vissza a főoldalra

 2014.02.21. 

Csorja Gergely: A 30 fokos Duna

Mai társadalmunkban az egyik legfontosabb jog, a minősítés joga. Bizonyos felkentek kiváltsága ez a jog, és valami sajátos szociálpszichológiai ok miatt a felkenetek köre lassan vagy egyáltalán nem változik. Ezek a felkentek döntik el, hogy ki tehetséges, ki okos, ki jópofa és ki a szakember.

A minősítés eredményét a nagyközönség a médián keresztül ismerheti meg. A minősítés sokrétű tevékenysége, a trendek kialakítása nagy feladat, komoly apparátust igényel. Például hosszú évtizedeken keresztül kellett a magyar közönséget gyúrni, mire elfogadták a sok furcsa arcot, a raccsoló bemondókat, a hangnélküli énekeseket, a botlábú táncosokat, az akadozó nyelvezetű írókat és a semmihez sem értő szaktekintélyeket. A minősítőktől tudhatjuk, hogy ezek nem tehetségtelen kriplik, hanem csak egyedi stílusuk, sajátos világlátásuk vagy éppen sokrétű képesítésük van. Mások. Innét tudhatjuk, hogy mondjuk Csonka András tehetséges előadó, Kulka János férfias jelenség, Vámos Miklós jó író, Bajnai Gordon pedig kiváló szakember.

Ez utóbbi, a szakember-minősítés megszerzése talán a legnehezebb. A többi, az író, a színész, az előadó, a celeb csak megjelenés kérdése. Minél többször tűnik fel a képernyőn, az újságban, minél inkább megszokjuk a jelenlétét, az arcát, annál inkább elfogadjuk a rácelluxozott minősítést is.

Szakembernek lenni azonban más. A szakember eleve szakemberként van bemutatva a nagyérdeműnek. Eleve úgy jelenik meg a stúdióban, hogy ő ehhez aztán nagyon ért. A szakember nem munkája, tevékenysége, alapján lesz szakember, hanem azért mert rámondják, mert odaírják az okosan pislogó feje alá és ő ennek a szakember képnek külsőleg valamennyire megfelel. A szakember entitás, akit nem a politika emel fel, nem valamiféle rendszer, gazdasági érdekcsoport, vagy ilyesmi kegyeltje, hanem önmagában, kanti értelemben an sich áll a kamerák elé.

Emlékszünk a múltból ilyen született szakemberekre. A szakember archetípusa Fekete János volt, majd emlékezetes szakember Békesi László kétszeres pénzügyminiszter, Vámosi Nagy Szabolcs, azután Bokros Lajos, Felcsúti Péter és legutoljára Bajnai Gordon.

Hogy ezek a drága urak mihez is értettek valójában, azt nehéz kideríteni. Fekete Jánosról ma már tudhatjuk, hogy hitelt nagyon tudott intézni, bár az akkor, egy állammal a háta mögött nem lehetett annyira nehéz. Békesi László túlméretes zakóban tudott megnyugtató lenni, Vámosi Nagy Szabolcs egy értelmezhetetlen adórendszert fércelt össze, Bokros Lajost jól lehetett utálni, Felcsúti Péter a lakosság eladósításához és az összetartáshoz értett, Bajnai Gordon, nos Bajnai Gordon pedig kézbesítési megbízottként brillírozott.

Ő volt a Vitonas Investments Ltd., ciprusi bejegyzésű off-shore cég kézbesítési megbízottja, sőt igazgatója is. Ide vándorolt ki a libapénz is, és bizony a kézbesítési megbízott kap a bankszámlára érkezett pénzről először tájékoztatást. Nagy feladat ez. Odatelefonálni a többieknek, hogy jól van, megjött. Eloszlatni a kételyeket, kisimítani a ráncolódó homlokokat, hogy idén is lesz nyaralás, a jet-ski javítását is ki tudjuk fizetni, és még egy kis tartalékunk is marad. Úgy 4-5 százmillió.

