vissza a főoldalra

 2014.02.07. 

Kiskopár híradó

Kilóg a lóláb, mondják a Kiskopárban némely ügyek hallatán, és még nyomatékul hozzáteszik: sőt még a ló egyéb szerve is kilóg a takaró alól. A Kiskopár nem arról híres, hogy ott egy-egy mondás eredetét tiszteletben tartanák, sokkal inkább arról, hogy a gyanús eseteket sajátos módon értelmezi az intézmény közélettel foglalkozó közönsége.

 – Hallottátok, hogy köhögött a világhírű bolha ? – csapja ki a söröző ajtaját Ödi, aki másodmagával érkezett, Vince, a síoktató lép be utána.

– Elhatároztuk, hogy az új évben kispályás ügyekre nem fecséreljük az időnket, és most megint bedőlünk – feddi meg Laci bácsi a társaságot. Ezekből a vérciki liberálbolsikból süt az ökörség, ezt már megszokhattuk. A természetes állapotuknak kell tekintsük. Ha majd változnak, akkor beszéljünk róluk!

–Ja, de most nem róluk van szó, Laci bá, engem ez a jobboldalinak, meg nagyon radikálisnak eladott kultúr- és ideologiai mocsok bosszant. Bosszant, mert megaláz valamit, ami jobb sorsra érdemes. A világhírű vezető nagy csinnadrattával Londonba utazik, böfög valamit a Hyde Corneren, majd villámgyorsan lelép a balhé elől, néhány szegény srácot meg miatta összerugdosnak. Most legalább látszik, mi következne az „amikor a jobbik kormányra kerül,” kezdetű, silány, vég nélkül szajkózott hazugságból. Tudja Vona is, a hallgatósága is, (a 60-as IQ fölöttiek, feltétlen), hogy egyszer volt Budán kutyavásár. Örüljenek, hogy összefogott egy csődhelyzetben a „Szegedi Csanád Támogatói Kör”, amelyik nagyon ki akart szúrni a Fidesszel, és felpumpálta a jobbikot Orbánék ellenében. Továbbá csókoljanak kezet Baló Györgynek és volt hitvesének ugyanezért.

 – A Fidesz meg annak a jó politikai érzékkel megáldott, művelt, történelmet ismerő nemzeti tábornak, amelyik észrevette, mire is megy ki a játék, és csak megadta a kétharmadhoz szükséges szavazatokat – mondja Áron, az erdélyi srác. – Remélem most sem lesz másként.

– Vörösváron voltam, ott hallottam, hogy a Jobbikból kivált Magyar Hajnal-osok marhára háborognak. Hülyék ezek? Még szép, hogy nem a nemzeti oldalhoz sorolt médiaszemélyiségeket támogatja a jobbik a hatalmas, több milliárdos állami lóvéjából. Nagyon comboskodnak, hogy majd ők leleplezik a szivárvány színeibe öltözött jobbik vezető arcait, de ki előtt? Egyik kutya, másik eb. Különben is a velük együtt nagy hanggal lelépők, meg a többi, a csendesebbje, a zéró nyilvánosságot kapók már megtették ezt – kotorássza elő a laptopját Botond. – Azt elismerem , hogy nagy szívás lett nekik a jobbikozás. Kiszorultak, a hátuk mögött csak Biónak hívják őket merthogy biodíszletnek kellettek, most meg a levelek, emailek tömegét küldözgetik a többi palira vettel együtt egy szerkesztőségbe, butaságuk történetéről. A jobbik pont lesz@rja őket, hisz a liberálbolsik továbbra is gondoskodnak arról, hogy éppen az ő mértéktelenségük és arcátlanságuk okán háborgó hőbörgők táborát Vonáékhoz vigye. Hogy ez sok vagy kevés, ki tudja?

– Mit keresel te Vörösváron? – vonja viccesen felelősségre postás Gabi a megye szerte híres kazánbűvölőt.

– Beléptem a magyar csapatba!

– Pont Vörösváron? Na ne fárassz! – heccelődnek tovább, aztán a végén kiderül, hogy persze kazánt ment igazítani, viszont tényleg jelentkezett a magyar csapatba és a sörözőket is erre kapacitálja.

– Akkor én is jelentkezem – könyököl a pultos kislány Botond mellé –, nálad kell?

– Lehet interneten is, de menj el egy rendezvényre, az a legjobb.

– Csak meló után! – keménykedik a tulaj.

– Tényleg, én is láttam most hétvégén híradást, Vonáék nagyot öblögettek. Megjegyzem, hogy az elmúlt húsz év alatt Csurka István sem mint író, sem mint politikus nem kapott akkora nyilvánosságot, mint ezek egy hét leforgása alatt – cihelődik Vince a síoktató. Negyed óra múlva indul a busza, Dodival kezel elsőnek. – Mi van apám beteg vagy, csak ülsz itt mint hal a szatyorban.

– Megfogadtam, az új évben nem káromkodom, nem hagyom, hogy a szemétségeikkel felnyomják az agyamat.

– Nyugalom gyerekek, a new deal a következő: nem érdemes izgulni – konszolidál Laci bácsi –, laza könyök, merev csukló, proszit. Bort iszik, Nagykáta végzett a vizesnyolcasokkal! A hétvégén választás zajlott Nagykátán, s a sajtó által óriásira pumpált pártok a nagykátai választáson lemaradtak, mint a borravaló, szőröstül bőröstül. A nagy ellenzéki összefosástól a jobbikig bezárólag.

