vissza a főoldalra

 

 

 2014.02.28. 

Nem kell aggódnunk vadfajaink „kihalása miatt”

A vadgazdálkodási ágazat elmúlt évi bevétele meghaladta a 20 milliárd forintot

A kárpát-medencei régió vadgazdálkodási szakemberei találkoztak február 1-jén Magyarországon, Kaszópusztán, hogy megismerkedjenek egymással, és kialakítsák a jövőbeni együttműködést szolgáló kapcsolatokat. Dr. Bognár Lajos élelmiszerlánc-felügyeletért és agrárigazgatásért felelős helyettes államtitkár szerkesztőségünknek elmondta: a mezőgazdának, az erdőgazdának, a vadgazdának és nem utolsó sorban a természetvédőnek ugyanaz az érdeke. Azaz, hogy egy egészséges, változatos, élhető élőhelyen sokféle állat és növényfaj éljen a környezetével egyensúlyban. Sokkal több az érdekazonosság, mint az ellentét.

 Miért lényeges a Vidékfejlesztési Minisztérium számára, hogy ne csupán a határon belüli, hanem az egész Kárpát-medence vadgazdálkodási szakembereivel tartsák a kapcsolatot?

 –A természetes vadállomány időben és térben is nagyon változóan helyezkedik el. Gondoljunk csak a vonuló-vándorló fajokra. Ezen fajok védelme, a velük történő gazdálkodás, az állomány szabályozása egyszerre helyi és határon átnyúló feladat, különös tekintettel arra, hogy a vadon élő állatok nem ismerik a politikai határokat. Az együttműködésre – a személyes kapcsolat mellett – számos részterületen nyílik lehetőség,  

Kinek az ötlete volt a kaszópusztai találkozó?

 –2011-ben a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség kezdeményezte a környező országok szakmai együttműködését. A februári találkozó megszervezése magyar kezdeményezés volt, Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökének felvetésére a szaktárca vadgazdálkodásért felelős főosztálya kezdeményezte a szomszéd szakemberek meghívását.

 Mi volt a rendezvény célja és sikerült-e közös megállapodásra jutni a feleknek?

 –A cél elsősorban a kapcsolatteremtés, a jövőbeni együttműködés alapjainak megteremtése. A találkozón sorra vettük, hogy a vadgazdálkodás területén országok szerint kinél, milyen gazdálkodási, ökológiai, társadalmi vagy egyéb konfliktus, probléma merül fel. Megállapodtunk abban, hogy a jövőben a vadgazdálkodási vezetők évente találkoznak majd, és a találkozón felmerült néhány olyan téma is, amelyet az elkövetkezőkben megpróbálunk jobban, esetlegesen közösen kezelni.

 Kárpátaljáról azért nem képviseltették magukat a rendezvényen, mert Ukrajna nem EU-s tagállam?

 –Vélhetően sokan tudják, hogy Kijevben feszült politikai helyzet alakult ki az utóbbi időben, amely Ukrajna jövőjének szempontjából jóval nagyobb horderejű kérdés, mint egy vadgazdálkodási együttműködés. Tekintettel arra, hogy a kárpát-medencei régiónak Ukrajna is szerves részét képezi, az együttműködés a jövőben elképzelhetetlen nélkülük.

 Ettől függetlenül a kárpátaljai szakemberekkel is megfelelő a kapcsolatuk?

 –A tárca dolgozik azon, hogy a fent említett ukrán politikai helyzet konszolidálása után a vadgazdálkodás területén is szorosabbra fűzzük az együttműködés szálait a szomszédos országgal.

 Az EU –ban annyi mindent meghatároztak eddig, például a paradicsomok, a tojások méretét, hogyhogy a vadgazdálkodási terület még a mai napig nem harmonizált?

 –Ebben a tekintetben sajátos a helyzet, mivel a vadgazdálkodás és a vadászat szabályozása tagállami (nemzeti) hatáskörben van. Azonban vannak uniós irányelvek, amelyek közvetve ugyan, de behatóan szabályozzák a vadászattal kapcsolatos alapelveket, a védett és vadászható fajok megőrzését. Itt szükséges megjegyezni, hogy az EU és a nemzetközi szakmai vélemény szerint minden faj védett. Tehát a vadászható fajok nemzetközi értelemben védettnek minősülnek. A szabályozott vadászat ugyanis a legjobb védelmi eszközök egyike, még ha ez elsőre nem is nyilvánvaló. A vadászati idények, a tervszerű vadgazdálkodás és a terítékkorlátozások sok más mellett, mind-mind olyan intézkedések, melyek az adott faj fennmaradását segítik elő. Ennek eredményeként a gondos vadgazda által kezelt vadászható állatfajok – például a vaddisznó, az őz, a róka, a szarka, a tőkés réce – nagy számban fordulnak elő szinte mindenütt.

