Függetlenség

2014.02.14.

2014 a Partiumi Autonómia Éve

Célunk, hogy Románia föderalista államként létezzen

Január 12-én az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) hagyományos újévköszöntő fogadásán Tőkés László elnök, európai parlamenti képviselő a Partiumi Autonómia Évének nyilvánította az idei esztendőt, és a régió szimbólumainak elkészítését, valamint az önrendelkezésről szóló népszavazáshoz szükséges aláírások összegyűjtésének előkészítését irányozta elő.

Partium tartomány sohasem létezett, nem volt belső koherenciája. Ez nem jelent nehézséget a partiumi autonómia kivívása kapcsán? – kérdezem Dr. Szilágyi Ferenc egyetemi docenst, a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) alelnökét.

–Valóban, nehézséget jelenthet a partiumi autonómia kivívásakor, hogy Partium soha nem volt egységes tartomány, így nem is beszélhetünk központról és szimbólumrendszerről sem. Partiumot úgy lehetne deffinálni, hogy hasonlós sorsú területek összessége, amelynek nem voltak oldalirányú kapcsolatai, hanem közvetve mindegyik rész az Erdélyi Fejedelemséghez volt közigazgatási értelemben kötve. Közjogilag viszont a Magyar Királysághoz tartoztak. Emiatt sem alakult ki a térségben erős identitás tudat, sőt azt is elmondhatjuk, hogy a magyar rendek, a magyar nemzet abszolút negatív fogalomként tekintett a Partiumra a kiegyezés előtti időkben. Hiszen a Habsburgok nem egyesítették Erdélyt Magyarországgal, sőt, egyes Kelet-magyarországi megyék közvetlen Habsburg fennhatóság alatt állnak. Mindez nagy elégedetlenséget váltott ki a magyarok körében. Ez a helyzet a trianoni békediktátum után változott meg az itt élő magyarok számára a Partiumnak identitásmegtartó szerepe lesz. Mindennek ellenére az identitás tudat szempontjából Partium gyenge régió.

Partium része Nagyvárad is, és én úgy tudom – javítson ki, ha rosszul – , hogy abban a városban erősebb az identitástudat.

–A XX. században kezdik el „építeni” a regionális identitástudatot, s ekkor a Kárpát-medencében olyan régiónevek jönnek létre, melyek korábban nem léteztek. Ilyen Kárpátalja, vagy Őrvidék. Esetünkben pedig két szándék volt Trianon után, hogy tartsuk meg a Partium fogalmat, míg a másik, hogy a Királyhágó-mellék név használata terjedjen el. Az utóbbi a református egyház keretén belül maradt fenn. Partium fókuszpontja mára Nagyvárad és az Érmellék területe. Így az északi részeken erősebb a partiumi identitástudat. De mégis a megyei identitások erősebbek úgy a magyar, mint a román lakosságnál.

Honnan indult ki az új autonómia mozgalom? Az EMNT kezdeményezte, vagy a partiumi lakosok fejezték ki igényüket az autonómiára?

–Mindebbe a kérdésbe személyes történetem is bekapcsolódik; 2002-től foglalkozom a partiumi önrendelkezés kérdésével, akkor még teljesen civilként és doktoranduszként a Debreceni Egyetemen ez volt kutatási témám. Kidolgoztam egy elméletet, miszerint a téregységek adottságait figyelembe véve milyen esély lenne az önrendelkezés kivívására és fenntartására. A Partium ugyanis nagyon jó stratégiai-gazdasági adottságokkal rendelkezik, annak dacára, hogy nincs a térségben olyan mozgalom, mint például Székelyföldön. Az egyik előadásom után keresett föl 2008-ban az EMNT, hogy Partium autonómiájának ki kéne dolgozni a koncepcióját. Még abban az évben az EMNT keretén belül megalakult a Partiumi Autonómia Kezdeményező Bizottság, amelynek elnökeként tevékenykedtem. Tavaly nyáron pedig létrejött a Partiumi Autonómia Tanács, amelynek a térségben olyan szerepet kéne betölteni, mint Székelyföldön a Székely Nemzeti Tanács – tehát generálnia kell a regionalista folyamatot.

Tőkés László elnök úr, EP –képviselő, azt mondta, hogy EMNT egy kiegyensúlyozott, integrált autonómiakoncepcióban gondolkodik, melynek lehetséges változatait ön foglalta össze. Hallottunk mi már gazdasági, területi, kulturális autonómiáról. Ezek lennének a lehetséges változatok?