– Hé, Vincém itt vagy még, kíváncsi vagy, hogy indul a napja a világhírre vergődött vérnácit játszó polgártársnak? – csap bele a lecsóba Dodi. – Ma is benne leszek a tv-ben dörzsölgeti tenyerét, s közben egy képzeletbeli tükörben a haját zselézi, riszál. Jól megnézi magát innen s túl, elpróbálgatja hogy néz majd morc tekintettel a világra, mert egy ilyen kis vézna gyerekhez ez illik. – Nemdebár? – és tökéletesen utánozva a fickó hangját, lenyomja a pártelnöki beszámolót: eldágványozzuk a zsendőkét, szürvézzük, pulesztázzuk stb. és vigyázzuk, mert különben turcse lesz csász az egész Karinthy után szabadon. Aztán Fleto tánca következik, Bajnai fáradt szövege után Mesterházy testbeszéde, Kunczéhoz fényre sötétedő szemüveget tesz fel, Fodor Gabikaként kukorékol. Dől a társaság.

– Barátom, képességes fazon vagy, miért nem lépsz fel a Sas kabaréban, jobb vagy mint akármelyik – törölgeti röhögéstől kibugygyant könnyét Gyuri. – Ez hülye vicc volt Dodi, de jól sikerült, csakhogy a vájt fülűek számára a szerkezet egyszerűsége a ketyegéséből kihallik. Ezért is téves a képzet, mely szerint a Jobbik az MSZP táborára szavazók számát csökkentheti. Nem most jöttek a szocikat sikerrel rángatók a hathuszassal. Mert mi van akkor, ha már minden kötél szakadni látszik, s a jobbikra éppen ők jelentik be az igényüket, emlékeztetve a fiúkákat arra, hogy mi ágyaztunk annak idején meg nektek, nehogy már más hálja el a mi jogunkat! – csap fel Gyuri a szakadár szoci politológusnak.

De Dodi fellépésétől kezdve már oda a komolyság, Vince fizet egy rundót, megjött a busza.

– És a Terry Black sztorijához szavatok sincs? – kérdi Tibi a tulaj. – Elemeztek, politizáltok, csak a való világ nem érdekel benneteket?

– Bocs, hogy nem hallottunk róla, de ki a szerencsés halandó, aki a te érdeklődésedet képes volt kivívni. Férfi, nő? – cikizi Tibit postás Gabi.

– Ahogy mondod. Szóval történt, hogy a transznemű művészt T. B.-t felmérgelték, mert a gyermekmentők alapítványa nem szerződtetett egy korábban prostiként közismert ma énekesnőként ünnepelt hölgyet a parlamenti karácsonyi rendezvényen. Ezért kilátásba helyezte, a korábbi prostinál sokkal elvetemültebb, sokkal erkölcstelenebb politikusok listázását. Mit ad Isten, T. B. listáján harmadmagával rajta volt Vona is!

– Ja már rémlik valami – mondja a pultos lány –, a szocik meg a konkrétan pedofílián kapott SZDSZ csupa angyalokból áll, Terry Black szerint csak a nemzeti oldal sáros. Nettó hanta, nem volt egy nagy durranás.

– Persze, de azért mesélem, mert jellemző: mindenki nagy ívben lesajnálta a zsarolót eljátszó „művészt”, szóra sem méltatták, kivéve ezt a komikus kis figurát ezt a vékonydongájú, pitike pártelnököt, aki valószínűleg azt figyeli mit csinálnak az igazán nagyok. Az amcsik. Talán ovális irodáról álmodik, vagy csak benne lenni a bulvárban, mindegy mivel. Lehet, szimpla félelem is attól, hogy belülről feldobják. Inkább elébeszalad. A fene tudja, vagy nincs hírértékű mondanivalója, ezért ész nélkül ráveti magát mindenre, ami mozog. Terry Black felköpött, s ő ennek is alászaladt, azonnal bevallotta, bizony csalta a feleségét, de! Megbeszélték!

– És azóta kicsi fehér meszelt szobában élnek, mint Tuba és Tubáné? – kérdi ártatlan pofával Laci bácsi, megcélozva a pletykára mindig éheseket. – Azt tudjátok-e hogy folytatódott a történet? Mit szólt hozzá az asszony?

– Nem tudjuk Laci bá, halljuk, halljuk – követelik kórusban.

– Elszaladt a házi dokihoz: – Doktor úr, mit tegyek? Hazaérek és a férjem egy párttársnővel találom a hitvesi ágyban. Éppen botrányt akarok csinálni, mire a férjem ledorongol: Ne kezdj itt nekem cirkuszolni, inkább menj ki a konyhába, igyál meg egy kávét, s ha megnyugodtál, gyere vissza, akkor beszéljük meg kulturáltan a dolgot, ahogy jobbikosok között dukál. – Asszonyom – hárít a doki – engem nem érdekel a politika, különben is háziorvos vagyok kérem, nem válóperes ügyvéd. – Tudom doktor úr – szabadkozik az asszony –, de ez így megy napról napra, hétről hétre, már évek óta. A házi doki vonogatja a vállát: – Tulajdonképpen mit akar tőlem hallani? – Csak azt, hogy ez a sok kávé nem árt a szervezetemnek?

Óriási röhögés, a söröző törzsvendégei az alkalmi betérőkkel versenyben szórják a jobbnál jobb vicceket. Farsang van.