|
 2014.02.14.
6,6 Milliárd
Józsa István, az MSZP energiapolitikusa
Józsa István.
Én vagyok az első független nukleáris szakértő az országban,
1990-ben alakítottam erre egy céget. Valóban szépen fejlődtünk,
a Horn–Kuncze-kormány idején vetettünk, aztán jött az aratás,
a következő évben már közel egymilliárd forintos árbevételt
realizáltunk. A szakértelmem nem bolsevista trükk. Nincs
takargatnivalóm. Összevissza keverik a dolgokat. Mé’ baj az
hogy 42 százalékban tulajdonosa vagyok egy cégnek és kinek fáj
hogy 2002–2010 között 6600 millió forint értékben kaptam
megbízást a Paksi Atomerőműtől? A maradék tulajdon, az 58%
meg a társamé. Ő az igazgató, na és? Kinek nem tetszik ez?
Egyébként sincs semmi köze a társamnak meg nekem sem a politikához,
hát ő csak a fővárosban volt valami képviselő. Én meg csak
itt vagyok a Parlamentben. Mi közöm lenne nekem a politikához?
Ki meri azt állítani, hogy összefonódás lenne itten az én
gazdasági életem meg a mi politikánk között. Milyen gyanú?
Rongyos hatezerhatszázmillió ficcs? Mi? Az maguknak sok pénz? Lári-fári
vagy Feri.
Eladtuk a céget,
mikor már nem mi irányítottuk az ország szekerét. Pedig
milyen menő vállalkozás volt! Ne kérdezzék, hogy miért? Pénzért.
Meg ugye jöttek azok a körök és üzengettek. Milyen körök,
milyen körök? Ne tegyük kérem a hülyét! Ugye vagyunk mi a
becsületes bolsevikok, és vannak ugye azok a gyanús körök,
akik üzengetnek. A Simicska meg a Nyerges. Naná, hogy ők! Névértéken
kellett eladnom a cégem, sokáig lógott nekem a 42 millás követelésem.
Szépen le nasi-vasiztuk a témát, de az új tulaj má’ nem
tudta működtetni, hogy miért? Hát persze, hogy a Nyerges- meg
a Simicska-körök nem engedték tovább vinni ezt a jó kis üzletet
a haveromnak sem, akié lett a cégem. Pontosabban cégünk. Mert
ez a mi Paksunk. Értve van? Miért éreztem volna aggályosnak,
hogy országgyűlési képviselőként százmilliós állami
megrendeléseket kapott a cégem? Milyen hülye kérdés ez?
Abszolút semmi problémát nem látok.
Milyen összeférhetetlenségről
vagy simliről regélnek itten? Bele se folytam a cég ügyeibe. A
szakmai életem folytatásaként szakmai tanácsadó voltam a cég
budapesti mérnökirodájánál, hetente egyszer-kétszer visszajártam.
Büszke vagyok a tudásomra, büszke vagyok a műszaki teljesítményemre.
Hat és fél milliárd. Ütős szám, nem? Megpróbálnak lejáratni,
de nem fog sikerülni.
Nekem aztán fütyülhetnek
hurroghatnak a Házban. 6 ezer hatszázmillió forint. Az maguk
szerint sok? Nem sok. Aki ért hozzá, tudja, ez nem sok. Ebben
egy lélektani motívum van: behozza az irigység faktort. Öntudatos
ember vagyok, nekem ez jár. Ja és nehogy itten bután haljanak
meg, én büszke és egyenes vagyok, ezt kijelenthetem úgy a
magam, mint a pártom nevében.
Hogy én nem tudom
levakarni magamról, hogy azért kaptam állami megrendeléseket,
mert bent ültem a Gyurcsány– Bajnai-féle törvényhozásban?
Szép is lenne!
Ki mint él, úgy
ítél. A Fideszben zajlanak eszerint a dolgok. Ott a Közgép
kitapos mindenkit mindenhonnan. De én hiszek a piacgazdaságban
és hiszek a versenyben. Ezeket el kell takarítani, erről szólnak
a választások. Hogy ne Paksolják ezek itten el az én jó kis jövőmet,
ahogy az azonnali kérdések órájában is felolvastam. Azért jönnek
ezekkel az aljas módszerekkel, mert nem akarnak eltakarodni.
Ragaszkodnak a megszerzett pozícióikhoz.
czyla
|