– Az Erdélyi Magyar Néppárt parlamenti választásokra kidolgozott kampányának lényege a „föderalista Romániát” szlogen volt. Célunk, hogy Románia föderalista államként létezzen, amelyen belül az alkotó részek autonóm területek. S ide kapcsolódik Románia régiós felosztásáról szóló elképzelésünk is, amelyet szintén a Néppárt dolgozott ki, s amelynek egyik szakértője én voltam. Nem térképrajzolgatással kezdtük el a munkát, hanem az elvek megfogalmazásával. És az elveket „vittük át” térképre, így megfordítottuk a Romániában szokásos sorrendet. Amikor Székelyföld, vagy Partium autonómiájáról beszélünk, akkor egységes keretekben gondolkodunk. Nem hiszem, hogy sokféle és különböző autonómiákról kéne beszélni. Partiumot egy román többségű, erős magyar kisebbséggel rendelkező autonóm régióként képzelem el egy föderális Romániában, amelyben szimmetrikus, párhuzamos kétnyelvűség elve alapján szerveződik meg a közélet, úgy, mint például Brüsszelben. Sokszor mondják román politikusok, hogy az autonómiák nem EU- konformok, holott ez féligazság. Az EU fővárosában, Brüsszelben, a 8%-os flamand lakosságnak teljes és szimmetrikus kétnyelvűség adott. A magyarság a Partiumban a lakosság 25-30%-át teszi ki, így ez a lehetőség nekünk is jár. Tehát olyan Partiumot képzelünk el, amelynek saját parlamentje van, és a kétnyelvűség elve alapján képződik. A másik példa: Dél-Tirol, amelyen belül létezik egy német többségű megye, s ugyanezt jelenleg még nálunk is meg lehetne valósítani magyar vonatozásban.

A partiumi autonómia törekvéseket a magyarok, vagy az ott élő románság is támogatja?

–Sajnos azt látom, hogy egy közeljövőben kiírt autonómia-népszavazás teljes érdektelenségbe fulladna, mert a térségben nincs meg az önrendelkezésnek a hagyománya, s a lakosok nem ismerik ennek a fogalomnak a tartalmát. Az autonómia kifejezést a román lakosság többsége elveti, mert azt hiszik, hogy ez valami revizionizmussal egyenlő, és csak a magyarok szeretnék. Viszont ez ügyben is van előrelépés, mert a közelmúltban olyan autonómia-konferenciát szerveztek, melyen én voltam az egyedüli magyar előadó. Decemberben pedig megalakult az EMNT román „párja”, tőlünk teljesen függetlenül. Így már beszélhetünk román autonomista mozgalomról is. Abban bízunk, hogy ez gyökeret ereszt a Partiumban is.

A közpénzek elosztása területén is lényeges lenne a partiumi autonómia kialakítása?

–Természetesen, mert Romániára jellemző, hogy a nagy adózó cégek nem helyben, hanem közvetlenül Bukarestnek adóznak. A kicsi cégek adóznak csak helyben, de azok is csak részben. Így nem értünk egyet azzal az adóaránnyal, ami a kicsi cégek után a helyi településeknél, megyéknél marad. Emellett a szürke és a feketegazdaság a helyi önkormányzatokat igen nehéz helyzetbe hozza.

2014 tehát a Partiumi Autonómia Éve. Melyek idén a legfontosabb teendők? A partiumi lakosságnak kell magyaráznunk, hogy milyen lehetőségek rejlenek az autonómiában, vagy a román hatóságokkal kell megértetni azt, hogy az önrendelkezési igény nem jelent veszélyt az állam egységére nézve?

–Mindkettő, amit mondott nagyon lényeges, s emellett a helyi románságnak kell a saját mozgalmát elindítania. Patriumnak szinte minden szempontból jobb adottságai vannak az önrendelkezés kivívására, mint a Székelyföldnek, de a fogalom népszerűsítésével sokkal nagyobb gondok vannak. Ezért az autonómia fogalmát szeretnénk a helyi, megyei köznyelvbe, közgondolkodásba tudatosítani. Sajnos erre a megyei sajtóorgánumok nem tűnnek alkalmasnak, ezért az írott médián keresztül nem jut el az üzenetünk mindenkihez.

Ha ilyenek a sajtóviszonyok, akkor milyen eszközzel akarják népszerűsíteni az autonómia fogalmát?

–Már egy –két kiadványt megjelentettünk ez ügyben, de sajnos anyagi erőforrásaink eléggé korlátozottak. Sajnos ezek a brosúrák nem váltottak ki különösebb visszhangot, így arra gondolok, hogy a kishitűséget kell legyőznünk, mert az itt élő magyarságnak évtizedek óta nem voltak sikerélményeik. A következő két lépés: a lakossággal folytatott folyamatos kapcsolattartás, párbeszéd megvalósítása. Amennyiben a székely meneteléshez, vagy a marosvásárhelyi rendezvényhez hasonló nagy akciót sikerülne megvalósítanunk, s ahhoz támogatókat is tudnánk szerezni, az áttörhetné a kishitűség gátját.

Medveczky Attila