vissza a főoldalra

 2014.02.28. 

Bácskából Etyekre

Fontos, hogy megmutassuk, a magyar bor a legjobb a világon

A Hernyák-borászat az Etyek-Budai borvidék egyik legdinamikusabban fejlődő kézműves családi borászata. Az utóbbi években az egyedi stílusú boraik mellett ugyanennyire népszerűek párlataik, az újonnan készülő kézműves pezsgők, valamint úttörő gasztronómiai műhelyük is. Hernyák Laci borász – a barátai Lacinak hívják, így került rá a címkékre, hogy Hernyák Laci, s ő ragaszkodik ahhoz, hogy ne Lászlónak nevezzük – elmondta: az elmúlt 20 évben nagyon sokat dolgoztunk Etyeken a borász kollégákkal, így a borok népszerűsítése érdekében fesztiválokat szerveztünk, és mindent megtettünk az etyeki bor minőségének javításáért.

 Az ön élettörténete nem megszokott, sematikus, hanem bővelkedik izgalmakkal. Hiszen Szerbiában, Délvidéken élt, közgazdászként dolgozott, amikor 1991. október 22-én megkapta a katonai behívóját. 33 évesen kellett volna Vukovárra mennie. Hogyan is lett egy csantavéri cégvezetőből etyeki borász?

 –A véletlenek láncolatának, a sorsszerűségnek köszönhetem azt, hogy etyeki borász lettem. Amikor megkaptam a katonai behívót, úgy gondoltam, nem vagyok hajlandó azok ellen harcolni, akikkel együtt nőttem föl, akikkel együtt éltem. Tehát a barátiam ellen Ezért átjöttünk Magyarországra.

 Könnyen átjutottak akkor a határon?

 –A behívottak listája már ott volt a határőröknél, de szerencsémre előre megtudtam azt, hogy megkapom a behívót, és időben sikerült átjönnünk a határon. Az első éjszakát Szegeden töltöttük a Tisza Hotelben élettársammal, későbbi feleségemmel. Ezt követően Kiskunhalason töltöttünk néhány hónapot, vártuk, hátha visszatérhetünk szülőföldünkre, mert olyan hírek érkeztek, hogy Milosevics néhány hónapon belül megbukik. Kiderült, hogy ez csak álhír, hiszen 11 éven át uralta, szinte diktátorként Szerbiát. Amikor rájöttünk, hogy maradni kényszerülünk, átmentünk Kecskemétre, ott próbálkoztunk megélni. Először cipőt árultunk a piacon. Párom pedig ohridi gyöngyökből készült ékszerekkel foglalkozott. Barátokra is szert tettünk, de nem sikerült Kecskeméten biztos egzisztenciát teremtetünk, ezért felköltöztünk Budapestre. Onnan 1993-ban jöttünk át Etyekre. Az Etyek-Budai borvidék akkor még nem volt olyan híres, mint ma. Nagy hatással volt ránk a település szépsége és az etyeki emberek segítőkészsége.

 Hogyan és milyen forrásból tudták megszerezni első pincesoraikat?

 –Eleinte nem borral kezdtünk el foglalkozni Etyeken. Arra gondoltam, hogy azt a törkölyt, ami a borászok számára fölösleges, lefőzzük, és a borpárlatokat visszük piacra. Így az egykori hobbinkat szerettünk volna folytatni, hiszen Vajdaságban semmilyen jogszabály nem tiltotta a házi pálinkafőzést. Vittük az általunk megtermelt pálinkát a piacra – ez még az az időszak volt, mikor még nem vezetették be a zárjegyeket Magyarországon. Mi tehát végigkövettük azt a 20 évet, hogy mi minden történik a jövedéki adótörvény területén. Később fölfedeztük az etyeki borokat. Képzelheti a kedves olvasó, hogy bácskai születésűként milyen hatalmas örömömre szolgált, amikor megismertem például a sauvignon blancot és chardonnayt. Hiszen akkor Bácskában nem lehetett jó borokhoz hozzájutni; olyan lőréket hoztak nekünk a csantavéri lakodalmakba, melyek sötét színűek voltak. Ránézésre hasonlítottak a tokaji borokra, de ma már tudjuk, hogy oxidált homoki borokról volt szó, s emiatt volt ennyire sötét színűk. Az Etyeki –borvidék két nagy borászától tanultam: Gombai Nagy Tibortól – vele még most is nagyon jó a kapcsolatunk – , és Báthori Tiborról, akit1992-ben megválasztottak az Év Bortermelőjének. Eljártunk szüretekre, és így sajátítottuk el azt a tudományt, ami nélkülözhetetlen a borászkodáshoz. Nem kerülöm meg a kérdésére a választ: jó időben érkeztünk Etyekre, hiszen az első pincénket 15 ezer forintért vettük meg. A másodikat már 45 ezerért, míg a harmadikat 130 ezerért. Ma már ezek a pincék 15 millió forintot érnek. Az elmúlt 20 évben nagyon sokat dolgoztunk Etyeken a borász kollegákkal; a borok népszerűsítése érdekében fesztiválokat szerveztünk, és mindent megtettünk az etyeki bor minőségének javításáért. Igaz, 20 év nem kis idő, bár a borászatban nem túl jelentős…

