná teszi a harcot. Sokkal előbb elkezdvén a felkészülést, minden információ birtokában már régen beverték az ékeket az ostromló hadseregbe.

Már elég széles körben elterjesztették, főleg a tájékozatlanabb rétegekben, hogy itt vannak úgynevezett szélsőségek, nacionalisták, szélsőjobboldaliak, újfasiszták, akiktől óvakodni kell. A szorongó értelmiség, a keresztény középosztály pedig megfélemlítve nem mer állást foglalni, noha sejti, hogy mindez mögött valami más szándék komorlik. Nem mert kiállni és állást foglalni, mert nincs elegendő tájékozottság a birtokában. Ugyanis el van zárva előle. Úgy érzi, nem volna becsületes erőteljesebben fellépnie, mert a saját erkölcsi követelménye tiltja a teljes körű ismeret nélkül való cselekvést. Ez a réteg valóban nem akar kirekeszteni senkit, nem akarja bepiszkolni a kezét. Tehát inkább hallgat, és megvárja, amíg a szeme előtt véreznek el, akik felszólaltak az érdekében.

Így aztán Sorosék kockázat, puskalövés, veszteség nélkül nyerték az első ütközetet. A külső körben álló kuruc seregben nincs egységes harci morál. Vannak, akik bizonytalankodnak: hátha mégis „nacionalisták”, „neofasiszták” ezek itten ezekben a szakadt mentékben. Ennek következtében a Pali-sereg ufósodik. Az eredmény: a rohamokat visszaverik. Eddig a rendőrség és az ügyészség egyetlenegy, a múlt rendszerben eredő vagy ’90 után keletkezett gazdasági bűntényt nem tárt fel, nem ítélt el, a nagy garral beharangozott nyomozások nem találtak bűnt, vagy ha találtak, az ügyészség nem talált okot a vádemelésre, sőt ha netán egy ügyész, mint a debreceni Szeszák Gyula feltárt és végig akart vinni egy milliárdos ügyet – olajmaffia –, megütötte a bokáját, leváltották.

Nincs közvetlen s bizonyítható összefüggés a volt kommunista bűnösök fedezése és a Soros-cég céljai között? Már hogyne volna! Soros mindenütt, ahová behatolt, a még fennálló kommunista rendszer képviselőivel kötötte meg az üzletét. Megbízói és rajtuk keresztül ő maga is nyilván ugyanúgy előbb tudta, milyen hatalmas világpolitikai változások vannak küszöbön, s azt is, hogy ezeknek milyen gazdasági következményei lehetségesek. Hiszen Rothschildékon és a Citycorpon keresztül – az USA legnagyobb bankszervezete, s szintén megbízója Sorosnak – nyilvánvalóan tudott a két szuperhatalom legtitkosabb döntéseiről. Egyébként a Közép-Európát illető határozatokat nem is nagyon rejtegették mint csekély jelentőségűeket. Mi volt hát a teendő? Megvizsgálni, hogyan lehet ebből kolosszális üzletet csinálni. Soros György már ’85-ben itt vizsgálódott hazánkban. Kezdetben 1 millió dollár, majd évi 3 millió dollár szétosztását ígérte. És meg is adta. A röntgentől a citeráig mindenre adott. Amerikában egy nagy üzlet előkészítésére ennél sokkal többet kell költeni.

Mi van a kirakatban?

 Az alapítványok a kirakatba kellettek. Ezt lássa a nép, ennek legyen lekötelezve az értelmiség, hogy mögötte jöhessen a sokkterápia, amely földig rombolja a szocializmus által már amúgy is félig lerombolt gazdasági tárgyakat, aztán jöjjenek a különböző privatizációs tanácsadó cégek, s végül jöjjön maga a privatizáció.

Mindezt mindenütt a kommunista, reformkommunista kormányok indították el, írták alá, s a hatalmat is ennek fejében adták át: a zsákmányon, a közvagyonon megosztoztak, a parlamenteket pedig átengedték.

Most viszont mindenütt a parlamentek viszszavétele kezdődött meg. Nem mintha olyanynyira fájna rá a foguk, hanem mert a nép szinte mindenütt megutálta az újakat, a nemzetieket, a litván saljudist, a lengyel szolidaritást, az orosz demokrataféléket és a magyar keresztény nemzeti koalíciót, amelynek uralma alatt a sokkterápia megvalósult. Valójában sehol nem derült ki, hogy a sokkterápia és a privatizáció változatlanul a kommunisták uralma alatt valósult meg, s a volt kommunista felső tízezer kötötte meg az alkut a Soros Companyval. Ami ezenfelül történt, az elhanyagolható. Avagy melyik törvényt nem lehet egyetlen parlamenti napon megváltoztatni, kiiktatni egy jól szervezett paktummal, és melyik törvényt kell a hatalmasoknak betartani, ha a gyengéknek, akik meghozták, nincs erejük érvényesíteni?

A modern társadalom másként működik, nemde? Most már látjuk.