A közös, együttes fellépéssel erőt lehet felmutatni a döntéshozók felé?

 –Igen, az egyik fontos közös megállapítása volt a tanácskozásnak, hogy ha egy számunkra vagy az egész térség számára fontos kérdést 6-8 ország kezdeményez az EU felé, akkor annak súlya teljesen másként esik latba, mintha csupán egy tagállam próbál eredményt elérni.

 Helyettes államtitkár úr a találkozó keretében külön tárgyalásokat folytatott Jošt Jakšával, a szlovén mezőgazdasági minisztérium erdészeti, vadászati és halászati igazgatóságának főigazgatójával. Miért volt szükség külön a szlovén illetékessel erre a tárgyalásra?

 –A Vidékfejlesztési Minisztérium számára minden résztvevő ország ugyanolyan jelentőséggel bíró stratégiai partner, ugyanakkor tavaly, a  Dejan Zidan szlovén mezőgazdasági és környezetvédelmi, valamint Dr. Fazekas Sándor  vidékfejlesztési miniszter találkozóján a szlovén fél kezdeményezte egy határon átnyúló szlovén-magyar szakmai munkacsoport felállítását. A munkacsoport szlovén delegációvezetője Jošt Jakša úr, míg a munkacsoport magyar delegációjának vezetésére Fazekas miniszter úr engem kért fel. Tekintettel arra, hogy a munkacsoport alakuló ülését 2014. április második felében tervezzük, értelemszerűnek tűnt, hogy a kárpát-medencei régió vadgazdálkodási szakembereinek találkozója keretében külön is kitérjünk Jošt Jakša úrral erre a kérdésre.

 Mit várnak a magyar-szlovén vadgazdálkodási munkacsoport működésétől?

 –Az együttműködés jó alapot adhat az Európai Unió 2014-2020. közötti költségvetési tervezésével kapcsolatban a közös álláspont kialakítására abban a tekintetben, hogy a két ország vadgazdálkodási ágazatai közösen léphessenek fel az uniós támogatási és kutatási források minél hatékonyabb kihasználása érdekében.

 Mi az elsődleges feladata ennek a munkacsoportnak?

 –Az elsődleges feladatnak a két ország szabályozási sajátosságainak kölcsönös megismerése fontos, hogy a felek egy-egy témához kapcsolódó intézkedéseiket a lehetséges mértékig összehangolják a munkacsoport szakemberei által kidolgozott módon. A tartamos és fenntartható vadgazdálkodásnak hosszú távú stratégiai célkitűzéseket kell szem előtt tartania, melyek a közös munka keretében, egymás szabályozási rendszerének ismeretében könnyebben kitűzhetők.

 Térjünk rá a hazai vadgazdálkodás helyzetére. Mekkora a magyar vadászati ágazatnak az éves bevétele, s az ország mennyi vadászatra jogosult társaság gazdálkodik?

 –A magyar vadgazdálkodási ágazat elmúlt évi bevétele meghaladta a 20 milliárd forintot és növekvő pozitív egyenleget mutat. 2009/2010-ben 160 millió forintos eredménnyel zárta az évet az ágazat, míg az előző vadászati évben 2012/2013-ban ez csaknem a kilencszeresére, vagyis 1,4 milliárd forintra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a hozzávetőlegesen 1400 vadászatra jogosult zsebében átlagosan 1 millió forinttal maradt több pénz.

 Mekkora a vadászterületek átlagos nagysága, és mennyire lényeges az élőhelyek fejlesztésének lehetőségének megvizsgálása a klímaváltozás idején?

 –Az átlagos vadászterület nagyság 6600 hektár . Az élőhelyek vizsgálata a klímaváltozás szempontjából is fontos, de érdekes az is, hogy az egyes fajok hogyan reagálnak erre a változásra. Nagyvadfajaink számára valószínűleg ez pozitív változást jelent, mivel igen jól reagálnak növekvő jelenlétükkel a számukra kedvezőnek látszó környezeti hatásokra. Apróvadfajaink azonban rosszul reagálnak a tendenciaként jelentkező forró nyárra, időszakos csapadékhiányra, valamint a megcsappant élőhelyi változatosságra, így az élőhelyfejlesztés lehetőségeinek megvizsgálása jelentős kérdés.

