vissza a főoldalra

 2014.02.07. 

Közéleti dugulás

Egy kiadós italozás vagy enyhébb mérgezés után az emberi test képes öntisztulásra. A szervezet tisztulási folyamata nem szép. A verejtékezésen túl, az egyéb tisztulási folyamatok lehetőleg magányosan, egy erre kialakított helyiségben zajlanak le. A helyiségből a méreganyagok, a test számára feldolgozhatatlan, ártó vegyületek a csatornán keresztül távoznak. A sör-bor-pálinka gyakori fogyasztói pontosan ismerik azt a szörnyű helyzetet, amikor az előző esti mérgezést a szervezet úgy bosszulja meg, hogy a tisztulási folyamat leglátványosabb és akusztikai elemekkel tarkított részét a Blaha Lujza tér és Wesselényi utca között, a reggeli tömött négyeshatos villamoson erőlteti. Ilyenkor a szerelvény gyors elhagyása, majd valamilyen illemhelység azonnali felkutatása az egyetlen lehetőség.

A rendszerváltozás egyik nagy hozadéka, hogy a vendéglátó helyiségek egyre jobb és tisztább mellékhelyiségekkel rendelkeznek. De még így is előfordul, hogy az egyik szörnyű helyzetből éppen hogy megmenekült szerencsétlen, a megkönnyebbülés helyett egy újabb vészhelyzet kellős közepén találja magát. A vécécsésze egy ideig üzemszerűen eltünteti a méreganyagokat több liter öblítővíz segítségével, hogy aztán annál nagyobb vehemenciával kezdjen a folyadékszint rémületes emelkedésbe, míg a végén a peremet meghaladva kényszeríti hősünket pánikszerű menekülésre. Ezzel több mint kellemetlen helyzet alakul ki: a dugulás.

A magyar állam nagy és hosszú mérgezése 1944-ben a német megszállással kezdődött és 1990-ig tartott. A mérgezés nem duhaj italozás miatt, hanem szándékos, kényszerrel a szervezetbe juttatott szerekkel történt. A lekötözött Magyarországot rászoktatták a méregre. A leszokás kínkeserves folyamata, visszaesésekkel és könnyebb időszakokkal egészen 2010-ig tartott. Az utolsó nagy tisztulásra 2010 tavaszától került sor. Csakhogy Magyarország – akárcsak fenti hősünk – éppenhogy megkönnyebbült, éppen csak fellélegzett a testét gyötrő görcsök múltával, amikor a csatornarendszer felől a folyadékszint hirtelen emelkedése újabb kellemetlenséget vetít elé.

Éppen csak eltűntek a társadalmat mérgező figurák, éppen csak megszűnt a magyar politikatörténet legkorruptabb pártja az SZDSZ, éppen csak megszabadultunk Gyurcsánytól, amikor az emelkedő folyadékszint újra felszínre hozta abból a sokat emlegetett süllyesztőből Kunce Gábort, Fodor Gábort, Gyurcsány Ferencet, Surányi Györgyöt és utolsók Bajnai Gordont. Egyelőre nem tudhatjuk, hogy a további kiáramló folyadék, milyen egyéb szilárd darabokat tartalmazhat. Előkerül-e Bokros Lajos, Kóka János, Pető Iván, Kis János, netalántán Szilvásy György.

Az azonban már biztosnak tűnik, hogy Kuncze, Fodor, Bajnai és Gyurcsány felállnak a mellékhelyiség szürkén mocskos padlójáról és besétálnak az Országgyűlésbe.

A dugulás, vagy legalább annak lehetősége amúgy előre látható volt. A megelőzés elmaradása két, az emberi természetet ismerve érthető okra vezethető vissza. Az első ok, hogy az éppen felszabadult szervezet a leszokás, a tisztulás végrehajtásának pillanatában egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy hova ürülnek a méreganyagok. Csak az érdekli, hogy megkönnyebbüljön, hogy elmúljon a remegés, a hányinger, a rosszullét, a nyomorúság. Hogy valahogyan megálljon saját lábán segítség nélkül. Kit érdekel a válságos időszakban, hogy majd a megkönnyebbülés után mi lesz éppen a mérgekkel?!

A másik ok kissé veszélyesebb. Ez tulajdonképpen a teljes gyógyulásba vetett hit hiánya. A kétharmad utáni küzdelem, az elvárások sokrétűsége, a fáradtság és bizonyos értelmű csömör a Fidesz mögé felsorakozó gondolkodó és tenni képes emberekben kialakított egy sajátos reflexet. A reflex kiváltója bármilyen hír lehet, mely az ellenzék erősödését mutatja. Hogy tulajdonképpen nem is akkora baj, ha a kétharmad elvész, hogy tulajdonképpen még az sem tragédia, ha ezek visszajönnek. Mert a közjogi és egyéb rendszerek átalakítása a hatalmas elvégzett – és tényszerűen elvégzett – munkával olyan mélységű, hogy ugyan lesznek majd nehézségek, hogy ugyan újra építik majd a pozícióikat, de a végén mégis elbuknak. Nota bene: kétharmadot 2014-ben úgysem lehet szerezni, az 50 százalék meg biztos.

A közéleti dugulás ténye, mely az MSZP–Bajnai–Gyurcsány megállapodással szinte valóság, most mégis meghökkentő. Mert igaz, hogy ez még nem a visszaesés, hogy Gyurcsány, Kuncze, Fodor és Bajnai megjelenése a következő országgyűlésben még csak orrfacsaró, de nem a méreg győzelme, mégis fontos lehetőség. Mégpedig Gyurcsány  visszatértének lehetősége a hatalomba. A dugulás utáni visszaáradás közben hatalmas könyöklés folyt. És ebben a könyöklésben kiderült, hogy ha tetszik, ha nem, ha elfogadható ha nem, de a mai ellenzékben Gyurcsány – a rovott múltja okozta hátrány ellenére – méterekkel a többi előtt jár. Gyurcsány, a legnagyobb bánatunkra képes megszólítani a magyar társadalom bizonyos rétegeit. Tudjuk ezt be a mérgezés utóhatásának.

Márpedig ha ez igaz, akkor Gyurcsány vagy valamely kijelöltje és a mögötte álló család – a szó maffiaértelmében –, 2018-ra az ellenzék vezére lehet. Ez pedig vészesen közel hozza a visszaesés rémét.

Csorja Gergely