 Sovány gebék az üres trénszekerek előtt

 A Pali-tábor erejének számbavételére nem kell ekkora teret szentelnünk. A trén üres szekereit sovány gebék húzzák. Amijük van, önmaguktól lopták. Néhányan az MDF géhásai közül ügyesen beférkőztek a privatizációba és megvagyonosodtak. Ezeket a szerzeményeket azonban nem lehet a hadviselés céljára felhasználni. Így aztán a kezdetben oly szépen zengő bakanótákat felváltotta a sereg gyomorkorgása. A főtisztek megtanultak néhány székely keservest. Temetéskor jól veszi ki magát… (germanizmus).

És most mégis támad a Pali-sereg. Legalábbis a hadiállapot meg van üzenve médiáéknak. A televízió egy olyan sorozat bemutatásába kezdett, amelynek minden darabja az elmúlt kommunista rendszert leplezi le. A rádióban kilátásba helyezték 320 Soros-fejes anyagi okokból való racionalizálását. A Pesti Hírlapban rendszeressé tették a külföldön elhangzott gyalázkodások megválaszolását. Itt így sok szenzációs írás lát napvilágot. De ez a legkisebb példányszámú napilap.

Mindennek egy baja van: nem igazi hadmozdulat, nem igazi támadás. Valójában nem is a kormány csinálja és vezényli, hanem néhány önfeláldozó, a munkáját szerető értelmiségi.

A támadás az MDF részéről pusztán választási célzatú. Az MDF-ben néhányan úgy gondolják, hogy ezekkel az áthangolásokkal, amelyekkel néhány önfeláldozó barátjuk megajándékozza őket, néhány százalékot visszaszereznek az MSZP-től és az SZDSZ-től, mert így a nép megismeri még a választások előtt a kommunistákat. Mármint azokat, akik még nincsenek bent az MDF-ben.

Ez nem teljesen elhibázott számítás. Néhány százalék így majd leesik. De az irányzat ettől nem fordul meg.

Mert a politika irányát, népiségét, magyarságát a nép eddig sem a tévéműsorok egy részének kommunistaellenességén, történelmi igazságtartalmán mérte le, hanem egyrészt az egész napi műsor jelentésén, üzenetén, másrészt pedig azon, ami az életben valóban történik.

Az életben, a gazdaságban, a privatizációban pedig semmi jó nem történik, pontosabban semmi jó nincs kilátásba helyezve.

A kormány, az MDF nem tud, nem mer szakítani az antalli paktumpolitikával, nem végez becsületes számvetést, nem áll ki a saját hibáival és bűneivel a közvélemény elé, hanem egy megengedő mosollyal elviseli, hogy néhány önmagával is vívódó értelmiségi megcsinálja azt, amit már legalább három éve, de az oroszok kivonulása után mindenképpen meg kellett volna csinálni.

Igen, természetesen helyénvaló és szükséges a Soros-gyerekek bájtalan játszadozását felszámolni a televízióban, és még helyesebb a csalókat kitenni, de nem helyes az igazság bajnokaiként fellépni, amikor nem is olyan régen ennek az MDF-nek az elnéző hozzájárulásával fasisztázták le ugyanezek az ZDF-ben most felvillanók, ugyanezek a süddeutschosok az MDF akkori alelnökét. Az nem volt nemzetrontás? Ahhoz még kontrásként alámuzsikált a diplomáciai kar. Mivel különb az, ha Jeszenszky Géza költi rossz hírét annak, akinek részben (kicsi rész, eltörpül a rokonségi fok mellett) külügyminiszterségét köszönheti, mintha ugyanezt Eörsi költő teszi választékos német nyelven, ráadásul a személyek megnevezése nélkül?! No, igen, mert Eörsi költő van annyira baloldali és Lukács-csipkerózsi, hogy magát Jeszenszkyt is jobboldali figurának tartsa. Mert ezek a Heine-forma publicista költők soha nem az életből, a testről veszik a szimatot, hanem mindig a doktrínák könyveiből.

 Támadást a Darvas-hadtest ellen!

 Tehát a támadással az a baj, hogy nem támadás, hanem csak az ellenség bosszantása.

Ha egyszer a Darvas-hadtestnek a magyar vagyon javának áron alul való megszerzése a célja, és ezáltal az egész további magyar jövő fölötti rendelkezés megszerzése, akkor most a választások előtt néhány hónappal egyszerűen nem becsületes egy olyan kvázi támadást indítani, amelynek eredményeként 6 helyett 8 százalékot lehet kapni, de az egész végzetes menetelést nem lehet megállítani. Nem, ez végtelen kis kaliberű és önző cél.