 Lehet arról olvasni, hogy az erdészek, a mezőgazdasági termelők, a nemzeti parkok vezetőinek és a vadászok céljai sokszor nem egyeznek. Sikerül megállapodniuk a négy szakma képviselőinek?

 –Először is le kell szögeznünk, hogy a mezőgazdának, az erdőgazdának, a vadgazdának és nem utolsó sorban a természetvédőnek ugyanaz az érdeke. Azaz, hogy egy egészséges, változatos, élhető élőhelyen sokféle állat és növényfaj éljen a környezetével egyensúlyban. Sokkal több az érdekazonosság, mint az ellentét. Ezt jól példázza, hogy 2011-ben Dr. Semjén Zsoltnak, az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnökének kezdeményezésére magas szintű megállapodást írtak alá a természetvédelmi és a vadgazdálkodási ágazatok képviselői.

Emellett kormányzati szinten, a Vidékfejlesztési Minisztériumban egy kézben van a négy szakterület irányítása, így a mindennapokban szorosabb, kiváló együttműködésen alapuló napi kapcsolat alakult ki.

 El lehet-e mondani, hogy európai összehasonlításban még mindig átlagon felüli érték a magyar természetes vadállomány?

 –Hazánk természeti értékekben igen gazdag, ebbe a körbe tartozik a szabad területen élő természetes vadállományunk is. Nem véletlen, hogy évente 25 ezer külföldi jön hozzánk vadászni, mert kiváló minőségű vadállományt talál a számukra „végtelennek tűnő” , több ezer hektáros vadászterületeinken. A hazai szabad területi vadállomány kiváló genetikai adottságokkal rendelkezik, mely a változatos, természeti értékekben gazdag magyar vidékkel összhangban kiváló teljesítmények elérésére alkalmas. Tavaly például kiemelkedő minőségű, a világranglistán az első tízbe várt dámbika került terítékre, melynek nemzetközi bírálatára a kiemelt állami beruházásként kezelt hatvani Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum megnyitójának keretében kerül sor.

 Mi a helyzet a végtermék értékesítésénél, a vadhús piacán? Ezt azért kérdem, mert sokan azt mondják, hogy a vadon nevelkedett állatok húsa zamatosabb, mint az ipari körülmények között tenyésztett háziállatoké.

 –A vadhús nemcsak igen zamatos étel, hanem a legegészségesebb élelmiszerek egyike, ami ma az asztalunkra kerülhet. A vadhús zsírokban és szénhidrátokban szegény, míg fehérjében, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag. Majdnem valóságos biotermék, amely nem hizlal, igazi választékbővítő különlegesség. Egy miniszteri rendelet a korábbiaknál lényegesen kedvezőbb vadhúspiaci helyzetet alakított ki. A minisztériumi intézkedés eredményeképpen a vadhús ágazati bevétele másfél milliárd forintról 5 milliárd forint fölé nőtt 3 év alatt. A vadhús helyi értékesítését lehetővé tevő rendelkezés segíti, hogy helyben – magánfogyasztásra is – hozzá lehessen jutni a friss vadhúshoz, lényegesen kedvezőbb áron, mint a szupermarketekben.

 Mennyire biztos exportcikk a magyar vadhús?

 –A magyar vadhús továbbra is keresett exportcikk, kitűnő minőségben feldolgozott, előhűtött, illetve mélyfagyasztott formában kerül külföldre. Szeretnénk tovább növelni az itthon feldolgozott vadhús mennyiséget, hiszen a magasabb hozzáadott értékű hazai termékek előállítása a cél.

 A minisztérium törekedik-e arra, hogy megfelelő marketingje legyen a hazai vadhúsnak mind a bel-, mind a külföldi piacokon?

 –A piac élénkítésére a megismertetés révén csak közvetlen eszközünk van, ilyen például az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár, vagyis az OMÉK. De az imént bemutatott sikeres vadhúspiaci szabályozás jó példája az átgondolt és a piaci szereplők számára kedvező változást hozó kormányzati intézkedéseknek.

 

Medveczky Attila