 Így van, de már a 97-es évjáratú sauvignon blanc borukkal részt vettek az 1998-as szegedi borfesztiválon.

 –1997-ben készítettük el első borainkat, úgy, hogy még présünk sem volt, így konyhai tésztaszűrőn préseltük át az 1000 kiló szőlőt. S amikor értesültünk a szegedi borfesztivál szervezéséről – több barátunk élt a városban – , úgy döntöttünk, benevezünk. Nem is gondoltunk arra, hogy a ’97-es borunk a fesztivál bora kitüntetést kapja. Ez a siker pedig hatalmas motivációs tényezővel bírt számunkra, hiszen megerősített minket abban, érdemes borászattal foglalkoznunk. Nagyon büszke vagyok arra, hogy fiam is a borász szakmát választotta, így bízom benne, hogy a Hernyák-borászat hosszú ideig fennmarad.

 Mivel jellemezné a Hernyák-pince borait?

 –Borainkat az egyediség jellemzi. Kis családi pincében dolgozunk, 5 hektárról szüretelünk, és így dőreség lenne részünkről nagy pincékkel versenyezni. Ezért egyedi, saját stílusú, meleg, szép, harmonikus borokat készítünk. Kézműves családi borászat lévén minden egyes szőlőtőkét ismerünk, együtt metsszük a fiammal a szőlőt, jelen vagyunk a szüretnél. Az egész folyamatot végigkövetjük, s így formáljuk borainkat.

 A kézművesség azt is jelenti, hogy kevés gépet használnak?

 –A kézművesség nem jelenti azt, hogy nem használunk modern, jó gépeket, hanem, hogy a gazda az egész folyamatnál jelen van, s ellenőrzi a rendszert. Ostobaság lenne kizárni olyan gépek használatát, melyek szebbé és jobbá teszik a bort.

 Boraik megtalálhatók a bel-és a külföldi piacokon is?

 –Túlzás piacról beszélni, de – a főváros közelsége miatt – nagyon sokszor megfordulnak nálunk hazai és külföldi vendégek egyaránt. Külföldre is kerülnek boraink, s a belföldi szaküzletekben1998 óta vagyunk jelen. Ám boraink 80%-át helyben, a birtokon adjuk el. Tavaly 4-5 ezer vendég látogatott meg bennünket, úgy hogy nem is alkalmazunk reklámtevékenységet. Arra kérjük azokat, akik megkóstolják borainkat, vigyék azok hírét, s mondják el minél szélesebb körben, hogy érdemes betérni pincéinkbe. Fontos, hogy megmutassuk, a magyar bor a legjobb a világon.

 Melyek a pincészetünk prémiumborai?

 –A neves etyeki borok, így a sauvignon blanc, vagy a pinot noir. 1997 óta a sauvignon blanc a zászlósborunk, amivel 15-20 éve „ismerkedünk”, s mára tudjuk igazán jól elkészíteni. 2006 óta foglalkozni a pinot noir-ral, ami északi fajta, és szereti a meszes talajt, a hűvösebb klímát. 2010 óta pezsgőt is készítünk, úgy látjuk, abban is évről-évre egyre jobb minőséget érünk el. Fiam nagyon sokat jár külföldre, fontosnak tartjuk azt, hogy kint még jobban megtanulja a szakmát, és minél nagyobb kapcsolati tőkére tegyen szert. Így jött létre a pezsgőkészítés kapcsán a champagnei kapcsolatunk. Mi is fogadunk külföldi diákokat, így Champagneből két hónapig nálunk volt egy fiatalember gyakorlaton.

 Mit jelent ön számára a borászat? Megélhetést, hivatást, hobbit?

 –20 éve két hordóval indultunk, ma 15-20 ezer palackot készítünk, így hazudnék, ha azt mondanám, hogy szó sincs megélhetésről. De! A borászat számomra hivatást, életstílust jelent.