Mert a Darvas–Soros együttes győzelmét meg lehet akadályozni. A világpolitika legújabb fejleményei erre mutatnak. Soros György közel áll a nemzetközi lelepleződéshez. Az amerikai kongresszusban vizsgálat folyik banki tevékenységét illetően. Sachs urat félreállították Moszkvában. Magyarországon felelősen gondolkodó elmék sora mondja, hogy ezzel az adósságkamat-teljesítéssel soha nem fogunk talpra állni, tehát a kulcskérdést immár vitatják. A bankprivatizációban még semmi visszavonhatatlan nem történt, a földtörvény még nincs megszavazva, tehát elvben még jó is lehet, olyan, amely gátat vet a külföldiek földszerzésének. A rabló privatizációt még meg lehet állítani és visszájára lehet fordítani, nyakon lehet vágni megfelelő adókkal a hódoltsági harácsburzsoáziát. Még be lehet ismerni, hogy alantasul hibás volt a kiegyezés a nómenklatúra burzsoáziával, és el lehet távolítani a vezetésből azokat, akik kierőszakolták.

Tehát még lehet támadni ott, ahol kell.

Van aztán még egy hátulütője ennek a mostani parázs médiaháborúnak. Voltaképpen ezt a magyar állami, közszolgálati televízióban még meg is lehet nyerni. Igaz, Bánóék még körömszakadtig fognak védekezni, és az MSZP-t is érzékenyen fogja érinteni az a néhány percentes veszteség, amit a leleplezések elmarnak tőle, de az egésznek hirtelen semmi jelentősége nem lesz, ha az MDF és az SZDSZ újra összepaktumozza a Budapest Televíziót. Akár az egész szabadság teret feladják és kiürítik Demszkyék, ha megkapják az engedélyt és lehívhatják a soros-számlák valamelyikéről azokat a dollármilliókat, amikből ezt a saját, szavatoltan liberális, Budapest városállamnak szóló intézményt felállíthatják.

Őrült vakság volna és hazaárulás, ha ebbe a kormány belemenne, sőt ha nem teremtené meg a feltételeit annak, hogy ez utána se történhessék meg!

Márpedig ez csak frontális ütközéssel teremthető meg. Az idő a másik oldalnak dolgozik. Minden perc késedelem tragikus. Itt nincs egyenlősdi: ha lehetett Duna TV, legyen Aszfalt Tövö is. Sok-sok Gugyerákkal meg negédességgel. Nem! A határokon kívülre szorult magyarság tájékoztatása nem azonos tétel néhány tucat Darvas-sómen havi egymilliójával.

Sokszor bedűlt már a Pali-tábor az efféle hadicseleknek.

Most határozni kell, dönteni és támadni. A sereg éhes, csak egy sorsdöntő rohamra van lőszer. A Darvas-tábor már bent ül a vagyonban, de még ki lehet vetni belőle. Csak semmi anyámasszonykodás! Egyértelmű, világos politikai pofonokat kell adni nekik. Sokat. Kell a pufajkástörvény, holnap, azonnal! Nap ne múljék el kommunista bűnöző megnevezése nélkül.

Ki írja elő, hogy a kommunistáknak, az utódpártiaknak helyük van a következő kormányzatban? Nem arra kell törekedni, hogy két százalékkal kevesebbet kapjanak, hanem arra, hogy semmit. És ha most egy kicsit félnek, hát féljenek.

Egyébként nem kell félni, hogy a nép megharagszik arra, aki kommunistázik. A nép arra haragszik, aki szóban kommunistázgat, aztán a hatalmat pedig otthagyja a kommunista kezében, hogy az szépen kibabráljon a tehetetlen kisemberrel.

 Ne szociális hálót, nemzetépítő programot!

 De azt is látni kell, hogy a nép egy része visszavágyik a szocializmus langymelegébe. Mert az a kizsákmányolás valóban kismiska volt a sokkterápia létbizonytalanságához képest.

A népnek igaza van. De ő nem az MSZP-t szereti, még akkor se, ha netán bele volt kötve, hanem a hazug, nagyképű urakat, a tudatlan senkiházi dr.-okat nem szereti, meg azokat akik felülről néznek rá. Nem szociális háló kell, mert az mindig lyukas marad, hanem becsületes nemzetépítő program. Mindenkinek jusson egy kis örömszerzés a kommunizmus elmúltából. De hogy nagy gond legyen egy pár cipő a gyereknek, az nem rendszerváltozás.

Tudnunk kell, hogy megint arra készülnek, hogy elárulják a hazát, mint 1956. november negyedikén, és megint ők járjanak a napos oldalon, mi meg lessük az ajándékaikat.

Tudnunk kell, hogy hazudnak rendületlenül. Nem kell kíméletesnek lennünk irántuk. Majd, ha kitűzték a fehér zászlót.

Ezt a pamfletet – mert ez talán az – nem tudom, csak Illyés Gyula végtelenül keserű, 1943-as doni versének egy sorával befejezni. A tragikus kérdés, amely akkor a jólétben fürdő Horthy-hátországnak szólt, most a liberál-kommunistákra vág. Vajon értük, a gyorsan privatizálókért, a liberalizálódó reformkommunista uracsokért – „melyik Nagy halt meg Voronyezsben”?