A kézbesítési megbízottnak megnyugtatónak is kell lennie, olyannak, akiről elhiszi az ember, hogy nem issza, kurvázza, drogozza el a pénzt, amit rábíznak, és nem csak Nickelsdorfig hajlandó elmenni, hogy dugiszámlát nyisson. Nem, ő rendesen kiutazott Limassolba, sőt New Yorkba, ha kellett. Szépen felöltözött, kifújta az orrát és felmondta a leckét. Csöndesen, szerényen.

Ettől aztán Bajnai Gordonból szakember, és mint ilyen miniszterelnök is lett. Ez a szakemberkép megmaradhatott volna élete végéig, ha valaki ki nem találja, hogy legyen belőle néptribun. Nem lett.

Viszont tart lakossági fórumokat, ahol válogatott hülyék jelenlétében mond láthatóan előre kitaláltan vicces dolgokat. Alkalmatlan erre a szerepre, ezért minden mondata mögött érezzük a kétséget. Oda van írva a homlokára, hogy ezt most azért mondom, és azért így, mert ti agyhalottak vagytok és így talán megértitek. Meg azért, mert azt mondták, hogy így kell mondjam, és én világ életemben azt csináltam, amit mondanak.

Ettől persze a szakember kép még nem omlik össze, a homlokán megjelenő verdikt ugyanis helytálló. A közönség jelentős része tényleg agyhalottakból áll.

Csakhogy szép ívű beszéde – mely leginkább a vietnami csüngőhasú malacok intelligenciahányadosára lett optimalizálva – eljutott Paksig. Nehéz ügy ez a Paks, soha nem hitte volna, hogy Orbánék meg tudják csinálni. Ő hitt Gyurcsánynak, hitt Apró Piroskának, hogy a Kreml poklába csak egy út vezet és azon az úton Apró Piroska, mint Kerberosz teljesít szolgálatot. Ha Orbán bemegy, többet nem jön ki.

De úgy látszik, volt Orbánnál macskagyökérből sütött pogácsa, Kerberoszról még csak nem is hallottunk. Hallottunk viszont kétségbeesett Józsa Istvánról, aki nem érti, miért nem jön még 6,6 milliárd, pedig ő aztán tőrőlmetszett atomszakember.

Bajnai Gordon kampánycsapata úgy döntött, hogy valami szellemessel kell Paksot kifigurázni. De savanyú emberek nehezen tudnak vicceset mondani, így aztán a következő történt: Bajnai azzal szórakoztatta az agyhalottakat, hogy az új paksi blokkok miatt a Duna vize majd harminc fokos lesz és ő bizony jobban szereti a halászlét, ha tűzön fő, és nem… Nem folytatjuk, kár a nyomdafestékért.

Bajnai 30 fokos Dunája szimbolikus. A Pakstól 30 fokra melegedő Duna egyszer és mindenkorra szétzúzza Bajnai szakember képét és igazi ripaccsá alacsonyítja. Ilyen formátumú hülyeséget a szénát lapátoló Szabó Rebeka sem enged meg magának minden nap.

Ez a 30 fokos Duna az egész szakembermítoszt is kritikus hőmérsékletűvé emeli. Szimbóluma ez a változásnak, hogy lassan, mérhetetlenül lassan, de valami megváltozik a minősítések világában. Hogy lassan, sajnos mérhetetlenül lassan, de a minősítők és felminősítettek alól kicsúszik a talaj.

Egyszer majd lesz egy élhető Magyarország. Ott a ripacs láttán, az emberek csak legyintenek, hogy ugyan már, ez csak egy ripacs. Egyszer majd az énekes tud énekelni, az író írni, és egyszer majd talán lesz Magyarországon két egyenértékű politikai erő, és egyszer majd mindkét erő értelmes, jó – csak éppen különböző – elképzelésekkel , értelmes, jó szándékú emberekkel áll elő.

Addig maradjon ez a kormány.